Kelly Creagh: Nevermore - Soha már (Nevermore 1. )

 Fülszöveg:
      „Az író egy lépéssel mindig az olvasó előtt jár, amitől a Soha már egy olyan könyv lett, amiben könnyű elmerülni, rágódni rajta és ízlelgetni.”
–New York Journal of Books
Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a virág, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?
     Vélemény:
   Tűkön ülve vártam a könyv megjelenését. Már azon gondolkodtam , hogy az amerikai keresztanyumat megkérem , hogy szülinapomra szerezze be nekem. De megláttam , hogy ki fogják adni magyarul és Vörös Pöttyös lesz... , nagyon közel álltam a visításhoz. Mégse tettem , mert nem szoktam visítani csak akkor fogok , ha megjelenik majd filmben :).
    A könyvet egyszerre kaptam meg 3 másik nagyon várt könyvel , amely között ott volt még egy kedvenc könyv folytatása... Mégis ezt kb. 5 percig ölelgettem és néztem a sexy boritóját (élőben egy kicsit sötétebb).  A mércéjét is nagyon magasra tettem , nem is melékszem mikor tettem utóljára ilyen magasra és azt kell mondjam , hogy elérte! :) Habár voltak oldalak , amiket egy kicsit untam , mégis annyi meglepetéssel volt tele és annyira élvezetes volt olvasni... Nah meg , annyi gót elem volt benne. *.* :)
    Az első rész egy Poe-s rész , melyben fura eltünése körülményeit vázolja pár mondatban. Engem kicsit megkavart az egész , csak kaptam jobra balra a fejem , hogy mi is van... De a második fejezettől bele csöppenünk egy izig-vérig pom-pom lány életébe , aki már alig várja a nagy versenyét. És pont mikor azon gondolkodtam , hogy ' vajon meddig huzza , szánalmas életét , mig be nem következik az igért dolgozat?', mely válaszát már szinte a következő oldalon megtaláltam. Mert a történet egyből belecsöppent a sűrűjébe! :)
   Isobel a csupa rózsaszín lányt összepárosították egy dolgozathoz Varen-nel aki egy gót srác , nem nagyon beszél , szinte észre se veszik.... És innen kezddik az a nagy bonyodalom , már a legelején. Ezt nagyon birtam benne , mert nincs benne annyi tötyöm-pötyi rész és egyből belevág a dolgokba. Isobel , nagyon szégyeli a partnerét ,így mindent megtesz , hogy ez ne derüljön ki. Csak itt az a bibi , hogy  ebből adódik igazán a baj , mert általa ismert mindennapjai , szó szerint a feje tetejére állnak. Próbálja titokban megoldani a háziját Varennel , de mindig balhé sül ki belőle. Mégis annak ellenére , hogy úgy gyűlöli a fiút , kiáll mellete , ha ez azzal járt , hogy barátait elvesziti...
   A katőjük élete , itt kezd egymásba füződni , egy nagyon furcsa társaságot létesitve , mivel Isobelnek lesz egy váratlan barátja Gwen , aki egy hippi csaj. Sokszor nevettem mikor a suli ebédlői jelenetei voltak. Valahogy így kellet elképzelni , hogy: Egy totál gót srác , egy csupa rózsaszin pomponlány és egy hippi ül egy asztalnál és nagyon jól megegyeznek... Nekem itt beadta a kulcsot és sirásig nevettem magam...
    De a könyvnek a csupa nevetés és örömön túl , ott van még egy sötét oldala... Egy másik világ. Isobel furcsa dolgokat lát , fura dolgok történnek körülötte és Varen körül , ahogy egyre több időt töltetek , egyre több kérdés merül fel , egyre mélyebbre süllyed a veszélybe.  A könyv vége fele , azt gondolnánk a dolgozat beadva , minden happy... de nagyot tévednénk , mivel csak onnan jön az igazán fekete leves. Minden bonyolódik , titkokra fény derülnek , rengeteg kérdést megválaszolnak és rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul. A végére nagyon fel kell készülni , mind lelkileg és érzelmileg , mert én mondom , nem piskóta... De az utolsó két fejezet (ide az utószó is beletartozik) , annyira , de annyira arra késztetett , hogy olvassam tovább , hogy azonnal meg kell szerezzem a második részt... Így , most bármit megtennék , hogy folytassam és fura , de nagyon-nagyon várom a kövi részt , szerintem talán ezt az első rész is felülmúlhatja. :) Talán...
   Isobel , szerintem egy nagyon aranyos kis pomponlány , aki nagyon naiv és hiszékeny. Sokszor kiáll az igazáért és mindent megtesz , hogy elérje amit igazán akar. Nagyon mozgékony és mindenen a mozgás. Voltak pillanatok mikor nagyon sokat hezitált , olyankor már ráordítottam volna. :) De úgy alapjában véve , nem nagyon vevődik észre rajta , hogy ő az a mindent tudó-okoskodó , aki mindenkitől erősebb.... mégis kulcsfontóságú a szerepe. Varent pedig imádtam , az első perctől talán , mert gót. Sok meglepetést okozott és egy nagyon nyugis srácnak tünt , aki csak ritkán szólal meg , de akkor is egy fél évet kell várni mig kinyög valamit... Nekem talán egy kicsit mintha nagyon érzelgős lett volna, de annyira megkedveltem. :) Örültem volna , ha többet kapunk belőle , remélem ez idővel változik... A második rész , szerintem olyan lesz majd mint a többi második rész , a főhős pasija picit eltünik....
 Szereplők: 5/5- Nagyon jól voltak kidolgozva , mind megtartotta az elején lévő szinvonalát. :)
 Cselekmény: 5/5 - Nagyon prögős volt , de néhol-néhol kicsit sokat időzőtt, mégis sokszor alig tudtam köbvetni , hanyadán is láunk. És ez nagyon tetszik. :D
  Helyszin: 5/5 - Juj , nekem mind nagyon tetszett... Egytől egyiket imádtam és próbáltam mindet elmémeben mégjobban megeleveniteni. Sok egyedi volt és hihetetlen... :)
  Borító: 5/5 - Szerintem ez eddig talán az egyik legszebb borító amit láttam. Szerintem tökéletes , és nagyon összefügg a történettel... xD
 Olvasási hangulat: 4/5 -  Mint említettem , voltak egyszer-egyszer olvasás közben unalmasabb részek , amikor zenét se találtam hallgatni hozzá , meg akkor már ránéztem mennyi is van még... De mégis sokszor annyira , de annyira belemerültem , hogy a suliba is cipeltem azt a nehéz könyvet és órán titokban olvastam... :)
 Nálam a könyv csak 4,5*-ra teljesitett. Helye van még a kedvencek között is. :)

  Egy kis idézetfalatkák. :D

1. "-De ha bármi történik vele , enyém a lelked."

2. " – Húsos szendvics. – mondta ki végül.
– Hmmm… – felelte kételkedve a srác – Nyugodjon békében."

3. " (…) csak tőled függ ,mi lesz a vége."

4.  "  -Ha nincs út , akkor teremts egyet!"


Lunea.

Kendare Blake: A rémálmok lánya ( Anna 2.)

Fülszöveg:  A Vérbe öltözött Anna folytatása Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…

  Vélemény: Eleinte nagyon húzódzkodtam az elolvasássásától, mivel féltem a folytatástól , attól a bizonyos második résztől... és azt kell sajna mondjam , alig érte el az első rész színvonalát...
    A Vérbe öltözött Anna , nálam nagy számnak számít , mivel a szellemes sztorikat nagyon kerülöm, de Anna egyik kedvenc női szereplőim. Első perctől olyan jófejnek tűnt és nem egy olyan kényeskedő kislányka , neki igen is van ereje. :)
      A könyv első részében , egyből a cselekményben vagyunk , eltelt 6 hónap Anna Pokolraszálásától,  így Cas épp egy randin vesz rész... ami közben inkább egy hallott lányra gondol és ahhoz hasonlítja partnerét. Mint az első részben is , itt is már az elején történik egy szellemmel való harc, csak itt már ott vannak még Cas hű barátai, Thomas és Carmel.
   Cas és barátai a athamét hibáztatják a furcsa jelenségekért , Cas már szinte undorodik a késtől , mégis olyan sokat jelentt neki... Cas elkezdi látni Annát. Szinte minden hol , álmaiban is benne van. Érzi , tudja , hogy üzenni akar. Elkezd kutakodni , elkezdi felkesni a kapcsolatait , ahonnan kideritheti végre mi történik. Mit akar Anna , mit üzen ő....
    És a történet itt kezd el igazán élni. A szálak egyre bonyolódnak , egyre többen kérik Cas-t , hogy hagyja abba , mert veszélyes, egyre többen akarják megállitani egy akár véztes hibától. A főhős mégse futamodik meg , Anna szinte már a mindenévé vált , a gondolatai is szinte csak rajta járnak. Mégis csak Anna kérésére , kezd el mélyen eltemetkezni az ügyben. Csak ez a lökett kellet neki és már  a vágy , hogy vissza hozza , semmivel sem ér fel.
     Nehéz döntés előtt áll , mivel a barátai is belezavarnak az egész történetbe , felkavarják és egyhelyben tartják őt. Egy utazásra kell elszánia magát Cas-nak , mivel rájött , hogy az athamé lehet a kulcs mindenhez. Persze  maga az utazás is egy próba , amelyet Cas-ank ki kell állnia, mégis vakmerően neki vág mindennek. Semmit sem tudva a Rendről, de mégis megteszi , mert ott mindenre választ kaphat. Meg is kapja , csak éppen azt amire nem is számitott...
    A vége pedig... soha sem gondoltam volna , hogy ezt végnek lehet nevezni. Jó-jó , ez is egy befejezés... de mégis én egy sokkal jobra számitottam , szerintem ez egy olyan se nem drámai , se nem happy end és se nem egy olyan függővég. De mégis van benne mindenből. Ha pedig egy kicsit belegondolok , akkor ez a történet Annáról szól... Igy szerintem érthető.
    Maga a könyv számomra egy nagy meglepetés volt , rengeteg volt a váratlan pillanat és voltak vicces pillanatok. Habár megmaradt egy enyhe depis hangulata. Jobbra vártam és talán az is lehet , hogy ilyen magsra raktam a mércét vele szemben , mert hát az első rész egy hajszálnyira volt , hogy a kedvenceim között kössön ki... mégis ez egy kis csalódás volt... :/
    Cas egy nagyon öszetett szereplő , aki nagyon sokszor hezitál , mindig időre van szüksére és sokszor pedig nagyon türelmetlen , habár ez a vonása csak ritkán fedeződik fel. Mégis céltudatos és,, ha eldönt valamit , akkor azt véghez is viszi. :)
   Szereplők: 4/5 - Azt kell mondjam  Kendare Blake nagyon jó szereplőket alkotott, szerintem mind nagyon jól volt kialakitva , nem nagyon találtam bennük hibákat , mind olyan volt mint az elején. talán Cas lett egy kicsit tutyi-mutyibb mint az első kötetben... de attól még ő is nagyon jól szereplet. :)
    Cselekmény: 3/5 _ Nem volt olyan ütős mint az első rész , habár ez is tartalmas volt , de mégis olyan ... kicsit hiányosnak éreztem.
    Helyszín: 5/5 -  Nagyon szép helyek voltak még mindig bemutatva , és voltak egyes bizarr helyek is , amik nekem nagyon tetszettek , legfőképpen talán az az Öngyilkos erő , vagy valami ilyen volt a neve... :)
   Borító: 5/5 - szerintem tökéletes .nagyon jól bemutatja , a  könyv hangulatát. :)
   Olvasási hangulat: 3/5 - Ide kell hangulat...  Voltak pillanatok , mikor le se tudtam tenni , de valamikor már le tettem , magamtól , mert, egyszerűen eluntam....
  A könyv nálam csak 4*-ra teljesített.

Az élet képekkel és idézetekkel

Oh, drága élet! Szólj hozzám 
csodás hangjaidon! És a haja- 
don hölgyek is szóljanak hozzá 
uraikhoz! Minek ez a harag? Mi- 
nek a háború? Minek van itt fo- 
lyó, ha nem fürdik benne sikol- 
tozó gyermek?

Reménytelen szerelem


Az idő eltelt, a nap fölkelt.
Nem is tudom már vagy hányszor,
Legalább pár ezer-százszor.


Ő felnőtt én meg itt maradtam,
Egyedül a nagy katlanban.
Nem tudja, hogy létezem,

Sejtelme sincs szerintem.
De úgy érzem, hogy engem lát,
És nagyon is komál.

Ha nem így van, hát m legyen?
Élem tovább életem és rágondolom naponta,
Mint a meleg otthonra.
                 



Címtelen vers


Szeme fény'sen izzik, kék.
Szinte olyan, mint az ég.

Szája komoly, de mégis,
Mégis vadóc, mint a szél.

Mosolya forró, hívogat.
Kedvesen csillog, mint a nap.

Ruhája szerény. Ködös.
Pompája barna, mint a föld.

Kalapja régi, pipája fa.
Kabátja leér. Nem zavarja.

Jennifer L. Armentrout : Ónix (Luxen 2.)

  

Fülszöveg:

  Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
  Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
  De nem ez a legnagyobb problémánk.
  A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
  És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
  Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
  Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
  És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

    Vélemény:

  Tűkön ülve vártam , hogy vére megkaparintsam a könyvet , mivel az első rész , Obszidián ( Molyos véleményemet megtalálhatod itt: http://moly.hu/ertekelesek/1287864 ) , amely a kedvenceim közé került Daemon és Katy párosával... Persze , amint a kezembe fogtam egyből el is kezdtem bújni a kis drágaságot. 

   Egy kis félelemmel álltam hozzá , mivel sokszor megjárt , hogy a második rész egy könyvsorozatnak lapos , unalmas , semmi érdekes sem történik benne(tisztelet a kivételnek :D). De ez... mégis nagyon rabul ejtett , persze volt benne egy-egy uncsi pillanat , mégis nagyon élveztem, az egészet majd fel faltam , és alig bírtam rávenni magam , hogy letegyem.  És a vége... Inkább nem szaladok előre. :) Csak haladjunk lépésről lépésre.

   Az 1.-2.  fejezeteket már ismertem , mivel az első rész , megajándékozott bennünket egy kis ízelítővel... Az elején egyből belecsöppenünk oda ahol a történet abba maradt , de mégis onnantól kezdve az egész élete Katy-nek a feje tetejére áll. Habár mikor oda költözött minden megváltozott, de ebben a részben tényleg minden felfordul. Kezdjük Daemon viselkedéseivel.... Sokszor éreztem majd el olvadok tőle , hogy-hogy tud valaki ennyire édes lenni , ennyire bunkó és öntelt. Soha se gondoltam volna , hogy létezik olyan ember akinek ez mind megvan. Persze Daemon kivétel. :) 

      Majd megjelenik az új fiú. Itt azt hiszem Katy-nek kijárt volna egy kiadós pofon , a bunkósága miatt. De ezt most komolyan mondom...  Blake , eleinte egy helyes srácnak tűnt , akit valahogy nem szimpiztem. Habár a feltűnésével sok kérdés tisztázódott , hogy mi történik Katy körül.

   Ésss itt kezdődik az a bizonyos nagy bonyodalom , siralom , nyeszergés , hogy így meg úgy.... persze amik nem voltak vészesek. Mivel Daemon kicsit felpörgette a dolgokat , meg Blake is egyszer-egyszer érdekes volt. Meg nem is alakult  ki egy szerelmi háromszög sem.... nem. Daemont eldobni? Kivágtam volna az ablakon a könyvet ha ezt tenné...

   Ebbe a részbe beleszövődik egy nyomozás is, ami nekem különösen nagyon tetszettek, az egész ahogy össze volt rakva , ahogy ki volt gondolva , azok a helyzetek mikor már  a torkomban dobogott a szívem izgalomtól , hogy vajon mi lesz... Huh, eláll a szavam!  Ahogy halad a történet , ahogy halad a nyomozás , a cselekmény elkezd bonyolódni , elkezdenek felmerülni kérdések , onnantól még egy atombomba se zavarhatna meg az olvasásában , mert oda tapaszt a székedbe , a fotelbe , oda ahova... Ezért volt az , hogy éjjel eléggé későn fejeztem be (suliidőben...).

   A vége , pedig... Juj!  Ilyen véget egy könyvnek?? Soha sem olvastam még ilyen jót! Eszméletlen volta az egész! A könyv közepénél elkezdtem gondolkodni , hogy miért pont ez a címe és.... a végénél mindenre nagyon szépen fény-derült. Akire gyanakodtam , bevalósult amit gondoltam róla, pedig pont mikor meglágyult értük a szívem , hogy 'Óh ez egy rendes szereplő' , nagyon nagyot tévedtem.  És ott a végén szerintem megőszültem volna , annyira , de annyira izgultam , hogy mi lesz. Szerintem az volt a könyv csúcsa , a fénypont ami mindent meghatározott... És az utolsó 1-2 oldal... Szerintem nem mondok semmit... Csak annyit , hogy ilyen függővéggel , jó hogy nem akarnak minket kinyírni. Gyerekek , ez fáj! Miért nincs még a kezemben a következő rész?! Jó, lehet nem olyan vészes , de  nagyon sürgősen be kellesz szereznem a folytatást ,vagy különben le fogom kaparni a falat...

   A végén mindig nagyon szeretem azt a kis ízelittőt Daemon szemszögéből , azok annyira jók , mind olyan Daeomonsok... Azt hiszem meg is van az álompasim... O.o

Szereplők: 5/5- Kedvencem Daemon ,egyszerűen hihetetlen az a pasas! Persze nem tökéletes, dee... :D és Katy-vel nagyon jó párost alkottak. A többi szereplő most egy kicsit háttérbe szorult mint például Dee, de persze meg is lehet érteni... :)

  Cselekmény: 5/5- Nagyon izgalmas volt, habár volt egy-egy unalmasabb rész , de minden be lett pótolva... nagyon is bőven. :)

  Boritó: 5/5-  Katy és Daemon :)

  Helyszin: 5/5- Mindig lenyűgözött az erdő melletti házak és itt meg is volt adva! Meg most sokkal több helyszínt is kaptunk , amikor nagyon jól fel voltak építve. Bár a tó nekem nagyon hiányzott... remélem következőkben többet szerepel. :)

 Olvasási hangulat: 5/5- Hát ide nem nagyon kell hangulat , mert az egész könyv megadja a hangulatot , amiben van bőven nevetés is, persze egyszer-egyszer nagyon elszomorodsz, de az egész magába szippant , csak haladsz az árral...

  Nálam a könyv 5*-re telejésített! :D Kedvenc! :))

 Idézetfalatkák :) :

1.  " Arra vágytam, amiben a szüleimnek lehetett részük: örök szerelem, ami erős és őszinte. Holmi rám tapadt földönkívüli-kötelék nem elég."

2.  "– Miért tapogatsz folyton? – kérdeztem zavaromban.
– Mert jólesik."

3.  " – Ez így nem igaz. A szomszédom, és…
– És mellesleg Katy megszállottságának tárgya."

4.  " Mintha leléptem volna egy szikla széléről , azt se tudva , milyen messze van a föld. Veszedelmes volt. Izgalmas."

5.  " -Ó , még mindig szívesen megfojtanálak. De őrült vagyok. Te pedig bolond. Talán ezért. Az elmebajaink kiegészítik egymást."

Lunea.

 

Maggie Stiefvater: Lament - A Látó szerelme (Tündérdallam 1.)

  Fülszöveg:
Hát nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen?
A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is – különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a mágikus erejű tündéreket.
Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél, hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is.
Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas nyár, talán mégsem egy több száz esztendős tündérkirálynővel vívott csata volt az, amire igazán vágyott.

  Vélemény:
    Olvastam már műveket Maggie Siefvater-től, valahogy mindig megfogott valami a könyveiben .... nem mondom , hogy nagyon a szívem csücskének gondolom őket , de kivételesen talán ez eddig a legkedvencebb tőle. Valahogy az egész nagyon jól sikerült, és én pedig folyton pakolgattam jobbra balra , hogy 'majd máskor' , meg ' már annyi könyvet olvastam tőle , minek még egy?'. Aham... Csak nagyot tévedtem! :)
    Az elején teljesen nevettem , valahogy az egész olyan furán kezdődött a 'rókázással', a szinpadra lépés félelmeivel, és a 'pont legrosszabb' pillanatban megjelenő szépfiú...  Luke és Dee közötti kapcsolat nagyon furán kezdődik el ,a női mellékhelyiségen. De mégis ott van első percől az a különleges szikra. Azt gondnád első percől , hogy Luke  Deirdre titkos szerelme , akit rőgóta figyel, vagyis nekem ez jött le legelőször. Pedig igazábon nem is 'ismerik' egymás. Valahogy onnan a kapcsolatuk magával ragadott a szerelemük amely lassacskán kirajzolódott.
    De persze ez se volt zökkenő mentes , ott volt a háttérben a tündérek , akik nagyon rájuk fenték a fogakat , a kis játékaik , amelyekket sokszor összezavarták a törnénetet. Lassacskán mindenre fényterül benne , családi titkokra , félelmekre, szerelmekre...  Mint minden más történetben itt is kirajzolódott egy halvány szerelmi háromszög , a titkzatos szépfiú és a legjobb barát közötti őrlődés... Az elején sokszor kikövetkeztettem mi fog történni , de sokszor csak ámultam és gondolkodtam , hogy most 'mi van?'. Tele volt kellemes meglepedésekkel. :)
   Dee anyja egy nagyon szigorú nőnek tűnt , akinek mindene a pontosság , mégis nagyon szétszórt , valahogy fontos volt , de totál el lehetett róla felejtkezni. És a bizonyos nagynéni Delia , komolyan a frász hozta rám egyszer egyszer , a 'diva'... nagymamaával még mindig nem vagyok kibékülve, valahogy most sem értettem közte és unoka közti kapcsolatott , Dee érzései totál semlegesek voltak vele kapcsolatban.
  A vége 'drámaira' iródott , de maga a szereplők semmit se váltottak ki ,  mint  például ott volt James és Dee közti naaaagyon szoros bartság , amely Luke jelenlétével nagyon hátérbe szorult , sokszor  elfelejtődött , csak nagyon sürgős esetekkor létezik az a bizonyos barátság. Nagyon jó fejnek találtam a dudás fiút ,  ott volt benne a varázs. Ahogy megértette Dee-t és a 'flúgosságát'...
    A vége függővég lett szerintem , sokszor számoltam , hol vagyok, de mikor a végéhez értem... el se hittem. Annyi kérdésem van még ,annyi mindent akartam még megtudni... Ilyen véggel , egyszerűen , huh, annyit mondhatok a folytatást a közel jövőben kell elolvasnom. :) És nem várom azt a pillanatot , hogy kakukkfű illatot érezzek.
  Szereplők: 5/ 4 -valahogy nagyon furának tünetk , sok teljesen elnyomva, jellegtelennek tekintve és olyan érzéketlenek... de mégis nagyon jól ki voltak dolgozva.
   Cselekmény: 5/4- hiába volt túl sok a drámai pont a végén , valahogy mégis volt benne valami ami mindig megfog Maggie Siefvater történeteiben.
  Boritó: 5/5- illik a könyvhöz történetéhez , tökéletes. :D
   Helyszin: 5/3,5 - fogalmam sincs hol játszódik , de sok helyszin nagyon jó volt és a neveik is nagyon megtetszettek ( Mócsingos malac  xD)
  Alaptörténet: 5/5- nagyon jól volt kigondolva az egész, a szálak fűzése/fonása ....

A könyv nálam csak 4 csillagra teljesítette az 5-ből. :)

                  
Lunea.

Bemutatkozás

Ez a mi kis szerkesztőcsapatunk bemutatkozója. Mindenki olvassa szeretettel, már amennyire egy bemutatkozást szeretettel lehet olvasni. :P 

Lunea:

  A nevem Lunea , eléggé fura teremtés vagyok, és könyvek terén... , talán a 'nagyon válogatós' kategóriába sorolnám magam. :) Általában azt olvasom el amire nagyon vágyok , akkor szinte sose tévedek... Igen , ott a szinte. :) De úgy nagyjából élek halok a fantasy könyvekért , azon belül is a disztópiák , poszt apokaliptikus , dark/goth fantasy és a paranormal romace-ok a kedvencek. :) Nagyon hajtok még a romantikus könyvekre is , de azokat már nagyon megválogatom. valahogy a romantikus szálak a gyengéimmé váltak. :D

   A könyvek számomra a legmegnyugtatóbbak, ha nem olvasok akkor világ  vége #és nem csak nekem... hihi# . Az olvasás szerintem egy művészet , amit meg kell becsülni és őrizni...

   Lunea.

Lala:
A nevem Lala, romantikus lélek vagyok. Az iskolában cikiznek, mert stréber vagyok és szeretek olvasni. Pedig ez csak dicsőség! Szeretem a valóságtól merően eltérő dolgokat. Könyvekben mindent elolvasok (azért vannak kivétele, khm...), de legjobban a fantasy-t, horrort, ifjúsági regényeket(abból sem mindent azért), a romantikus és a szépirodalmi könyveket.Ha nem olvasok, valahogy bűntudatom van. Úgy érzem, hogy minden más csak időpazarlás. Szeretem még a csokoládét és a furcsa ruhákat. A rock-ot és a 70-es, 80-as évek zenéit kedvelem. Egyéb hobbik: kézműveskedés, zenehallgatás(nem olvasás közben)és írás. Nincs példaképem. Egyedi ember vagyok egyedi lélekkel.
Lala :)