Veronica Roth- A beavatott (Divergent 1.)

Fülszöveg :
EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.    
     Véleményem:   
      A könyvet , szerintem több mint 1 éve tologattam jobbra balra a polcomon. Valahogy nagyon nem akaródzott elolvasni. Most pedig muszáj volt nekiálljak , mert szokásommá vált , hogy ha már láttam a filmet , a könyvet még később fogom elolvasni , és mivel erre a hétvégére terveztem nekiültem. Ami nagy hiba volt úgy neki ülni egy könyvnek , azon belül számomra egy dísztópiának , pláne most suli időben , mert nem volt meg hozzá a hangulatom...  

 

 Mindezeket leszámítva , egy nagyszerű könyv! :) A történet kezdetén az Őszinték közé csöppenünk , az életük eléggé egyszerű , még sokszor én is nagyokat néztem a fura szokásaikon. De a végére elfogattam őket és próbáltam minél jobban beleképzelni magam... A történet haladtával minden felgyorsul , minden izgalmasabb lesz és minden elevenebb és a szálak csak fűződnek , hol itt hol ott és szó szerint már kapkodtam a fejem , hogy mi történik. Gyorsan halad az egész... Maga az a nagy nap , mikor választani kell , még én magam is kicsit aggódtam , hogy most mi lesz és nem csalódtam. :D Gondolom aki már látta filmet vagy akár kicsit is látta már képeket a történettel kapcsolatban tudja mit választ. :) Én most nem akarok annyira spoilerezni így mellőzni fogom. :) Annyit mindenképp elvárhat az olvasó , hogy ebben egy csepp nyugta sem lesz , mert ebben aztán van izgalom és adrenalin. Olyan fokokban éri a mércét , hogy sokszor én kezdtem el félni ....
     De maga a világ az egyszerűen elképesztő! Az egész kialakítása és kigondolása és kidolgozása , már-már tökéletesnek mondható. :) Ha lehetne egy olyan Világfelépítés-díj , akkor mindenképp magasan az első helyezés dobogóján csücsülne ez a könyv!  Igaz , szinte mindegyik világfelépítése csodálatos , de ez valami eszméletlen volt és maga az akadályok... te jó ég! Imádtam az egész kidongólását is. Az , hogy 5 csoport van és mind szinte más-más nép , mégis egy. Az , hogy olyan körülmények között élnek , mégis összetartanak és összhangban van az egész , az hogy annyi csodálatos dolog létezik , már szinte egy összeomladozott régi helyen , hogy a lélegzetem is elállt mikor elképzeltem azokat  a rengeteg romos helyet... Minden esetre egy kihagyhatatlan élményben lesz része az olvasónak , amire élete végéig is emlékezhet és amit nagyon megbán a nem veszi minél hamarabb a kezébe. :)

Tris ... hol is kezdjem?... Soha sem találkoztam még egy ilyen főhősnővel , de tényleg. Ő annyira ki volt dolgozva , minden oldalon őt láttam , nem változott egyik pillanatról egy másikra , nem volt egy kényes kislány , igazi nőnek is mondhatnánk. Annyi minden belefér abba a csöpp lányba. :) Ha pontosan tudnám , hogy csak egy kitalált személy , azt mondanám , hogy él , lélegzik és ezt ő mind átélte és ő írta le. Annyira eleven volt , még úgy is , hogy nem volt kedvem olvasni , könnyen hasonultam vele , mivel teljesen mindennapi és emberi volt , nem voltak olyan kitörései. Habár , sokszor 1 percre letettem a könyvet és csak nevettem , milyen hülyeségre készül. Könnyen ki lehet számolni a cselekedeteit , mégis  magával ragadott. :)

 Tobias, nem lett a szívem csücske , de mégis nagyon megkedveltem , mert olyan volt mint Tris , érződött rajta , hogy mintha ő is élne , nem egy nagyon változó személy , mint ahogy a könyvben gondolja Tris. Érződött rajta is , hogy nem semmi a csávó , mégis eleven. :D

   Kedvenc szereplő: Tris ,Négyes

A többi szereplő is nagyszerűen volt kialakítva , nem találtam hibát , kivéve Al-nál. Még most sem foghatom fel , hogy lehetett egy ilyen idegroncsot kitalálni...      A könyvet már rég észrevettem a könyvesboltokban , de nem nagy figyelmet szenteltem rájuk. De annyira értékelték , annyi pozitív értékelést kapott , hogy bennem is felszökött a kíváncsiság a könyvvel kapcsolatban , hogy  mit esznek rajta annyira. Így ő is az olvasmánylistámra került... És merem állítani , hogy most már megértem mit esznek rajta annyira, csak éppen kedv kell hozzá. :)
Nem kedvelt szereplők: Nem hiszem , hogy van ilyen... :)
Kedvenc rész:  Nem rész , inkább a világfelépítés.
Nem kedvelt rész: Műveltekhez az a kiruccanás.
    Nálam a könyv csak 4 csillagra tejesített.
 

Lunea.

Egy ismerős a múltban 2.

{Az előző történetből megismert lány további története..., helyes szóval megfogalmazva: betekintés a múltjába, avagy egy kis visszalapozás a naplójában.}

1983. JÚNIUS 4.Reggel
A rossz minőségű margarin akaratosan tapadt a szájpadlásomra. Akárhogy is próbálkoztam a nyelvemmel és a teával, sehogy sem akart lejönni. Már azt fontolgattam, hogy elmegyek a mosdóba, és lekaparom az ujjammal, amikor valaki fölém állt. Az asztalunknál néma csönd lett, többen magukban kuncogtak, hogy én még mindig nyelvtornát végzek a számban - a már amúgy is sikertelenül elsült akcióm miatt - és nem veszem észre, hogy valaki áll mögöttem. Aztán Jucó mögém mutatott, és én hátrafordultam. Ő állt ott. Nekem meg rögtön kiszállt a fejemből a vér.
-Igen?-kérdeztem.
-Tudom, hogy szeretitek a paprikát, és a mi asztalunknál egy csomó kimaradt, úgyhogy úgy gondoltam, áthozom nektek.
 S azzal a paprikával megtömött tányért az asztalra tette. Szóval nem hozzám jött. Ilyen lényegtelen dolgot! Részben örültem is neki, mert semmi kedvem nem volt kínos beszélgetésbe keveredni az asztaltársak előtt azzal a fiúval, aki tetszik.

Délután
Egy mocsaras vidéken álltunk meg pihenni. Engem nem érdekelt, beleültem a sárba. Annyira elfárasztott a gyaloglás. Egész nap lejtőkön túráztunk, patakokon keltünk át, és több órán keresztül egy szúrós, éles gazosban vágtunk át. Ez volt a nap első olyan helye, ami előtt a tanárnő azt mondta, hogy kapunk fél óra pihenőt! Így tehát már érthető, hogy miért huppantam bele a sárba.
Felhajtottam a megmaradt vizemet, és megettem a még a reggelinél kapott, akkorra masszává olvadt
sportcsokimat. Tulajdonképpen nem megettem, hanem kinyaltam a papírjából, de ez már csak részletkérdés.
Jucó huppant le mellém, és megállapítottam, hogy ő is sárba helyezte csinos hátsóját.
-Figyelj, én neked adom a szendvicsemet, ha igényt tartasz rá, mert az uborka úgy megsavanyodott benne, mint a pinty, és a paradicsom levétől tocsog az egész... - nyújtotta felém a meglehetősen gusztustalan szendvicsét.
-Köszönöm - mondtam neki, és eltettem a művészeti csodát.
-Igazán nincs mit. Ha nem lenne baj, én most elmennék, mert a Marcsa fáramászó versenyt rendez.
-Nyugodtan menj. Nekem most abszolút nincs kedvem fára mászni - mondtam neki.
-Akkor szia! - köszönt el, majd otthagyott.
 Tényleg nem volt kedvem fára mászni. Nem is értettem, hogy ilyen hulla fáradtan hogy tudnak még mozogni. Én meg csak ültem ott a nagy melegben, a pólóm csöpögött az izzadtságtól, és a nyakamról is folyt a víz. Néztem azt a háborús rokkant szendvicset, és nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy megegyem. Letéptem róla a szétmállott szalvettát, és beleharaptam. A paradicsommal átitatott kenyérbél édeskésen árasztotta szét a számban az aromáit. Az uborka nem is volt savanyú, csak a Jucó a finnyás! Attól függetlenül, hogy egész nap a hátizsákjában állt, egész finom volt. Vagy csak én voltam már kiéhezve valamire.
Mikor befejezte a táplálkozást, hirtelen valami eltakarta a Napot. Egy árnyék vetődött rám, és az előttem elterülő földre. Majd hirtelen eltűnt az árnyék, és a tulajdonosa mellém ült le. Ő volt az.
-Szia! - köszönt hűvösen.
-Szevasz - néztem bele abba tengerkék szemébe.
-Nézz csak oda magad elé!
 Odanéztem. Egy gyönyörű lepke ült ott az egyik nádszálon. Ahogy a nád himbálózott a gyenge szélben, úgy a lepke is tette vele meg az utat. Gyönyörű szárnyai voltak. Kékek, és metálosan fénylettek. Még soha nem láttam ahhoz foghatót.
-Az egy nagyon ritka példány. Szerencsénk van, hogy találkoztunk vele. Kölcsönadnád a fotógéped? - kérdezte, a nyakamban lógó gép felé mutatva.
-Persze - akasztottam le magamról.
 Elvette tőlem, és óvatosan a lepke felé közelített vele. Hallottam, ahogy  gombot lenyomja, és a gép lekapja a földöntúli szépségű teremtményt. Több fotót is készített. Ahogy a gép apró ablakához tette a szemét, és előrehajolt, láttam a nyakán gyöngyöző izzadtságcseppeket. Nagyon koncentrált, hogy szép képeket készítsen.
Végzett a fotózással, és visszaadta a gépet. Kíváncsian néztem, ahogy a lepke felé hajol és közelít, majd óvatosan elemeli a nádról, és gyengéden közrefogja a tenyerével. Utána felém közelített, és a lepkét az orrom hegyére tette. Én ösztönösen is felnevettem, ahogy elképzeltem, hogy nézhetek ki bandzsítva, egy lepkével az orromon. Aztán ő is felnevetett. A lepke meg leszállt az orromról, és körözni kezdett a levegőben. Mintha azt mondaná: a barátaim lettetek, de nekem most mennem kell.
megbabonázva néztünk utána, a szájunkat kitátottuk, ahogy a pillangó kecsesen elszállt.

Este:
A tábortűznél ült a csapat. Mellettem Jucó vihogott hangosan a Klári fülébe, hogy milyen szépen énekel az a fiú, aki éppen népdalokkal szórakoztatta a táborlakókat. Az egyik nyolcadikos fiú pedig gitárral kísérte a másik csávó énekét. Meglehetősen morbid párosítás volt a gitár és a népdal. Pláne, hogy a hangszert már egy jó ideje nem hangolták föl. De most ez nem érdekelt, csak örültem annak, hogy nem csöndben ülünk a tábortűz körül. A tűz másik oldalán pedig Ő ült. Félénken kuporgott két fiú között, és a lángokba meredt. Aztán fölnézett, és a tekintetünk találkozott. Rám mosolygott, és egy aprót intett a kézfejével. Én is így tettem.

Mintha már évek óta történt volna. Pedig csak öt napja volt. Öt napja láttam. Vasárnap a templomban. Rám nézett, és tekintetünk találkozott. Intett és elmosolyodott. Ma megy haza. Csak fél év múlva látom. Vagy soha...

írtam: 2014 február elején

A hét fő bűn könyvekbe foglalva

   Az ötlet egyik általunk követett blog után jött: Nancy Könyvei / Book Heaven- a könyves mennyország –blog

  KAPZSISÁG — Melyik a legolcsóbb könyved? Melyik a legdrágább?

  Lala: A legolcsóbb az azt hiszem ez: George Orwell: Állatfarm. Igaz, hogy nem én vettem, hanem anyukám, de akkor is ez a legolcsóbb. Még az Aldi-ból hozta és valami 1000 forint alatti pénzösszegbe került. A legdrágább pedig Rowling-tól a Harry Potter és a Halál ereklyéi. 4980 forintba került.

   Lunea: A legolcsóbb könyves, az tényleg siralmasan olcsó volt. Az pedig nem más mint J. L. Smith: Vámpiranplók 1, 2, 3 és 4-dik kötete volt , amit használtan vettem meg ugyan , de nem néz ki egy cseppet se annak , darabját 4 lejért , ami átszámítva kb. 267 ft körül van. A legdrágább könyvem pedig SzJG Kalauz volt. Hát pontosan nem tudom mennyi volt. Mert már egy jó ideje vettem , csak annyit tudok , hogy anyum nagyot nézett mikor megvettem... :)

  HARAG — Melyik szerzővel állsz utálom/szeretem viszonyban?

  Lala: Ezt jól át kell gondolnom. Hmmm.... Szerintem Leiner Laura az. Tudom, egy évvel ezelőtt még éltem haltam érte és a könyveiért. Még a SZJG 8 dedikálásán is voltam. De ma már nem vagyok az az elvakult rajongója, ami régen voltam. Igazából nem haragszom rá semmiért, de valamit ide is kellett írni, és most azon gondolkodom, hogy mit magyarázzak ki ebből. Hát, szerintem nagyon hétköznapiak a történetei, és én ezt már nem szeretem. Ez bárkivel megtörténhet, ezért nem jó ilyent olvasni.
 Lunea : Ide tökéletesen Meg Cabot illik. Régebben ki nem állhattam az írónőt , de hogy miért? Azt mai napig sem tudom. Talán , mert lenéztem a túl csajos könyvei miatt , pedig egyet se olvastam közülük... Ezért volt olyan nehéz elkezdenem az Elhagyatva könyvet. De annyira megtetszett , hogy mára teljesen megbékültem vele. :D

  FALÁNKSÁG —  Melyik könyvet faltad örömmel újra és újra minden megbánás nélkül?
 Lala: Igazából (sajnos) még egy könyvet sem olvastam el 1-nél többször. Most lehet hogy nagyon sok moly a pokolba kívánna engem ezért, de sajnos ez a szitu áll fönn. De azért fölsorolok pár könyvet, amiket úgy faltam, hogy ki sem bírtam mögülük nézni. Karen Thompson Walkeről a Csodák kora is egy ilyen volt. Igazi dísztópia, és egyszerűen nem bírtam letenni. Magával ragadott. Teljesen. Emlékszem, hogy még a mamámmal vettük tavaly hegedűóra után, mert nem volt olvasnivalóm. Nem bántam meg, hogy akkor beugrottunk a könyvesboltba. :)

Egyik évzáróra (a gyönyörű bizire) kaptam meg anyától Mary E. Pearson, Az imádott Jenna Fox című regényét. Ezt két nap alatt elolvastam. Nem is csoda, hogy már annyira megszerettem a sci-fit. Nagyon tetszett, és nem érdekelt semmi más. Egész nap a mamámék bőrfotelében csücsülve olvastam. A keresztanyám meg a szememre hányta, hogy miért nem olvasok valami vidámat? Nem szabad ilyeneket olvasni. :P
  Lunea : Eddig még nem nagyon volt alkalmam könyveket újraolvasni , mivel most is több mint 150 könyv vár olvasásra. De egy könyv újraolvasását már meg is kockáztattam. :) Az pedig Julie Kagawa : Vaskirály c. könyv volt. Másodjára fura volt olvasni , de még mindig a legjobb tündérmesének tartom. :) De Laini Taylor: Füst és csont leánya c. könyvet mindig nehezen álom , meg hogy elolvassam. Befejezés után is az volt az első gondolatom , hogy még egyszer. Úgyhogy a közeljövőben meg kellesz említeni egy újraolvasást. Azt a könyvet olyan falánksággal faltam , amit még én sem ismerek meg. Anyum meg is kérdezte , hogy miért csillog annyira a szemem... Hát meghalnék azért a könyvért az biztos! :) Colleen Hunck: A tigris átka c. könyv újraolvasását is tervezem , mivel kb. ugyan olyan falánksággal faltam a könyvet. Már 3 kötetet elolvastam , ami kb. 600-600 oldalasak , talán több , de még mindig nem volt nekem elég. Emiatt a könyv miatt lettem visszavonhatatlanul szerelmes Indiába és a tigrisekbe... :)

 LUSTASÁG— Melyik az a könyv, amelyiket elhanyagoltad lustaságból kifolyólag?

 Lala : Tulajdonképpen nagyon nem is volt ilyen, de arra emlékszem, hogy Szabó Magda Tündér Lalá-ját hanyagoltam egy picit. Sokáig tartott az elolvasása. Többet nem tudok fölsorolni. :)
 Lunea: Most lehet nyugodtan megkövezni , mert van egy jó pár könyv amit hanyagolom. Ezek közül megemíthetem Dan Wells: Részben ember ,James Dashner: Az útvesztő, Vavyan Fable: Tündérlovaglás , de mentségemre legyen mondva az első kettőhöz , hogy suli időben nem tudnék elbánni egy ilyen könyvel , úgyhogy egy vakáció alkalmával el lesznek olvasva , de az utóbbira nincs mentségem. Egyszerűen túl lusta vagyok elolvasni...

 BÜSZKESÉG— Melyik az a könyv, amiről beszélni szoktál, ha  nagyon intellektuális olvasónak akarsz tűnni?
 Lala: Általában a Harry Potter szokott lenni. De ilyen még az Abigél és más szépirodalmi könyvek. Tudom, hogy a HP nem az, de valahogy... valahogy, na mindegy ez is közéjük tartozik és punk tum! És kifelejtettem egyet. Elisabetta Gnone Fairy Oak-ját.

  Lunea: Hmm.. Mindegyik könyvemről szívesen mesélek , de legszívesebben Colleen Hunck: A tigris átka  és a többi részét emlegetem , inkább a harmadik részt , mivel angolul olvastam.De egyben Gayle Forman: Wheres she went-et szoktam még emlegetni , meg azokat a melyeket román nyelven olvastam. Így szeretem megvillogtatni a nyelvtudásomat. :)

 BUJASÁG— Mely tulajdonságokat találod a legvonzóbbnak egy férfi/női karakterben? 

  Lala: Egy férfi karakterben nagyon vonzónak találom, ha nincsen rövid haja a krapeknek (na jó, ez lehet hogy hülyeség, de én így gondolom). Ha szép szemei vannak, nem nézi le a nőket, és romantikus lélek. Szeretem ha magas, és vékony, és mily meglepő, nem bírom a kockahasat, tehát egy nem kockahasú fiú nagyon ,,vonzó" tud lenni. 

A női karakterekben szeretem a talpraesettséget, a találékonyságot, és a természetes szépséget, vagyis a sminktelen arcokat.
  Lunea: Egy férfi karakter legyen magas , hosszabb hajú, magabiztos, erős és gyönyörű kék szemei. Nah , meg mutassa is ki , hogy van ereje, meg ne legyen annyira nyálas, de attól még lehessen szeretni és legyen még izmos. Ha ez mind megvan benne nyert ügye van. :) De ami még a legfontosabb legyen meg az a kis piszkos humora , amivel az őrületekbe tudja kergetni a nőt... A női karakter legyen talpraesett , legyen harcoslélek , egy tökös csaj , bátor és tök normálisan és higgadtan be tudjon szólni bárkinek. :)

 

 IRIGYSÉG— Mely könyveket szeretnéd a leginkább megkapni ajándékba?

  Lala: Bármely Rowling-könyvet, és pillanatnyilag Saskia Sarginson Ikrek című művét és Tolkien Gyűrűk Urá-ját.
  Lunea: Huh , az nagyon sok van. :) Inkább el sem kezdem , mert akkor soha sem állna meg a sor. Egyszerűen sok-sok könyvet meg szeretnék kapni és ha választani kellene eléggé sok időbe kerülne. :D Talán a legfontosabak ezek: Lauren Kate : Boldogság , Becca Fitzpatrik: Finálé, Vivien Hollowey: Pokoli szolgálat , Wendy Higgins: Angyali gonosz, Moira Young: Vérvörös út.








Lala és Lunea

Egy ismerős a múltban

1995. augusztus 17.

A teraszon ültem. A nap égetően sütötte a tarkómat. Az utcát néztem, ami szinte mindig néptelen szokott lenni, de akkor (valószínűleg), a jó idő miatt sok autó száguldott el a tízemeletesünk előtt. A járdán egy öregasszony roskadozott a bevásárlás miatt rászakadt szatyroktól. A háztömb előtti futballpályán tinédzser fiúk fociztak, a rácsokon kívül pedig lányok visítoztak és szurkoltak, hogy az a csapat nyerjen, amiben az ő kiszemeltjük játszik. A járda melletti padon egy szerelmespár ült összebújva. Minden olyan idilli volt, de valami hiányzott belőle. Valami megfoghatatlan, ami tulajdonképpen valahol azért mégis megfogható.
A teraszra kihallatszott Nagymama levesének rotyogása, és éreztem Nagyapa pipájának füstjét. Elképzeltem, ahogy bent ül a hatalmas karszékben, újságot olvas, lába a hokedlin, és szájából kilóg az a pipa, amit még  háború alatti német megszálláskor, gyerekkorában csent el egy német tiszttől. Azóta ereklyeként őrzi. Ahogy ezt elképzeltem, önkéntelenül is elmosolyodtam.
Beleszagoltam a friss tavaszi levegőbe, és Rá gondoltam. Arra az emberre, akit évekkel ezelőtt láttam utoljára, de arca még mindig úgy élt az emlékeimben, mintha csak tegnap láttam volna. És akkor az agyamba tódultak azok az emlékképek. Ahogy ülünk a táborház előtti verandán, és a viharban nézzük a villámlást a végtelen égen. Sokan ültünk ott, de olyan volt, mintha csak én, meg Ő lettünk volna. Az egész világon. Majd ennek vége lett, és elment. De aztán visszajött, és megadta a címét. Leveleztünk. Sokáig. 1-2 év lehetett?
És akkor, ott a teraszon ülve, belenyúltam a farzsebembe. Egy megsárgult cetlit húztam ki belőle. Ő küldte, a legutolsó levelében. Tömören volt megfogalmazva az a pár mondat, ami díszítette a papírt. Egyszer elmegyek érted, és elmegyünk onnan. Örökre. Magunk mögött hagyva a múltat új életet kezdünk egy olyan helyen, ahol ez tényleg lehetséges. Ez volt ráírva, meg persze az a gyönyörű aláírás. Pár perc múlva észrevettem, hogy sírok. Igen, sírtam. Mert nekem soha nem volt senkim rajta kívül, aki átölelt volna úgy, ahogy az a fiú a lányt a háztömbünk előtti padon. Itt vagyok. Huszonévesen, és senkim sincs, csak a nagyszüleim. Pedig megígérte hogy eljön! Akkor miért nem jött? Talált valaki mást, akivel boldogabban le tudja élni az életét. Biztos, biztosan ez történhetett.
Még ültem ott a teraszon. Sokáig. Néztem, ahogyan a Nap lemegy az égről, és a horizont alá bukik. Úgy éreztem el is bóbiskolok.
 De aztán hirtelen fura érzés lépett életbe a derekamnál.
Hirtelen föléledtek azok a bizonyos pillangók, amik évek óta ott szunnyadtak bennem. Igazából szerintem nem is léteznek, de minden lány azt mondja, hogy mégpedig igenis, vannak. Éreztem a leheletét a nyakamon, és ahogy a fülembe suttogja azt a mondatot, amit már évek óta várok: Itt vagyok, eljöttem érted...

Colleen Houck : Tiger's Voyage (The Tiger Saga 3.)

  Fülszöveg: (Angolul)
 In the third installment of the Tiger series, Kelsey Hayes pushes through the pain of lost love and strengthens her friendship with Kishan. Despite his strong feelings for her, Kishan has agreed to be her ally in helping her reunite with the man she still loves. Together, they seek to help Ren regain his memory and begin the search for the third magical gift—an object of power that will help break the curse that causes them to live part of their lives as tigers.
  They board a luxury yacht and seek Durga's aid once again, who supplies them with her golden weapons. With Nilima, Mr. Kadam, Ren, and Kishan at her side, she soon learns that the task ahead will be even more difficult than the others. Confronting a dark magician, multiple dragons, and terrifying denizens of the deep seems easy when compared to facing the daunting task of stitching up her heart. Just when she thinks she's ready to set her feet on a new path, she is yanked back with a jolt to the one she's determined to leave behind.    The jarring tug-of-war that ensues for Kelsey's heart leaves her anxious and confused. Combined with the stress of almost being killed every other day, it would appear that saving the tigers is almost more than she can handle. Still, she presses on, knowing that a choice is looming on the horizon. One she cannot put off making for long.
  Tiger's Voyage is an irresistible romance with a barrage of action on the high seas, where a reader will find a treasure chest full of dragons, sea monsters, knights in shining armor, fabled weapons, and enduring love. The tropic waters of India create the backdrop for the latest installment in the tiger series. This novel, a multicultural take on the classic Beauty and the Beast tale, delves into the complex emotional turmoil and pressure associated with not only making the best choice for a nation but also the best choice for yourself.    

   (Magyar)

Öt mitikus kínai sárkány és a nyílt tenger várja a tizenkilenc éves Kelseyt, aki nekivág harmadik küldetésének ‒ ezúttal, hogy megszerezze Durga istennő fekete gyöngysorát, és felszabadítsa szeretett Renjét mind a tigrisátok, mind a hirtelen támadt amnéziája alól. Ren rosszfiú öccsének, Kishannak azonban más tervei vannak, és a két fivér ringbe száll Kelsey érzelmeiért, miközben együtt próbálnak túljárni mindazok eszén, akik útjukban állnak céljaik elérésében. A tigris utazása, a Tigris-sorozat harmadik kötete egy lebilincselő történetet varázsol elénk misztikus teremtményekkel, szerelemtől tépett szívekkel és olyan cselekménnyel, amelytől mindvégig tűkön ülve rágod a körmöd, miközben Kelsey, Ren és Kishan hajója a végzetük felé úszik.
Veszély. Szívfájdalom. Választások. Túl hosszú idő örökké várni az igaz szerelemre?

 

Véleményem:
  Nagyon vártam a könyv olvasását , mivel eléggé érdekes befejezése volt. Ren elvesztette minden emlékét Kelsey-vel. Ezzel adva egy nagy drámai fonalat a történetnek, de visszatérve a Tiger's Voyage-hoz ott onnan folytatódik  ahonnan abba marad...    Kelsey megpróbálja elfogadni a helyzetet , próbál először csak barátok lenni , de kiderül , hogy hiába az a sok akadály Ren-ben , még így is vannak érzelmei Kelsey iránt , amiket ki is mutat. Megpróbálják együtt , hogy így együtt tudnának lenni... De nem tart soká , míg minden elkezd még jobban bonyolódni és/vagy a sors a játéka , de Kishan karjaiba lökik...     A történet ebben a részben a vízen játszódik, rengeteg csodálatos helyet mutatnak be. És rá kell jöjjek , hogy egyre jobban beleszeretek Indiába. Annyi új dolgot tapasztalhattunk ott , ennyi új történet és mítosz megjelent. És rengeteg új szereplőket is kapunk akiket megkedveltem. Habár kicsit furán beszéltek mind a ketten és nehezen tudtam megérteni azokat.

      A  másik világ hajóstól és legényestől együtt beszippantja őket. Fura volt úgy olvasni a történetet , hogy abban a másik világban ott van Mr. Kadam és Nilima is. Így sokkal másabb és érdekesebb volt. Olyan , mintha egy másik történet lenne , egy teljesen új alapsztori szinte , mivel mindenhol ott volt szinte Mr. Kadam és most Ren és Kishan együttes erővel segítették Kelsey átoktörését...

   

Az öt sárkány ... hmm... Itt most sokat lehetne mesélni. Annyi mindent történt itt , annyi mindent lehetne mesélni... de sajna akkor túl sok lenne már a spoiler és nem akarom az egész könyvet elregélni , szerintem annyi elég , hogy aki egy igazi kalandkönyvre vágyik , annak muszáj elolvasni , csak túl kell lenni a felén és utána beindul a buli. Egy oldalon sem unatkoztam a felétől arra felé , minden oldal más-más izgalmat adott. Annyit nevettem és ... szerintem épphogy halálra aggódtam magam , mivel rengeteg volt a harc , habár egy-egy már röhejes , de akkor is megéri elolvasni. :)

   És a végére mire sikerül megszerezni a nyakláncot , már épp várod a nagy nyálas Happy End-et... Haha! Jó vicc... Tovább folytatódik a küzdelem , nem éppen kardal harcolva , de folytatódik az életért , a jövőért és a szerelemért... Mikor már várod , mikor érnek haza, mikor dönt végre az a hülye Kelsey az egész egy nagy-nagy fordulatot vesz, az egész történet egy hatalmas nagy fordulatot vesz és te ott vagy olvasod az utolsó sorokat , forgatsz egy oldalt és Epilógus... Hát... Arra a kövi részre nagyon kíváncsi leszek , hogy ebből mi sül ki? Azt nem tudom , de az biztos , hogy sok dráma lesz benne... Talán az írónő egy pöppet elragadtatta magát...

 

Kelsey nem sokat változott , ebben a részben siralmas volt már , komolyan tervezem , hogy egy nagy bunkósbottal fejen vágom emiatt a sok topogás miatt. Oké , az elején megértettem és én is így tettem volna , de utána valami furcsa fordulatot vesz a kapcsolata a fiúkkal és onnan elszakad a vonal... Totál kiestem , hogy mi volt... De az biztos , hogy ez a csaj nem komplett...

   Kishan... Óh! Édes kis fekete tigrisem , még mindig totál semleges voltál a számomra. Semmit  nem tudok iránta érezni , nekem olyan mint egy mellékszereplő , nem zavar és nem is nagyon izgat, sőt nem is kavarja fel nagyon  a vizet , csak ott van két tűzfal között , viszik az áramlatok és őt sodorják. Habár becsületére legyen mondva totál rendes a srác és tiszta úriember , talán sokkal jobb ember Rennél...

  És Ren! ÁÁÁ! Most komolyan! Legalább 10x ha nem többször mondta ki az , hogy  Megöllek!  vagy Meg foglak ölni! és stb. Ragozhatnám . És most komolyan , ebben a részben egy nagyon vérengző és veszélyes arcát mutatta. Még én is megilyedtem tőle... oké , tudom , hogy eddig is veszélyes volt a sexy kék szemeivel és azokkal a csábos ajkaival , de most! Uhh , minden bizonnyal nem idegesítettem volna fel. Az egész rész alatt kicsit ellenszenves volt azért kicsit , mivel nem tudok soha teljesen meggyűlölni a drágát , vagy mérges voltam rá , mert egy akkora bunkó , nah jó azért próbálkozott , de mégis... Ilyet tenni?! Ilyet! Egyszer totál kiakadtam , pedig várható volt éééés másodjára is kiakadtam rá... Inkább nem folytatom...

 

 De alapjában véve. Huh. Túl vagyok rajta. Ez aztán egy nagyon érdekes rész volt és totál feltolta az adrenalin szintemet sokszor és ennyit izgulni egy könyvön? O.o Kedves Colleen Houck! Azt kell mondjam , hogy csókolom a tollad nyomait , mert ismét egy nagyszerű művet alkottál. Végre felnyitottad a szemem Rennel kapcsolatban, és kérlek nőjön már fel Kelsey is... És köszönöm! :D Köszönöm ezt a rengeteg sok emléket és csodálatos élményeket!  De igazán! Vétek ezt a könyvet kihagyni , vétek lenne még az is ha nem szeretném. :D

Kedvenc szereplő: Ren Lehet őt nem imádni?? , Nilima

Nem kedvelt szereplők:   az a csaj,Sárkányok azok komolyan idegbeteget... látta őket valaha pszichológus? O.o

Kedvenc rész:  Ren és Kishan párbeszédei a negyedik sárkánnyal , amikor Kelsey szerelmi hatalmáról győzködték.... x'D

Nem kedvelt rész: Az a bizonyos drámai rész....

A könyv nálam 5 csillagra teljesítette. :)  Helye van a kedvencek között is. :D

Rejtő Jenő - Piszkos Fred a kapitány

Fülszöveg:
  „Piszkos Fred, a kapitány!”
   Hogy hol és milyen hajón, mikor és milyen minősítés alapján lett kapitány, ezt még a fegyintézetek és bűnügyi nyilvántartók sem tisztázták, annyi más körülménnyel együtt, amelyek Piszkos Fred személyével összefüggésben időnként felmerültek, de afelől senkinek sem lehetett kétsége, hogy Piszkos Fred valóban kapitány.
  Ki is lenne kapitány, ha nem ő, aki név szerint ismeri a világ összes révkalauzát, pertuban van az ausztráliai csarungi törzs varázslójával, és olyan ciklonban csak egyszer hajózott eddig, hogy közben kialudt a pipája. (De utóbb kiderült, hogy ez a pipa nem volt Watson gyártmányú manillagyökér.)
Időnként zsebre dugta a kezét, megrántotta a nadrágját, és imbolygó felsőtesttel elindult.
  Volt a lényében valami csodálatos közöny és kihívó megvetés mindenkivel szemben.
  De a legszembeötlőbb egyéni jellemvonásként mégiscsak az élt róla a köztudatban, hogy ő a világ legpiszkosabb embere. Ez olyan közvetlen bizonyításra nem is szoruló benyomás volt, mint a filozófia rendszerének bármelyik, úgynevezett ősténye.
Napbarnított arca mint a nagy misztériumot őrizte az utolsó mosdás időpontját. Csak annyi látszott futólag is kétségtelennek, hogy ez az időpont találgatás tárgyát sem képezheti mint közelmúlt dátum. Egyáltalán kétségesnek látszott, hogy ez az ember valaha tisztálkodott-e.

  Ez volt a második Rejtő-könyvem, és be kell hogy valljam, most sem csalódtam az íróban. Eszeveszetten  jó humora van! Tudom, sokan nem bírják, már hallottam egy ismerősömtől, hogy ő egyszerűen nem bírta végigolvasni, annyira idegesítette. Hát, engem nem. Fülig Jimmy-vel szívesen beszélgetnék egyszer, hogy Piszkos Fredet ne is említsem. A kettők közti feszültség, és P.F. nemtörődömsége sok fontos dologgal kapcsolatban élesen kirajzolódik a történetben. És amikor a már kétszer is vízbedobott halott harmadjára is megjelenik... Akkor a végén minden kiderül, és olyan formában, ahogyan az ember abszolút nem számítana rá. És ne felejtsük el kihagyni azokat a röhejes verekedéseket sem. :D
   Na, de kezdjük az elejéről. Fülig Jimmy véletlen a Honolulu Star szállásmesterében felejti a kését, és a hajó sok alkalmazottját leveri. Ezért Fülig Jimmy  két állásra jelentkezik a hajóra, ahol megismerkedik egy bizonyos Mr. Irving-gel, akiről később kiderül, hogy a Boldogság Szigetek trónörököséről van szó. És hát... helyet cserélnek, mert ugye ha az embernek egy ilyen nagyszerű lehetősége adódik az életben, miért is ne használná ki? Mr. Irving először zöldfülű banditaként, majd rutinosan veti bele magát abba a bizonyos alvilágba. Eközben Fülig Jimmy a Boldogság Szigetek jövendő uralkodójaként él a szigeten és keresi Bob Warins-t, a rettegett kalóz fiát.

Gimesi-Tasnádi-Jeli-Vészits Időfutár-A királynő palástja

Fülszöveg:

„Nem emlékszem az utazásra. Az utolsó kép, ami megmaradt, hogy behúzom a mattot a sakktáblán, aztán minden elsötétül…” 

Hová tűnt Hanna? Mindenki őt keresi. Zsófi és Tibi egész nyáron nyomok után kutat, de mikor nem jutnak eredményre, kénytelenek bevonni az okostojás Ervint és Bulcsút a keresésbe. Sőt, még az a nyávogós Edina is rájuk akaszkodik, a mitugrász Szabikáról nem is beszélve. De nem elég, hogy meg kéne találni Hannát, még az üldözőket is le kell rázni! Hanna eltűnése és az időgép ugyanis a Felemásszemű fantáziáját is megmozgatja. Ráadásul a rendőrség is sejti, hogy Tibiék többet tudnak, mint amennyit elárulnak. De Hannának sem sokkal könnyebb az élete a 18. században. A varázsfuvola próbáiba csöppenve (ezúttal az igaziba!) a színházban inaskodik, Mozart után kajtat a kocsmákban, sőt előbb -utóbb megtanulja, mi is az a kiskacaj. Senki sem az, akinek látszik. Sem Bécsben, kétszáz évvel ezelőtt, sem Budapesten, 2012-ben. Vajon ki a barát, és kitől kell tartani? Mindenki gyanús…
Szövevényes, kalandos, vicces! 12 éven felül mindenkinek!

Rögtön az első rész után kezdtem el olvasni, és nagyon tetszett. Szerintem az Időfutár az egyik legjobb sci-fi amit életemben olvastam. Talán jobb volt mint az első, de lehet, hogy ugyanazon a szinten vannak. Fönt a magaslaton. :)

Tele volt váratlan fordulatokkal, és a könyv ,,elemei" abszolúte kiegészítették egymást. Mint valami kirakó. Igen, talán ezzel a szóval lehetne jellemezni ezt a fantasztikus könyvet: egy időutazós kirakó. Az irói valami zsenik!