Jeaniene Frost: Az első vércsepp (Night Hunterss World 1.)

Adatok a könyvről:
Kiadás éve: 2012 , Eredeti nyelven: 2010
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 396
Írónő: Jeaniene Frost
Eredeti cím: First Drop of Crimosn
Sorozatrész: Night Hunterss World 1. , de a Night Hunterss 4. része után ajánlatos olvasni.
Műfaj: Romantikus, Fantasy (vámpír, démon, urban-fantasy)

Fülszöveg:
   Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt.
   Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spádé, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spádé tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással.
   Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek…
  A nagy sikerű Cat és Bones vámpírvadász sorozat egy újabb vérfagyasztó epizódja.

Véleményem: Vigyázat! Spoilert tartalmazhat Night Hunterss 1.-4. részekre nézve!!
 Khm... Kezdjük azzal, hogy én már egy éve úúúúgy, de úgy vártam, hogy végre lecsaphassak rá! Mégis elhanyagoltam... Az igazat megvallva mikor megláttam ezt a könyvet, a címet és a borított. OMG! Szerelem első látásra. És aztán leesett, hogy ez egy sorozatba épített sorozat, vagyis kell az alap sorozat is, a tő amiből kiindul az egész. Tehát neki kellet ülni Cat és Bones sorozatának is... És pontosan mához egy hétre lesz, hogy 1 éve beléptem azon a mágikus kapun ami ide kalauzolt el. Mondhatom, nem bántam meg! ;)
 Már egy ideje piszkálta a csőröm a könyv, folyton eszembe jutott Cat és Bones és hááát, már nem volt kedvem vacakolni a novellákkal, pedig megfogadtam, hogy novellák után folytatom, de aztán észrevettem, hogy betettek még vagy 3-4 novellát. O.o Egye fene hülye novella és akkor is neki ülök.

  Sajna épp több könyvet olvastam egyszerre, de amint leültem... Olyan csak-még-egy-fejezetet könyv volt, hogy lapozol és még- még kell, mert nem bírod letenni.
  Miután befejeztem valahogy meghatódtam... Igen, én a vámpíros könyveken folyton ezt teszem. :P De tényleg, olyan aranyos szerelmi történet, olyan szívbe markoló, mégse hagy eltunyulni, hanem keménnyé teszi lelked, nem enged.
  A történet Denise-szel kezdődik, aki épp férje halálát, de családját is megtámadta a szívbetegség. Épp unokatestvérével vannak egy kocsmában és próbálja összekapni, hogy ne veszítse el magát, amikor egy támadás éri őket. Egy különös idegen megtámadja az unokatestvérét és bármit is tesz, nem tudja elüldözni az idegent, pedig mindent bevet ellene. Aztán a helyén egy különös kutya tűnik fel. Tudta, hogy ennek csak az élőhalott világhoz van köze. Ezért elpróbál érni egy vámpírt... Csak Spádét sikerül elérni, akit amint teheti inkább elkerülné, de a minden segítség jól jöhet...
  Csak éppen senki sem gondolta volta, hogy ilyen nagy slamasztikával folyik az egész. Denise látja, hogy túl sokat áldoz fel a férfi, hogy vissza kellesz neki fizetnie mindezt, de persze Spádé, úri ember létére ezt soha sem engedné meg. ;)

  Az idő haladtával több cselekmény is fut egyszerre. Felkutatni a rég elveszett, bűnöző rokont, ami rengeteg érdekes helyzetet hozott a történetbe és folyton izgalmassá tette, mivel minden oldalon volt szerepe ennek a szálnak. Akár egy kutya ami ott liheg a nyakadban folyton, ott van, nem tudod lekaparni és bármikor elfoghat, de akkor végzetes lesz. Mondjuk a kutya helyébe simán el lehet képzelni azt a szörnyű démont vagy épp Denise  jelét...
 Ott volt még a szerelmi szál. Ha engem kérdeztek, akkor mondhatom, hogy talán ez volt a kedvencem mind közül! Rég nem olvastam már ilyen szerelmi történetet! Olyan kellemes, jó, vicces, megdöbbentő volt!  Ahogy az elején próbálnak távolságot tartani. Denise az ítéletei miatt, Spádé Bones miatta... De mégis, eljön az a pillanat amikor a tettetésből valóság lesz. És ha már a gonosz csábít, ki a fene állhat ellen neki? :))) Élveztem azokat részeket, amikor egymással gyötrődtek, olyan távolságot-tartok-de-akkor-is-kellesz jelenetek. Mondanom sem kell, hogy Vegas mindent vitt... Hogy fogok én most már tiszta gondolatokkal még rá gondolni?

 De az egész szerelmi mizériát behálózta mindkettejük múltja. Annyira érezték az akkori szörnyűségeket, mind a ketten féltek attól, hogy talán megismétlődhet, hogy bűntudatuk van... A múlt akár egy sötét árnyék, egy falat képezett köréjük, ami egyre szorosabbra zárult köréjük, amíg már levegőt se bírtak venni. Mégis, az a fal is eltörhet egyszer.
  A cselekmény akciódus, kapkodod a fejed, hogy Te Jó Ég! Ez most komoly? És igen, komoly! JF aztán tud alkotni és izgalmat kelteni az emberben, nem is lehet tagadni! Egyik pillanatban itt vannak, a másikban ott és csak magad előtt látod a térképet, már mindenhol kis vörös csíkokat tettél, hogy honnan hova, a felénél már összegabalyodott pókhálód van... xD Mindet fűszerezd meg egy kis vámpír humorral... Hmm... Mennyei manna! *o*
  Denise... Érdekes szereplő. Eddig valahogy a történet során nem zavart túl nagy port, pedig eléggé sok fontos esemény kapcsolódik hozzá. Most mégis láttam, hogy nem egy nyámnylia alak, hogy vakmerő, erős és nem fél egy zölden világító szemű, agyaras , erős teremtménytől. Hogy igen is van akarata, hogy képes bármire! Denise, kis szívem! Le a kalappal előtted, szerintem a helyedben sokan kegyesebbnek tartották volna a halált is.
  Spádé. Most. Komoly? O.o  Eddig, hogy a fészkes fenében nem figyeltem fel rá jobban? O.o Mert... OMG! Egy olyan észontó, lenyűgöző, tökéletes, imádni, falni való pasi! *-* Hát szerintem minden nőt levenne a lábáról, a kis pimasz dög. :DDD
  És ezennel bemutatta, hogy nem muszáj Cat-nek és Bones-nak lennie a főhősöknek, mert nagyot lehet így is alakítani. Persze, mindenki őket keresi a szereplőkben és őket figyeli a legjobban az ember, ha megjelennek. Talán azért is van, hogy az ilyen könyveket elhanyagolják... Szerintem nem kellene! Ez egy lenyűgöző történet, ami által jobban megismerhetünk sok szereplőt, pl. Ian... x"DDDD Ha neki lesz könyve, nem érdekel, elsők közt kell kiolvasnom! :)))

Kedvenc szereplők: Denise, Spádé, Ian, Bones, Cat
Nem kedvelt szereplők: Wed
Kedvenc rész:  Ömm... Hát.... Izé... Sok van nak... :)))
Nem kedvelt részek: A végén mikor egyedül akar szembenézni vele...
Borító: Sokaknak nem tetszik... Nekem , hát imádom!  Az egyik kedvenc borító, annyira tökéletesen megadja a hangulatot és annyira illik is a történethez!
Nálam a könyv 5*-ot ért el. :D És kedvenc! :DDD

Jay Kristoff: Stormdancer – Vihartáncos (A Lótusz Háború 1.)

Adatok a könyvről:
Kiadás éve: 2014, Eredeti nyelven: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó, Kategória: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 496
Író: Jay Kristoff
Eredeti cím: Stormdancer
Sorozatrész: A Lótusz Háború 1.
Múfaj: Japán steampunk, Mitológia, YA, Fantasy

Fülszöveg:
  Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be.
  HALDOKLÓ FÖLD
  A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.
  A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
  A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

  TITKOLT ADOTTSÁG
  Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.
  Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen birodalmaik hatalmasságainak haragját.
  
                                                                                   Véleményem:

  Míg a KMK be nem jelentette mejelenését, még  nem is hallotam erről a könyvről... Amit most szégyennek érzek, mert annyira jó volt! *-* Kezdjük azzal, hogy már az megfogot, hogy Japán, Steampunk, mitológia, vihartigris, harcos... Mi kell még ennél több kedveseim? :D Persze nem is volt kérdéses, hogy a polcomra kerül, aztán meg ne adjisten, a kezemből le tudjam tenni. Ezen a könyvön én mondom ragasztó van! Olvasás közben pedig elfogott az a fura érzés, mint Collen Houck: Tigris sorozatánál  , az a fura érzés, az ami annyira magával ragad és elkápráztatt, egy olyan világba kalauzol el, amire úgy vágyom. Soha sem gondoltam volna, hogy egy férfi ílyen ilyen jól tud írni! Itt tudni kell, hogy van pár rossz tapasztalatom a könyveikkel... És ez amaga a Mennyei-manna! A végén pedig az állam a padlóra esett, annyira megdöbbentem. Collen Houck életem szerelem sorozatával egy vetéjtársal találták szembe magát Jay Kroistoff remekművével. ;)
   A történet Yukiko-ról szól, akinek az apja a leghíresebb vadász, azt az utasítást kapja a sóguntól, hogy szerezzen neki egy vihartigrist. Csak éppen az a bökkenő, hogy a vihartigrisek már száz éve kihaltak, és csak rebesgetik, hogy láttak egyet. Ha pedig megtagadják a parancsot vagy nem sikerül teljesíteni a sógun parancsát akkor csúnya következményei is lehetnek... Úgyhogy elindulnak szerencsét próbálni. Legbelül pedig mindenki tudja, hogy semmi esély az egésznek.

Vörös lótusz

  Yukiko a fedélzeten folyan magában elzárkózik a többiketől és próbál nem megfuladni a bűzben. Mert ebben az időben a lótusz majdem elpusztította a földjeiket, a vízet beszenyezték, az ég vörös, a nap megvakít szeműveg nélkül, étel alig található és szinte mindneki a lótusz kábulatba esett, nem beszélve arról, hogy minden gépet egy olyan üzemanyag hajtja, amit a lótuszvirágból nyernek ki és az a gőz, füst olyan mérező, hogy több ember is meghal, hiába próbálkoznak ellene védekezni. De ha a gépek nem működnek, akkor már szinte semmiük sem marad, mert a lótusz virág nem hagy maga után szinte semmit.  A lótusz íze minden vizben, ételben érezhető, a levegő illatától sújos, az eső ónos... Az egészet pedig az rontja a helyzetett, hogy egy önző sógun vezet, és a Céh akik félelembe tartják az embereket.
    Mikor elérték céljukat egy hatalmas viharba kerülnek, ahol tiszta az eső, ahol még nőlnek növények, ahol még vannak állatok szabadon... És egy vihartigris szeli szabadon az eget. A vadászok mindent bevetnek ahoz, hogy elkapják. A végén sikerül is nekik. De amikor a fedélzetre kerül az az állat, még mindig memutatja, hogy ő milyen erős és a hajó nehezen bírja, ezért Masaru, Yukiko apja, megcsonkítja a szárnyait... A vihar istenének ez nem nagyon tetszett ezért megbünteti őket.

"Kitsune vigyáz az övéire."

 Egy villám csak a hajóba.
   Próbálnak megmenekülni, Yukiko is az apjával siket egy mentőhajóhoz. De eszébe jut, hogy a vihartigris még mindig a ketercben van. Senki sem segít neki kiszabadulni. Ezért hamar elfut megmenteni őt, amivel nagy következményekkel fog járni...
   Egyedül egy vihartigrissel a vadonban nem könnyű az élet, de ha már érted a gondolatait, az sokat segít rajtad... Pláne akkor, ha fogalmad sincs már mi a helyes. Mit kell tenned. Ha már mindent megkérdőjelezel. Ha épp eléd tárják a csúf igazságot arról a világról amiben annyira hittél. Keserű élete volt... És hogy mit hoz a jövő? Azt senki sem tudja. Egy olyan eberközösségbe kerül bele, ahol sokmindenre rájön, rájön mi zajlik a háttérben. Eközben egy igazi vihartáncossá válhat? Sikerülhet neki a végén? Vagy már sikerült is?
  A könyv tele van japán szavakkal, kifejezésekkel, amihez jó pár oldal szóértelmezést is kapunk. Mitoszok és mesék kelnek életre a lapokról, legendák melyek igazá váltak. Hősök, kikre emlékeznek, szereplők kik maguk is történelemmé válnak. Kalandok, melyek annyira felcsigáznak, hogy fognád a könyvet pár ruhát és utaznál oda, harcok, melyek felpezsdítik a véred. Titkok, melyek borzongtanka, szerelmek, melyek elkábítanak. Gyász, öröm, fájdalom, humor, szarkazmus, remény, kétségbeesés... Amit oly tökéletesen írt le az Író! A szöveg, a mondatok, a szóhasználat! Te  Jó Ég! Ettől jobban megírni szerintem képtelenség lett volna! :D Aki kedveli a mitológiát, pláne a japán mitológiát, vagy csak szereti japánt... Szerintem ne habozzon! Egyből olvasni kell, nem kell gondolkodni! ;)

Yukiko egy lány, de nem akárki a legjobb vadász lánya, aki könnyen kiigazodik a harcban, vág az esze mint a borotva és olyan képesége van, amit muszáj titkolnia... Yukiko már rég elveszítette a reményt, a gyász szinte maga alá gyüri őt, a harag amit érez, már-már felemészti.Mégis mikor találkozik Buruu-val, egyből fény csillan a szemeiben, mikor meglátja azt a tengerzöld szemet, elkezd benne valami mozogni. Különleges és hihetetlenül erős egy szereplő. Aki kitör a depresszóból és elkezd Élni!
   Buruu... Mondanom sem kell, hogy egyből meimádtam ezt a dögöt! *-* Legfőképpen a szarakazmusa az, amiken percekig fogtam a hasam a nevetéstől. Mindenkit lenéz, mégis Yukikot nagyra becsüli. Ugyan olyan érző és gondolkodó a vihartigris, mint egy értelmes emberi lény.
  A történt hihetetenül különleges. Életem első steampunkja, de mondanom sem kell, hogy egyből a kedvenceim közé sorolhatom ezt a műfajt, mert igazán különleges! :D  Vagy csak az Író tálalása olyan jó? :) Szerintem aki beteszi a lábát Shima-szigetre a könyv által. Bármilyen rossz is ott a környezet, onnan soha többé nem akar visszatérni..
Kedvenc szereplők: Yukiko, Buruu *-*, Hiro
Nem kedvelt szereplők: a sógun
Kedvenc rész: Buruu minden egyes beszólása. ;)
Nem kedvelt rész: SPOILER!!!     Mikor megöli Hiro-t...   
A könyvről már az elsőoldalon tudtam, hogy 5*-os lesz... És persze apszolúte kedvenc! :DD


Lunea.

Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont (The Grisha 1.)

Adatok a könyvről:
Kiadás éve: 2014 , Eredeti nyelven: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldaszám: 376
Írónő: Leigh Bardugo
Eredeti cím: Shadow ang Bone
Műfaj: High-
fantasy, Ifjusági, Kaland

Fülszöveg:
  Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Véleményem:
   Jaj! Nincs annyi hajam szála, amennyit ez a könyv az angol oldalokon elém jött. Bármit csináltam folyton belé botlottam... Mégse figyeltem fel rá egy kicsit se. Sokaknál olvastam, hogy várják a megjelenést, mégse mozgattam meg fülem botját se a könyvre. Mégis mikor a KMK bejelentette, hogy megjelenteti VP (Vörös Pöttyös) könyvként... Azt hiszem fejvesztve elolvastam a fülszöveget. Igen. Most elárulhatom, hogy imádom a VP könyveket. :) Tehát nem volt kérdés, hogy polcra kerül ez a gyöngyszem.
  Elolvasás után kijárt még egy nagy pofon is! Hogy én nem olvastam ez hamarabb... Hülye fejem. De mint minden rosszban van valami jó, és a jó az, hogy a polcomon gyönyörködhetek benne. ;)
 A történet már a legelején kezdett megfogni, valahogy magával ragadtt az egész. Itt tudni kell, hogy nagyon szeretem az ilyen múltban játszódó történeteket. Meg kell  mondanom, hogy nem csalódtam benne... Talán egy kicsit Éjúr miatt, de nah.
  A történet két árvával indul, akik összetartottak, de az idő elválasztotta őket. Mal népszerű, igazán szemrevaló példánya a férfi nemnek, míg Alina gyenge, vékony, sápadt... Szinte semmihez sem ért. Próbálja ő erősnek mutatni magát... De álcája mit sem ér. Legbelül annyi érzelmet hordoz magában, mégis szerény marad... Míg belé nem hasít a fájdalom, a gyász és elkövet egy olyan dolgot, melyről soha sem tudott. Soha sem sejtette. Mégis mindenki tudja mi az, csak ő nem. Szinte a végsőkig harcol az igazáért, bárkivel szembenéz és kimondja mit gondol. Mégse hallgat rá senki, így elkerül egy olyan helyre amiről még álmodni sem mert. Egy olyan helyre, ahol minden tele van csodával, varázslattal... Az Éjúr a Kis Palotájába viszi, ahol egy kiképzés részévé válik.

   Az Éjúr kedvenceként kap egy-két kiváltságot. Sokszor eléggé érdekes kiváltságokat. Alina mégse érzi magát késznek az egészre, barátnője, Zsenya folyton próbál lelket önteni, de ahogy megérkezett, mintha fejlődött volna. Azután pedig... Egyre rosszabb az álapota, mégis próbálkozik. De legbelül esélyt se ad ennek az egésznek. Míg egy nap rájön mindenre. Rájön, hogy miért ilyen beteges. Hogy a múltat, hogy az érzései azok amik annyi gátat adnak számára, hogy talán a jövőbe, a jelenbe kellene figyelnie, oda kellene jobban koncentrálnia. Megszüntetve az utolsó akadályát, hihetetlen dolgok történnek és minden felgyorsul a történetben. Persze nem egy olyan nagyon gyord ütemben halad minden, hanem lassacskán, mégse unalmasan. Halad, épp úgy hogy tökéletes legyen. Egy olyan összhangot hozva létre, amely tökéletesen jellemzi az egészet.
   A történet végére, mikor már teljesen benne vagy... Akkor történnek a legérdekesebb és legmegdöbbentők, hogy csak kapkodod a fejed és csodálkozol, hogy mindez metörténik. És igen! Lehetséges! És a legvége... Óh! Komolyan? Erre ezer év múlva se gondoltam volna és áhh... Kell az a hülye folytatás, mert így véget vetni egy csodálatos világnak?...

 Alina eléggé érdekes személynek tűnik. Szerény, mégis vad. Csendes, mégis ordít. Törhetetlen, mégis legbelül darabokra hullott. Voltak pillanatok mikor igazán kedveltem, mert különleges. Mégis annyira látszik, érződik rajta,  hogy a sors, a gyerekkora nehéz volt, kitaszított volt, így elvesztett mindent. De a csillogás amit kap csak nehezen téveszti meg és akkor is mélyen belé mar. Elgondolkodom, hogy ennyi megpróbáltatás után ő mégis boldog tud lenni... Ennyi erő és akarat egy ilyen lényben. Hát különleges és nagyon jól kidolgozott szereplő. Tökéletes!
   Mal. Hát az első dolog ami eszembe jut az, hogy egy playboy srác ... xD Még mindig JLA fertzésem van és szerintem életem egy jó részéig elkísér... xD Alina-t még mindig különleges barátjának tartja és legbelül nagyon kötődik hozzá, mégis neki van már új élete. De ha a sors úgy hozza, mindent feláldozz érte. Nem érdekli semmi, mindennel megharcol és mindenen keresztül megy, csak hogy biztonságban tudhassa őt. A történet során igazából csak a vége felé lett kedves nekem... De akkor se az aki kedvencem lehetne...
   Éjúr! *-* Kezdjük azzal, hogy már a neve tejesen elvarázsolt, mégis, ha engem kérdeztek... Most mérges vagyok az írónőre, hogy ezt tette a szerepével. Mégis a remény hal meg utóljára. ;) A neve alapján már lehet következtetni, hogy valaki nagy, rangos, hát ő nem más mint a Grisák vezetőszerüsége. Csak ő hordhat fekete színt. Egy nagyon erső személyiség aki kezén hordozza Alina-t. Mégse ő a jófiú...
  A történet hihetetlen! És igazán tetszett az, hogy tele volt fura szavakkal, amikhez folyton szótároznom kellet, hogy megértsem őket. Talán ez is tette oly különlegessé.Az írónő egy igazán különleges világot talált ki, ami még soha sem létezett. Aki elkezdi, ne várjon egy nagyon romantikus vagy hű, de dús történetett. Neeem! Itt kicsit laza minden, hogy tudd követni a bonyolult csavarokat, mégis ott lappang az egészben a brutalitás, ami teljesen meghökkent. Hihetetlenül jó és különleges, eredeti remekmű!
Kedvenc szereplők: Éjúr, Alina
Nem kedvelt szereplők: Nem volt különösebben ilyen. :P
Kedvenc rész: A báliünnepség. ;)
Nem kedvelt részek: Újra a Zónában....
Nálam a könyv 5*-ot ért el... Csak egy hajszál választotta el, hogy kedvec legyen, mégis valami nekem hiányzott belőle. Remélem a következő részben rátalálok arra a valamire. :D

Lunea.

S. C. Stephens: Esztelen (Esztelen 1.)

Adatok a könyvről:
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Ulipius-ház
Oldalszám: 620
Írónő: S. C. Stephens
Eredeti cím: Thoughtless
Műfaj: Romantikus, NA

Fülszöveg:
  Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia.
   A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.
  Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember…

Véleményem:
  Már egy ideje szemezgettem ezzel a gyöngyszemmel, de valahogy soha sem vitt rá a lélek, hogy a kezembe vegyem és elkezdjem olvasni. Pedig ahogy a Moly.hu oldalon a címkéket olvasgattam ról, hogy kaland, romantikus, zene... Mi kell ennél több emberek? :) De az utolsó löketett egy kedves ismerősöm adta meg, aki kíváncsi volt a véleményemre így nekiálltam. Mondanom sem kell, hogy befejezés után nagyon mérges voltam magamra, mert nem olvastam hamarabb. Imádtam!
  Kezdjük azzal, hogy mi is piszkálta igazán a csőrömet a könyvben. A legnagyobb dolog ami miatt még a második oldalon nagyon, de nagyon közel álltam ahhoz, hogy angolra váltsam le a könyvet annak az oka, hogy a nyelvezete olyan nagyon SZ*R! Vagyis ez nem szó rá... Egyszerűen borzalom szerintem. Mindig is tudtam, hogy a kiadónak a fordításai nem éppen a legjobbak, de azért ez már borzalom. Olyan szavak, olyan mondatalkotás... Maga a párbeszéd erőltetett volt, pláne az elején. És sokszor akadt, hogy a szereplők beszéde (!!) nagyon távol állt attól a szereplőtől. Nem tudom, hogy az angolban is ilyen vagy csak a magyarban... De voltak helyek ahol mintha ellaposodott volna az egész. Összesen abban a 620 oldalban csak 2 pillanat ,volt csak mikor untam, de akkor a főhős idegesítő gondolatai, amik kicsit kifacsarva voltak előadva. O.o

   Leginkább az volt a legrosszabb, amikor a rock zenére azt mondta, hogy nóta(!!) és sajna nem is egyszer... Itt bizony az eszem is megállt. Mert oké, ha a nagyi mondja nóta, mert nah. De azért ilyet nem kellene egy könyvbe is írni, mert egyből a népdalocskák, meg a mulatós izék jutnak az eszembe.  Nah, de nem elemezgetem az összes szavat már...
   De nézzük csak a jó oldalakat is. Nekem ez volt az első könyvem ami igazán benne volt abban, hogy egy gyönyörű kis szerelmi háromszög legyen. Hogy a főhős egyik percben evvel volt a másikban meg amazzal... Ami olyan jeleneteket, helyzeteket hozott a történetbe, hogy eldobod az agyad! De szerintem kezdjük az elején a meséléssel. ;)
   Kiera és Denny elköltöznek. Oké. A csaj mindent felad a pasiért. Oké. A csaj mindenkiben reménykedik, hogy a lakótársa legyen, csak ne a nőcsábász énekes... Aham! Persze, hogy Ő lesz! *-* Hát színezzük a történetet emberek! :) Persze az elején minden happy. A csaj és Denny élik átlagos mindennapi életüket. Imádják egymást, talán Kiera picit rámenős, de róla később ki is vesézem. Boldogok együtt, dolgoznak. Komolyan az jött le róluk, hogy öreg házaspárok, akik... hmm, sokat vannak együtt és még ég a szerelem tüze.

  Minden így halad míg be nem jelenti Denny, hogy egy jó időre el kell utazni.  És mi történik ilyenkor? Szerintem minden nőnemű élőlény örömében ugrálna, hogy egy lakásban zárva hosszú időre egy rocksztárral, aki igazán szemrevaló példány. ;) Mit csinál főhősünk? Depizik. Megértem, mert szereti Dennyt. Itt voltak pillanatok, amiket igazán bírtam. És talán itt kezdődött minden igazán érdekes lenni. És főleg Kierat meg is kedveltem.
  Kellan-nal most kötik a barátságot. Kellan próbálja felvidítani Kierat. Mind a ketten közel kerülnek egymáshoz, de megmaradnak barátoknak. EDDIG! De bekövetkezik, hogy Dennyvel egy kicsit eltávolodnak és BUMM! Bekövetkezik az amire szerintem számítani lehet. És onnantól kezdve? Nincs megállás. Csak pár korty alkohol és az eszed elszáll... Egy időre.

   Persze utána minden helyre is jöhetne, csak... Ott van az a kicsi dolog amit már nem lehet visszafordítani, és Kiera próbál, vagyis foggal-körömmel küzd azért, hogy minden a régi legyen. De hiába. Engedjen a nagy kísértésnek? Kockáztassa tökéletes kapcsolatát? És ha választani kell? Ki legyen? A hangulatváltozó szeszélyes énekes vagy a megbízható, nyugodt, csupa szív barátja? Te kit választanál? Ezekben a részekben annyira összekavarodtam és annyira magával sodort a történet... Ez a kapcsolat, olyan tüzes, szenvedélyes, míg a másik nyugodt és kellemes, nem éget... A szálak csak gabalyodnak össze vissza, míg a nyomás túl nagy nem lesz és bekövetkezik talán minden nő rémálma. És azután? Ki tudja...

 Kiera egy rettentően idegesítő nőszemély. Az elején kibírhatatlan, aztán idővel kezdem megkedvelni a csajt. És majd ismét megutálom... Mert, hogy lehet ilyen egy nő? Vagyis az ő helyében sokan így viselkedtek volna, mert két ilyen tökéletes pasi között? Mi lehet jobba annál, minthogy egyszerre mind a kettő meglegyen. Oké. Csak mindennek van következménye és csúnya vége lehet. Mert aki tűzzel játszik, az egy idő után megégeti magát, édesem. De neki is voltak pillanatok, amikor kivételesen kedveltem, voltak pillanatok amikor azt is el tudtam volna képzeni, hogy jó barátnők lehetünk. De legfőképpen, sokszor egy jó nagy kalapáccsal a fejére húztam volna, vagy éppen jól megrázogatom, hogy az agyában az agysejtek végre jól működhessenek. Mégis legvégén, taszigálással, de végre tette egy nagyon jó dolgot!

Kellan Kyle

 Denny... Kezdjük azzal,hogy ő ... Hát kilométerekre áll attól, hogy én mit kedvelek egy pasiban. Nah jó, az egyetlen ami jó volt benne, hogy folyton boldog és ezzel mindent ki is merítettünk. De ezt félre téve egy nagyon édes, aranyos férfi. Rengeteg nő szerintem bálványozná, csak éppen munkamániás szegényke. Vagyis a történetben nem negatívumhoz sorolnám. xDD
  Kellan. Áhh! This men is a God! És komolyan ez volt az első gondolatom miután befejeztem a könyvet, mert minden szempontból tökéletes! Először is kék szem. *-* Hosszú haj. Igazi szoknyapecér, és olyan a mosolya amitől... Inkább saját szavaimmal mondom. :$ Hogy minden nő dob egy hátast! És a legeslegjobb benne, hogy nem tűnik érzelgősnek, pedig legbelül a szíve mélyén csak egy kicsi kisfiú aki a szeretetért sír. :') Olyan ennivaló sokszor, rengetegszer megfogtam volna és magamhoz öleltem volna és soha sem engedtem volna el azt a nagy gyereket, mert hihetetlenül szeretetre éhes. És nekem olyan nagy a gyengém az ilyenekre! Ha megtehetném most rögtön megfognám a grabancát és kiszedném a könyvből. :))
  Összességében egy nagyon különleges történet. A szereplők nem tökéletesek, ahogy észrevettem, de a cselekmény ahhoz képest, hogy egy szimpla romantikus nagyon dús és adrenalinnal teli. Csak ajánlani tudom! :D
Kedvenc szereplő: Kellan, Anna, Griffin xDD
Nem kedvelt szereplők: Kiera, Denny tudom röhejes, hogy két főt nem bírok, de nah. :))
Kedvenc rész: Anna a legvégén meglöki Kellan-t... *o* x'D Ha elolvasod akkor megérted. :D
Nem kedvelt részek: Kiera és az a sok tötyönpötyizése. -.-
Nálam a könyv csak 4,5* ért el... Elérhetett volna többet is, de ettől többet nem tudtam volna rá adni, még kevesebbet se. De mindenképp megérte! :DD

Lunea.

4. fejezet - A fekete fiú

Fleurette

Nem szeretem, ha megzavarják a nyugalmamat. És valamiért mindig az én laktanyám fölött kezdenek el banzájolni. Ilyenkor a hajó, amivel bejönnek, eltakarja lenn a mélyben a fényt - pláne este, még a Holdat se látom -, és a koralljaim teljes sötétségben úsznak.
 Vártam, hátha elmennek. De nem tettek így. Fölmentem egy kissé, hogy megnézzem, melyik hajó jött be zavarni. Ismerős volt az úszómasina, de még sohasem észleltem rajta hangos zenét és danolászást. Hatalmas volt, és fehér. Azt hiszem. Mikor kimegyek a partra, és megbúvva egy hasonló hajó mögött, hallgatózni szoktam. A parton állók fedélzetéről olyanokat szoktak kiabálni, hogy jacht így, jacht úgy, tehát szerintem ez egy ilyen fajta izé volt. Erről - a föntebb már nevezett hajóról - gépeket szoktak leereszteni, amik egy idő után irdatlan idegesítőek tudnak lenni.
 Szórakozásból elkezdtem megborigatni a szerelvényt. Hangos sikoltozás szűrődött le a mélybe. Poharak estek ki a kezekből, és hangos csörrenéssel törtek millió darabra a hajópadlón. A hajó ringatózásától a pohárból kiömlött gyanús folyadékok a vízbe csorogtak és szétoszlottak. Hatalmas mennyiségű vörös ital folyt folyamatosan, és amikor még a lábak eszeveszett dobbanását, futkározását is hallottam, akkor ezt megelégeltem, és kiugrottam a vízből. Elkaptam a korlátnál álló első személyt, akinek az arcát barátságosnak véltem, és magammal rántottam a habok közé. Teste remegett a kezeim között. A vörös lé még mindig nem oszlott el teljesen, ezért nem nagyon láttam a - feltehetőleg fiú - arcát. De aztán kissé kitisztult a kép, és belenéztem ijedt szemeibe. Rámosolyogtam, de ő eltátotta a száját, és ficánkolni kezdett a kezeim közt. Elengedtem. Ez a hajó elúszott, és ráadásul rossz irányba. A fiú a nyílt víz felé kezdett úszni, és vissza se nézett.. Még utána akartam kiabálni, hogy a a part a másik irányban van, és arra ne ússzon, mert cápák milliárdja leselkedik rá, de rájöttem, hogy úgyse értené meg a sellők nyelvét.
 Megráztam a fejem, és kiemelkedtem a vízből. A fedélzeten alig volt valaki, de egy furcsa, sötétbe öltözött fiú állt a korlátnál. Megragadtam, és lehúztam a mélybe. Hála Tengernek, a vörös ital teljesen eloszlott, és láthattam az új ,,áldozat" arcát. Fekete haja oldalt fel volt nyírva, szája nyitva, szemét sajnos nem láthattam, mert elájult a páciens, és nem akartam húzogatni a szemhéját. Nyakán furcsa festmény. Az orra meg olyan íves, delfines volt, amilyet még sehol sem láttam. Szimpatikus, bár kissé beképzelt volt nekem. És akkor, amikor ezen gondolkodtam, rájöttem, hogy nem kap levegőt. De kapnia kellett, hisz már nagyon régóta lent voltunk a víz alatta. Még egy ájult állapotban lévő ember is vesz levegőt. Szerintem...
 A mellére helyeztem az arcom. És lássak csodát, lélegzett! De hiszen ez lehetetlen, ez morbid  és sellőészen fölüli, hogy egy EMBER lélegezzen a víz alatt! De nem volt kecmec, igaz volt az észrevételem.
 Kissé kikukkantottam az éjszakába, és azt vettem észre, hogy a hajó eltűnt. Helyén egy átlátszó alak lebegett a vízfelszín fölött pár centire, s meredten nézett a kezemben tartott ájult fiúra. Hosszú ruhát viselt és a meredt tekintetében még bujkált valami. Igen, szomorúság. Aztán a lány szertefoszlott, s helyén a nagy semmi maradt. Tenger nyugodt volt, mintha mi sem történ volna. Ez mindössze pár perc alatt játszódott le, és még én is alig bírta elhinni, hogy ilyet láttam.
 Tudtam mi volt az a lány. Szinte minden ilyen baleset után megjelenik egy a vízen. A lány meghalt, de nem teljesen. Lelke nem távozott, ebből a világból, hanem itt él tovább. Félelmetes erejük van, és bárhol föl tudnak bukkanni. A hajó utasa volt, és jó sellőismeretemből következtetve a fiú barátja.
 Az ájult fiúra néztem. Nem tudtam, hogy hova vigyem. A szigetemre, a roncsomra, vagy a barlangomba.  A hajóroncs mellett döntöttem, s lebuktam a víz alá az emberrel - de még előbb vetettem egy futó pillantást a kilométerekre tűnő partra, ahol halovány fények világítottak az éjszakában -, s sebesen úszni kezdtem még beljebb, Tenger szíve felé. Ugyanis ahhoz közel található ez az elsüllyedt hajó.
 Tenger szívét még soha, senki nem találta meg, de a sellők, és víziállatok érzik, hogy valahol itt van. Valahol a közelükben, de mégsem. Sokan azt mondják, egy hatalmas, dobogó valami, ami körül olyan burjánzó és gazdag a víz alatti világ, hogy még el sem tudjuk képzelni. De vannak, akik azt állítják, hogy csupán egy kavics méretű a szív, és ezét nem találja meg senki, pedig tényleg itt van az orrunk előtt. Én személy szerint ennek a feltételezésnek élek.Nem tudom miért. Talán azért, mert az iskolákban nem ezt a változatot tanítják, hanem a másikat, és csupán lázadásból. De az is lehet, hogy a titokzatossága miatt. Mert szeretem az olyan dolgokat.
 Villámgyorsan - bár tudnám az milyen - siklottam a vízben. A kezeim között lévő fiú hajába hínárok és egyéb dolgok ragadtak, mert egy nagyon elhagyatott és mélyen lévő részhez értünk. Közel a tenger fenekéhez. A fiú néha pislantott egyet-kettőt, és kissé mocorgott is a kezemben, de nem hinném, hogy ébren volt. Bár...sose lehet tudni.
 A Hínárerdő - nem összekeverendő a Hínárerőddel, ami egy nagyon izgalmas hely, hiszen egy olyan várról van szó, amit teljesen benőtt a hínár, és a nagy dzsumbujban már az erőd bejáratát megtalálni is kész kihívás - következett. Rég jártam már ott, és nem tudtam, hogy a növények ennyire  benőtték ezt az egykor medúzáktól hemzsegő helyet. Lefelé, lefelé, és lefelé úsztam. Egy kis idő múltán fölsejlett valami  a távolban. A hajóm. Barna, rozsdás, moszatos gyönyörűség. Az árboc legtetején lévő zászlót lassan lebegtette az áramlat. Három szín volt a vásznon, de már gőzöm sincs, hogy melyikek. A fedélzet kidőlt korlátjai rémisztően hívogatják az arra járókat. A hajópadló néhol beszakadt pallóin keresztül halak áramlottak ki a sötétből.
 Odaúsztam, ahol, a csodálat orra belefúródott az iszapba. Ott van egy luk, amin keresztül a hajó belsejébe tudok úszni. Így tettem. A kis folyosó - amit még én vájtam - üres volt. csak a vízben úszott egy- két cafat és szálka. Az alagút után a nagyszobába értem. Mikor még működőképes volt a ma már roncs hajó, akkor ez a helység valami úri ember, inkább hölgy szobájaként üzemelhetett. A plafonról kristálycsillár törött darabja lógott le, a falakon szakadt festmények álltak csálén, amiket olyan jó nézegetni, mert csatajeleneteket ábrázolnak, és ezeket én is el szoktam játszani egy vasrúd segítségével, ami kardként funkcionál. Ezeken kívül már nem sok miden volt a szobában. Még amikor a hajó elsüllyedt, nagyon sok sellő széthordta az itt található tárgyakat.
A baldachinos ágyra ráfektettem a fekete fiút, és vártam. leültem a szépítkezőasztal elé, letöröltem a törött tükörről a ráragadt algát, és igazgatni kezdtem a hajam. A tükör törései miatt egyszerre ötször és a közepén kismilliószor láttam a hodályt. A bizgentyűvel való fésülködés után a foszladozó szekrényhez úsztam és kivettem egy tüllkendőt, magamra terítettem, megfogtam a vasrudat és játszani kezdtem, hogy elüssem az időt, ugyanis nagyon unatkoztam.
 Tenger halk, félelmetes morajában, és szívének egyenletes lüktetésében hadonásztam, hátat fordítva az ágynak, és szembefordulva a fölhúzott orrú, beképzelt, frissen borotvált ezredest ábrázoló festményhez.
- Vigyázz apám, bele nem folyjon az orrodba a víz, annyira fönt hordod! - mondtam a műalkotásnak.
- Te csak ne kritizálj madmoiselle Fleurette! - szóltam elváltoztatott, mérges hangon. E mondatot az ezredes ,,mondta" nekem.
- Kihívom egy párbajra, ezredes úr! - szegeztem neki a kardom.
- Jöjjön csak Fleurette kisasszony! - ,,szólt" az ellenfél mély hangon.
 De még mielőtt elkezdődhetett volna a párbaj, nyögdécselést hallottam az ágy felől, s a vasrudamat eldobva, gyorsan odaúsztam, majd óvatosan széthúzva a málló baldachint, betekintettem az ágyra. A fiú láthatóan ,,fulladozott". Az orrát fogta be, de így nem kapott levegőt, csak ő nem tudta, hogy a víz alatt tud lélegezni.
 Kezemet az övére helyezve elhúztam az orra és a szája elől, és ezt mondtam neki:
- Vegyél levegőt! Kapsz a víz alatt is!
 A fiú úgy bámult rám, minthogyha Tenger szívét látná - azt ugye már mondtam, még soha, senki nem látta.
- Lélegezz már! - kiabáltam, és ő óvatosan levegőt vett, majd félénken megszólalt.
- Te...k...ki...v...vagy? - reszketett szegény.
- Fleurette - mondtam, s uszonyomat behajlítva lehuppantam az ágyra. - És te?
- Te sellő vagy! Basszus! Valentine, gyere ide, itt van egy!- kiabált és ijedten mutogatott rám.
- Igen, az vagyok, de a barátod nincsen itt. Elmentek - feleltem nyugodtan. - De a nevedet még mindig nem tudom.
- Vincent. És kérlek, akárki is vagy, ébressz fel ebből a rémálomból! Nem lélegezhetek víz alatt, nem beszélhetek egy SELLŐVEL! Hol van a hajó? Ébressz fel!
- Ez nem álom Vincent. Ez a valóság, és mint már mondtam, a hajód elment.
 És mikor ezek a mondatok elhagyták a számat, halk földrengés futott végig a vízen, fölkavarva azt. Tenger szíve egyre hangosabban vert, és úgy éreztem, hogy itt van mellettünk, pedig még beljebb kéne úszni. Igaz, akkor se tudnánk, hogy hol van, de éreznénk.
 Tehát, Tenger szíve egyre jobban morajlott és őrjöngött. majd hirtelen hangos robbanás rázta meg  a hajóroncsot és minden elhomályosult.
 Tenger megérzett valamit. Vagy valakit...

J. Lynn: Frigid

Adatok a könyvről:
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Spencer Hill Press
Oldalszám: 252
Írónő: Jennifer L. Armentrout , alias  J. Lynn
Eredeti cím: Frigid
Műfaj: NA, Romantikus

Fülszöveg:
  For twenty-one-year-old Sydney, being in love with Kyler isn't anything new. They'd been best friends ever since he pushed her down on the playground and she made him eat a mud pie. Somewhere over the years, she fell for him and fell hard. The big problem with that? Kyler puts the 'man' in man-whore. He's never stayed with a girl longer than a few nights, and with it being their last year in college, Syd doesn't want to risk their friendship by declaring her love.
   Kyler has always put Syd on a pedestal that was too high for him to reach. To him, she's perfect and she's everything. But the feelings he has for her, he's always hidden away or focused on any other female. After all, Kyler will always be the poor boy from the wrong side of tracks, and Syd will always be the one girl he can never have.
   But when they're stranded together at a posh ski resort due to a massive Nor'easter, there's nothing stopping their red-hot feelings for each other from coming to the surface. Can their friendship survive the attraction? Better yet, can they survive at all? Because as the snow falls, someone is stalking them, and this ski trip may be a life-changer in more ways than one.
 

Véleményem:
  A könyvre már akkor felfigyeltem a tavaly, amikor már bejelentették. Sajna akkor nem volt olyan jó az angol tudásom, mint most. De mégis megértettem a fülszöveget... Már akkor elkezdett érdekelni az egész, de valahogy eddig nem nagyon tudtam magam rávenni arra, hogy neki is álljak. Pedig JLA könyv.... Még szerencse, hogy egész júliusban csak tőle olvastam így nem volt kérdés, hogy ezt is a kezembe veszem. Valahogy a téma nagyon megfogott.
   És mikor befejeztem... Meg voltam döbbenve, mert ettől jobban a történetet nem lehetett volna megírni! Hihetetlenül jó könyv. :D Csak kár, hogy olyan kis rövidke. A szöveg könnyed, magával ragad. A nyelvezete sem a világ. És a stílus is az a megszokott kiköpött JLA! :D Nekem mindenképp ez az első olyan könyvem, ami könnyed és bármikor úgy tartja kedvem fellapozom és elolvasom. A vékonysága miatt hamar ki lehet végezni.

 A könyv két legjobb barától szól, akik elmennek a barátaikkal a megszokott téli síelésre. Igen, de mi van akkor, ha legbelül mind a ketten nagyon ragaszkodnak egymáshoz. És már nagyon kicsi koruk óta már épp, hogy nincsenek összenőve. Mind a ketten nagyon ismerik egymást, szinte minden percüket ismerik egymásnak és meg kell mondjam, hogy ragaszkodnak is egymáshoz. Syd csendesen figyeli azt aki a legjobb barátja és mégis teljesen szerelmes belé. Kyler pedig mindent megtesz, hogy egy fiú se kerüljön barátnője közelében, foggal körömmel védelmezi...Csak éppen a lelkét nem sikerül megóvnia... Pedig legbelül ő is utána sóvárog...
   De mi történik akkor, ha egy hóvihar kellős közepén ketten maradnak a téli kis faházivókban távol a civilizációtól? A csendes kis könyvmoly és a playboy srác JLA nyelvezetfertőzés :P egy házba vannak zárva és csak egymásra támaszkodhatnak, nem is beszélve arról, hogy mind a ketten túl vannak fűtve érzelmekkel... Vajon mi történhet? :) Már szárnyal a képzeleted? Igen? Hát mondok neked valamit! Tuti nem az fog történni! Áhh... Dárga Írónőnk csavaros kis elméje olyan dolgokat csavar ebbe, amitől megáll az eszed.
   Mert rájössz, hogy talán csendes de belül igazi... lázadó. Vagy aki lázadó az belül érző lény... Vagy mégse? ;)

   Ezen a helyen az érzelmek nagyon elszabadulnak. És engednek a csábításnak? Engedjenek annak, hogy a barátságuk ne létezzen és átvegye a helyét valami sokkal szenvedélyesebb? Ami talán nem is működik... Megéri? Ha az a tét, hogy elveszítik egymást?
    Ez mindvégig a nyakukban lohol míg meg nem kezdődik egy sor váratlan dolog, ami mindent felborít... Vajon túléli a barátságuk? Kapcsolatuk? Vajon megéri? :)
  Syd-et nagyon bírtam. Mi tagadás... Könyvmoly. :DD Mégis maga ő egy érdekes személyiség. Kívülről egy ártatlan, kedves és csendes lányt látol. Mégis, ha a szemébe nézel egy teljes érzelmi viharba csöppensz, a lelke mélyén annyi mindenre vágyik, mégis megállítja magát, keretek közé zárja magát. Fejlődni akar, lépni akar, küzdene... Mégis van valami ami visszaállítja a sarkára és lecsüccsentetti a sexy popsiára. Az aki hozta a vihart lelkébe, ugyan az aki ki is váltja belőle, hogy ki is törjön.
  Kyler. Mondanom sem kell, hogy már az első részeknél fejbe lőttem volna azt a pasit! Ekkora pofátlanság... És még az elején jártunk! Még semmi sem derült ki... Kérlek szépen, ez életem első pasija a könyvekben aki nagyon feltudott húzni... De kiengesztelt. ;))
  A történet könnyed. Ha évszakhoz szereted kötni az olvasásokat, akkor mindenképp télre ajánlom, mert akkor nagyon megvan a hangulat. Jah, és legyen is sok hó! :D Aranyos kis rövid történet, mégis a vége olyan csavaros és az érzelmek olyan izgalmat hoznak, hogy nem az a csendes könyv, befejezni nem lehet érzelmek nélkül. ;)
Kedvenc szereplőim: Syd, Kyler anyja
Nem kedvelt szereplők: Kyler macái
Kedvenc rész: Mikor Kyler megérkezés után rányit Sydre. :))))
Nem kedvelt rész: Ömm... Nincs? :D
A könyv mindenképp kiérdemli az 5*-ot! ;) JAL újabb gyöngyszem amit kötelezőnek is lehetne venni. :D