Dora Craiban- Fénytörés (Helena-trilógia 1.)

 Fülszöveg:
 A tizennyolc éves Helena, akinek már hét fiatal fiú kiontott vére szárad a lelkén, Oregon államban kóborol, új áldozatot keres. Súlyos balesetet szenved, s ezáltal sorsa váratlan és sokáig önmaga számára is érthetetlen fordulatot vesz. Az évszázadok óta titkolt képességekkel rendelkező Raven család fogadja be.
 Jeremy, a Látó, még őt is képes manipulálni annyira, hogy ne úgy folytassa életét, ahogy a benne lakozó szörnyeteg kívánja. Ehhez azonban már nem elegendők a Ravenek földöntúli képességei, kell valami más is: Helena életében először szerelmes lesz… Engedik-e a Gyógyítók, hogy ez a szerelem kiteljesedjék, vagy megpróbálják elpusztítani Helenát? És mi köze mindennek a Gyógyítók és Boszorkányok között dúló örök háborúhoz?
Tomboló szenvedélyek, pusztító ösztönök hullámain navigálja az olvasót a Helena trilógia első kötetében Dora Craiban, aki utolérhetetlen a tizenéves érzelemvilág ábrázolásában.

Véleményem:
  Ezt a könyvet az elsők között vettem a kezembe, még az olvasási mániám kezdetén, most körülbelül 2-3 évvel ezelőtt. Eleinte elkezdtem, de csak pár oldalt haladtam, mert most be kell valljam, de berezeltem az egésztől. Valahogy, nem. De aztán elolvastam egy másik könyvet és gondolkodtam, mit olvassa? Persze, hogy ez ugrott be. Aminek neki is álltam tisztességesen. Csak úgy pörögtek a lapok. És nagyon tetszett! :) De így egy ideje folyton ez a könyv ugrott be nekem, hogy újból kellene olvasni, mert olyan rég nem olvastam. És akkor se nagyon figyeltem az egészre így az egész történet foltos volt...
 

Nemrégiben hozzá is kezdtem, mert már nem bírtam tovább. Az a kicsi madárka, az elmém csak csicseregte, hogy ezt kell olvasnom. A végén nehezen álltam hozzá, egy könyv utóhatása után tettem magam a könyv elé , ami megrázott... Mégis megdöbbentem, hogy ez eszméletlenül jó volt, és nem volt a kedvenceim között, pedig régen az egekig magasztaltam.... Amit most meg is kell értenem!
   A történet egyből a cselekményben kezdődik, nem kertel, nem vezet be semmit. Egyből a terepen vagyunk, a helyszínen. Ami engem kicsit összekavar, hogy akkor most miről is van szó. A történet haladtával pedig minden világosabb lesz, ahogy Helena bemutatja magát. Ahogy elmeséli dióhéjban mi is is történt, miért kellet ezt tennie a fiúval, miért ez a késztetés, mik a céljai... És aztán, bumm.
  Ahogy felébred minden felgyorsul, maga Helena felgyorsul, a gondolatai ingadoznak, akár egy libikóka. Nem tudja eldönteni, hogy merre hajoljon. Nem ért semmit. Nem éri mi van körülötte, miért ilyen vele a három testvér, miért kedvesek. Egyszerűen nem tudja felfogni az érzelmek miértjét, hogy vannak határok.
  Persze a történet nem ragad re, neeem. Helena kezdi elfogadni a dolgokat, kezd elhelyezkedni új életében, mégis meg kell küzdjön egyes dologgal, már szinte fájdalmas dolgokkal, kezdi felfedezni, hogy ő megbízik a körülötte lévőkkel.

 Ahogy a titkokra fény derül. Mert nem csak egy van :) az egész történet kap egy kis drámai hangulatot, picit megreked a cselekmény, de csak épp annyit amennyi szükséges. Valahogy rávezet arra, hogy semmi sem lehet tökéletes. Hogy a nyugodt kis békés, megszokott életen kívül igazából harc dúl... Egy élet-halálra menő harc, aminek majdnem a kellős közepébe csöppentek, amiről ők kell eldöntsék, hogy élnek ezzel a harccal vagy hagyják a fenébe az egész gyerekes dolgot... És folytassák fiatal életüket tovább... Az egész csak pillanatok kérdése, döntések, irányítások, bizalom játéka, keveréke, na meg a szerelemé.

  Ebben a történetben is kapunk egy jó nagy adag szerelmet, ami beleütközik rengeteg akadályba. Tényleg, már én meg lepődtem, hogy az Írónő ennyi mindet ki tudott találni, hogy így tudta bonyolítani az egész, hogy nem hagyott egy perc nyugalmat sem, mert mindég történt valami...
   A szerelmi száll lassan bontakozik ki, nem egy olyan megláttalak-kérlek-örökké-legyünk-együtt típus. Aminek különképpen a legjobban örültem. Mert szinte minden második romantikus könyv ilyen, egyből egymásra cuppanak. Lassan, lépésről-lépésről alakul ki. Csak lágyan, mégis ahogy elkezdődik, ahogy igazán megerősödik a száll, az a vékony cérnaszál kötélvastagságú lesz. Az a szerelem egyből viharos, vad, megállíthatatlan szerelemmé alakul. Ami eleinte nagyon más volt, mint az a lassú tempó...

  Helena... Mit is mondjak? Kedvenc főhősnőm. :) Nagyon tetszik a karaktere, ahogy ki lett találva. Hogy vad, merész, és... van benne valami leírhatatlan ami nagyon megfogott. Azt hiszem az pedig a viselkedése, a gondolatai. Hogy nem egy gyáva, gyenge nádszál , kis sérülékeny lélek. :)

  Jeremy. Hát, ő egy nagyon favorit szereplő. :) Ebbe inkább a kinézete játszik a legnagyobb szerepet. Ő egy törékeny lélek, mégis a végzetekig harcol, viccelődik még a legrosszabb pillanatokban. És csak segíteni akar, mindennek, mindenkinek. Azt kell mondjam, egy nagyon érdekes szereplő. Talán különleges. :)
 Összességében, tudom, hogy sokan nem kedvelték meg túlságosan a könyvet, hogy sokan lenézik. Hát általában valahogy nekem az ilyenek tetszenek.Egyszerű, de mégis bonyolult. Érdekes és teljesen kiszámíthatatlan karakterek, kiszámíthatatlan cselekmény. A főszereplőknek kusza, össze nem illő gondolatok. Valamikor gyerekes, valamikor meg túl bölcs gondolatok. Egyben a nyers valóság , de mégis maga a mesevilág. Mert ilyen a való világ is. Mindenből egy kicsi, semmi sem egyenes. Mi magunk se tudjuk sokszor kiszámítani magunkat, tele fordulatokkal....
Kedvenc szereplő: Helena, Jeremy, Jet
Nem kedvelt szereplő: A takarító, Melinda
Kedvenc rész: Az elején mikor Jeremy-vel először találkozik és marasztalja.
Nem kedvelt rész: Helena és áldozata....
Nálam a könyv 5 csillagból 5-re teljesített. :) Kedvenc!

 

Az álmok nagyon is valós világa... (The dreams' very also really world...)

{A szereplők valós személyek, csak a nevük lett megváltoztatva vagy átfordítva. A történet tulajdonképpen egy álom, amit kibővítettem. A saját álmom.}

Hatalmas teremben ültem. Előttem tanári asztal és egy nagy, zöld tábla. Mögöttem végtelenbe nyúló padsorok. Mindenki a lapja fölé görnyedve rágta a tolla végét. Még csak a második feladatnál jártam. A zeneszerzők nevét kellett összekötni művei címével. Ez ment. De mikor továbblapoztam a feladatsoron, és a lapokat végigpörgettem az ujjaim között, úgy éreztem, nem fog sikerülni. Kottázási feladatok, hangsorok, és miegyéb. Igen, szolfézsvizsgán voltam. Mindig is rettegtem attól, hogy egyszer majd be kell ülnöm a vizsgaterembe, és ki kell töltenem egy százpontos feladatlapot, ami hét év anyagát foglalja össze.
Tőlem balra Aaron szántotta a sorokat a tollával. Tudta. Jobbra Celia gondolkozott a válaszokon. Hátrafordultam, hátha tud valaki valami segítséget adni. És akkor egy hang ütötte meg a fülemet:
- Lara, a feladatlapot próbáld kitölteni, ne a többiek arcáról akard kiolvasni a válaszokat! - szólt rám Mrs. Bonac.
A figyelmeztetés ellenére mégis hátrafordultam, mert előbbi szemlélődésem alkalmával észrevettem valamit a végtelennek tűnő terem legvégében.
Egy zenegép volt, és az emelvényen állt. Nem érdekelt, hogy mit szólnak majd hozzá, fölálltam. Odagyalogoltam a különösen régi dobozhoz, és végigfuttattam oldalán az ujjamat. Poros volt, mintha már évek óta itt állna mozdulatlanul. Miközben a gombjit csavargattam, sok diák hátrafordult, és odajöttek a zenegéphez. Mikor már annyian álltunk ott, hogy a gép ki se látszott közülünk, Mrs. Bonac megelégelte, és odajött.
- Ha már ennyien idecsődültünk,mesélek nektek erről a száz éves zenegépről. 
 És Mrs. Bonac mesélni kezdett, a számunkra nem mindennapi látványról.Engem tulajdonképpen nem is nagyon érdekelt, ezért úgy gondoltam, kihasználom az alkalmat a puskázásra.Szépen kislattyogtam a tömegből, és elindultam visszafelé, a padomhoz. Az asztaloknál elszórtan ültek csak diákok, de akkor észrevettem, hogy Celia és Aaron a helyén maradt.Halkan sugdolóztak, mikor behuppantam közéjük a székemre.
- Megy a feladatsor? - nézett rám kedvesen, aggódva Aaron.
- Ha azt annak tudom mondani, hogy eddig két feladatot sikerült megcsinálnom egy óra alatt (mikor másfél órás a vizsgaidő), akkor azt mondom, igen, megy.Persze, mindent értek belőle, csak a felét nem, de nem kell aggódni, tudom. Igen, tudom és értem - feleltem felindulva.
- Nem tudod a válaszokat, ugye Lara? - kérdezte Celia.
- Gyere, segítek - húzódott hozzám közelebb Aaron.
 A hangsoros feladathoz ugrottunk, és elkezdte magyarázni. Aztán jöttek a transzponálások, amiket mindig is értettem, de ott, a vizsgán, valahogy nem jöttek elő a tanultak.
És eközben Aaron szorosan mellém húzódott, és a tollával mutogatott, de én csak annyit láttam, hogy hadonászik vele, és közben hangtalanul jár a szája.
 Ránéztem. Mellkasom hullámzott a fehér blúzom alatt. Őneki meg megállt a toll a kezében.Közelebb hajolt hozzám. A fülemhez. Éreztem meleg leheletét az arcomon, majd megszólalt. Én vártam, hogy valami szerelmes, ízes szavakat ejtsen ki a száján, de csak ennyit tudott kinyögni, és ezt rekedten, alig hallhatóan, mintha a szája mást mondana, mint amit gondol:
- Lara, vizsgán vagyunk.

A vizsgaidő letelt. Mrs Bonac hangja szántotta a levegőt:
- Mivel a vizsgaidő jó része azzal telt el, hogy meséltemnektek a száz éves zenegépről, ezért holnap be lehet jönni befejezni a feladatsorokat!
 Majd Mrs. Bonac beszedte a feladatlapokat, és a diákok elkezdtek kiszállingózni a teremből.
 Celia és Aaron (mint unokatestvérek), együtt hagyták el a termet, és a mozgólépcső felé vették az irányt. Követtem őket. Túl gyorsan mentek. Már a mozgólépcső vitte őket lefele, amikor én is ráléptem az acélszerkezetre.
- Celia! Várjatok! - kiáltottam utánuk hangosan, mire ők mosolyogva hátrafordultak.
- Azt hitted itt hagyunk? - nyújtotta felém a messzeségbe a karját Aaron.
 Futni kezdtem a mozgólépcsőn, hogy előbb érjek melléjük, mint ahogy azt a szerkezet engedné. Meredeken száguldottam lefele, és azt hittem menten elvesztem az egyensúlyomat,de végül szerencsésen melléjük értem.
 Leléptünk a mozgólépcsőről és az előcsarnokban találtuk magunkat. Innen nyílt a zeneiskola, ahová a mozgólépcsővel lehet fölmenni, egy fedett bevásárlóutca, és a villamos és buszmegálló. Kiléptünk a hatlamas üvegezett ajtón a szakadó esőbe.
- Hozzánk menjünk! - kiáltotta Celia a szakadó esőben, miközben magára akarta erőszakolni a kapucniját.
 Aaron hirtelen megfogta a kezemet.
- Fogd meg Celiát, nehogy elkavarodjon - mondta nekem egy villámlás közben, ami bevilágította az arcát.
 Mikor kihunyt a villám fénye, és újabb, hatalmas dörgés vette kezdetét, lélekszakadva rohanni kezdtünk Celiáék utcája, a Birch alley felé.
 De valahogy nem tudtuk megtalálni. Órák óta bolyongtunk az utcák közt. Aztán egyszer csak feltűnt előttünk a Birch alley Celiáék házával, aminek oldalán ott volt a nemzeti színű zászló, melyet a vihar szakadatlanul, könyörtelenül tépett.
- Itt vagyunk - nyögte ki Aaron, és kifulladva lihegett. Száján párafelhő távozott, és hangtalanul, láthatatlanul oszlott szét a levegőben. Piros arcocskáján csíkokban fojt le a víz, amely szőke hajából eredt.
Celia a térdén támaszkodott. Kapucnija teljesen átázott, így hiába tette rá sötét hajára. Lehúzta  a pulcsiját, és előtűnt a nyakába akasztott kulcscsomó, amivel a kertkaput szándékozta kinyitni.
A hajam és a ruhám csatakos volt a víztől. Szédülten, és imbolyogva indultunk be a házba. Mikor beléptünk a melegbe, frissen sült kenyér bódító illata csapott az arcunkba.

Egy kis filmvélemény: Sucker Punch ( Álomháború)

   

  Megjelenéskor a filmet nagyon vártam , már akkor teljesen levett a lábamról... De most kb. 2-3 évvel ezelőtt mikor megnéztem , valahogy egy csöppet sem érintett meg. Még egy órán keresztül mondtam , hogy jaj de jó volt.... Aztán idővel teljesen elfelejtettem az egészet.... Talán a sors , vagy csak a jó szerencsének köszönhetem , hogy annyira elém jött folyton a film és maga a zenéje , amibe teljesen beleszerettem legfőképpen Emily Browning- Sweet Dreams számába , amit órákig hallgattam és valahogy már csak azt vettem észre , hogy a film előtt ülök.

Miután megnéztem ... Még most is a hatása alatt érzem magam , most sokkal jobban megérintet , talán annak is köszönhetem , hogy azóta fejlődtem , értem és már másképpen látom a világot , maga a film elkápráztatott, az egész elvarázsolt, valahogy ... hogy is mondjam... tanulságos volt , mégis megvolt az az általános film hangulata....
   De akkor kezdeném is a történettel:
Baby Doll (Emily Browning) épp azon megy keresztül , hogy árva lett ,együtt maradt a mostohaapjával és a húgával. És mint a filmekben a mostohák mindig gonoszak , ez a film sem volt kivétel , egy balszerencse és egy véletlen által Baby Doll végzetes hibát követ el , amit már nem fordíthat vissza... És bekerül egy elmegyógyintézetbe ahonnan még soha senki sem szökött meg...

 Itt kezd igazán érdekessé válni , hogy a kis Baby Doll egy álomvilágba képzeli magát , úgy éli mindennapjait , mintha nem is egy elmegyógyintézetben lenne , hanem máshol. Egy teljesen más helyen , egy teljesen új kinézetű emberekkel. Idővel összebarátkozik négy lánnyal , akik kalandjait végigkísérik...
  A vége az igazán érdekes a történetnek , mivel egy egészen más fordulatot vesz az egész, senki sem gondolná , hogy minden amit a filmről hittél megváltozik, már magában a történetben sem vagy már biztos , semmiben... Pedig minden igaz egy mértékben, minden kiejtett szó egy valóság, csak éppen másképp... ártatlan lélekben mennyi minden rejtőzik , mire képes és hogy egyáltalán mik a gondolatai. Ez a film is arra akart utalni , szerintem , hogy nincs lehetetlen. Az elme játéka határtalan , mely csak arra vár , hogy végrehajtsák , hogy minden pillanatot meg lehet úgy élni , hogy igazából máshol vagy , egy másik galaxis... talán mi se tudjuk , mi sem ismerjük saját elménk , gondolataink határait, melyek kitudja honnan származnak.

Talán nem is gondolnánk , hogy egy emberi elme játéka vajon milyen határokat képes áthaladni , vajon van egy végállomása? Van célja? Egyáltalán mi lehet rajta?
   De egyet megtanultam a film által , hogy ha hiszel , nincs lehetetlen , ha pedig az elméd felspékeli egy kis kalanddal , akkor még élvezheted is a Poklot...
   Ami igazán megfogott az egész történetben az pedig a legelején és a legvégén elhangzó monológok... Mert ha egy film igazán érdekes az eleje és a vége a mindent eldöntő jelenetek...

" Mindenkinek van egy angyala, egy védelmező aki vigyáz rá. Nem tudjuk, milyen alakot öltenek. Lehet öregember, lehet egy fiatal lány. De ez senkit ne tévesszen meg! Egy sárkány ereje rejlik bennük. A harcot nem vívják meg helyettünk, hanem a szívünk mélyéről ösztönöznek mindenkit. Mindenkinek megvan a képesség a saját világunk kialakítására... Kételkedhetünk az angyalok létezéséről, álltathatjuk magunkat. De ők akkor is itt vannak. A legvarázslatosabb helyen. A legvarázslatosabb időben. Bármely kitalált képében szólhatnak hozzánk. Ha kell démonokkal harcolnak, és arra késztetnek, hogy küzdjünk."

"Ki segít, hogy életünkkel tisztelegjünk a szeretet előtt? Ki küld ránk szörnyeket, azt énekelve, hogy sose halunk meg? Ki tanít meg rá mi a valódi, és mi a nevetséges hazugság? Ki dönti el mért élünk, és mért halunk meg? Ki láncol le minket? És ki őrzi szabadságunk kulcsát? Mi magunk! Meg van minden fegyvered a harchoz. Hát küzdj!"

 Én mindenkinek ajánlom a filmet , szerintem egy teljesen kihagyhatatlan élmény, ami belénk rögzül , ha elég figyelmesen nézed meg , ha elég odaadással érted meg az üzenetet , kitudja... talán ez a teljes valóság. :)

  A film annyira megtetszett és annyira megihletett , hogy tervben van egy FanFiction megírása ennek alapján is... Amint elkészül az első rész első dolgom lesz megosztani veletek! :D

Liebster Award (Lunea)

   Eleinte nem akartam a szememnek hinni , hogy kaptam valamilyen díjat, teljesen hihetetlen volt a számomra ez az egész... De mégis annyira megörültem annak a tudatnak, hogy Igen , mégis jó vagyok. És csak folytatnom kell! Adott egy löketett , amivel még nagyobb kedvel kezdek el bloggolni, azért is oda teszem magam , hogy írjak egy véleményt...
  Nagyon köszönöm a díjakat Mert összesen 5-et kaptam :D : KleineKatze-nek , MataHari-nak , Mrs_Gombóc_Artúr , Anitiger-nek, VadLALLA-nak

 

 Szabályok:
- Tedd ki, hogy kitől van a díj!
- Írj magadról 11 dolgot!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Küldd tovább 11 embernek!

 11 dolog magamról:
- Nem birok ki egy napot sem olvasás nélkül.
- Nemrégiben jöttem rá , hogy vámpírkönyv megszállott lettem
- Hiszek a tündérekben.
- Tudom, hogy léteznek angyalok.
- Meg akarok tanulni legalább 15 nyelven beszélni.
- 3 nyelven olvasok könyveket.
- Nem szeretem a rózsaszínt.
- Imádom az állatokat.
- Meg akarok egyszer törni egy múmia átkot.
- Élek-halok Indiáért és a kultúrájáért.
- Soha sem voltam még szerelmes. :)

  Válaszaim a kérdéseitekre:
KleineKatze :  
1. Fagylalt vagy sütemény/torta?  
 Sütemény. :D
2. Teázó vagy kávézó? 
 Teázó. :) Még a kávé illatát sem szeretem....
3. Nyaralás a tengerparton vagy kultúra és városnézés?
Kultúra és városnézés.
4. Franciák vagy angolok?
Franciák!
5. Amerikába vagy Ázsiába utaznál szívesebben? 
 Ázsia. *-*
6. Egy hely, ahova el akarsz jutni(nem muszáj városnak, országnak lennie, lehet egy kis park is).
 India. :)
7. Tartanál/tartasz lakásban állatot? 
 2-t is. :)
8. Varázslat vagy valóság?
Varázslat.
9. Jártál már Disneyland-ben? Ha nem, elmennél?
 Minden álmom oda eljutni.
10. Gyerekkorod első meséje és mesefilmje: 
 Ömm... Asszem Micimackó volt.
11. Nehezek voltak a kérdések? :)
 Nem. :) Gondolkodás nélkül válaszoltam. :D

MataHari: 
1. Legtöbbször olvasott könyv?
 Julie Kagawa: Vaskirály
2. Legrosszabb könyv, amit nem tudtál befejezni sem?
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz.
3. BurgerKing vagy McDonald's?
 BurgerKing.
4. Mióta blogolsz?
 Idén kezdtem. :)
5. Miért kezdtél el könyvkritikai blogot írni?
 Mert végre kifejthettem az érzéseimet a könyvekkel kapcsolatban. :)
6. Szoktál idegennyelvű könyveket olvasni? (tankönyv nem számít)
 Igen. :D
7. Milyen pózokban szoktál olvasni?
 Ülve.
8. Mi a legjobb tulajdonságod?
 Segítőkész vagyok.
9. És mi a legrosszabb?
 Lustaság.
10. Hiszel a szellemekben?
 Miért ne léteznének? Szerintem léteznek. :D
11. Van, amikor bekattan nálad egy zene és nonstop az szól éjjel-nappal? Ha igen, melyik volt a legutóbbi? 

Legutóbb: Sweet Dreams-Emily Browning

Mrs_Gombóc_Artúr: 
1. Ha egy, bármilyen nyelven beszélhetnél, melyik lenne az?
 Francia. :)
2. Hol élnél a világon legszívesebben? (csak egy!)
 India! *o*
3. Milyen NEM háziállatot tartanál?
 Tigris. :)
4. Melyik íróval találkoznál a legszívesebben?
Rachel Vincent. :DD
5. Kinek a bőrébe bújnál 2 óra erejéig?
Ömm... Talán a macskáméba. :)
6. Milyen állat lennél egy napig, úgy hogy senki se tudja, hogy te vagy az?
  Párduc.
7. Melyik filmben/sorozatban élnél legszívesebben?
 Lány és a farkas filmben.
8. Ha írhatnál egy könyvet, és ki is adnák, milyen stílusú lenne?
 Poszt-apokaliptikus. :)
9. Gyerekeid (egy fiú és egy lány) neve?
 Nincs, de ha lenne akkor fiú: Xavier , lány: Lucinda
10. Hogy néz ki az ideális szobád?
 Hatlmas, vörös , viktoriánus.
11. És végül ha 10 percig együtt volnánk bezárva egy liftbe, mit mondanál, tennél?
 Kétségbeesetten várnám mikor engednek ki. Bepánikolnék.

Anitiger:
1. Miért az a blogod domain-je és neve, ami?
 Mert valahogy ez elbűvölt , elvarázsolt.
2.Ha választhatnál egy egzotikus háziállatot, mit választanál?
Tigris. *-*
3. Mi a legtöbbet olvasott műfajod?
Paranormal-romace , dísztópia.
4. Otthon főzött kaja vagy bolti / gyors kaja?
Otthon főzött kaja.
5. Melyik a kedvenc sorozatod?
Inni és élni hagyni, Vámpírnaplók, The Originals.
6. Melyik az a film, amiről nehezen vallod be, hogy imádod?
Alkonyat... :$
7. Könyves nyereményjátékokon játszani?
Próbálkoztam sokszor , de nagyon sokszor külföldiek nem nyerhetnek... :/
8. Mi a legkedvesebb dolog, amit nyertél? (pl.: tombolán, bármin és bármikor)
Hmm... Nem emlékszem.
9. Melyik a legelső kedvenc sorozatod, ami eszedbe jut?
Vastündérek.
10. Hogy állsz a mangákkal/manhwákkal/képregényekkel?
Jó kikapcsolódást nyújtanak.
11. A puhaborítós vagy keménytáblás könyveket részesíted előnyben?
Puhaborítós. :)

VadLALLA :
1.Ha egy szóval jellemezned kéne magad, mi lenne az?
Álmodozó...
2.Mióta írsz blogot?
Idén kezdtem. :)
3.Sportolsz valamit?
Sok sportot kipróbáltam... De jelenleg most nem sportolok semmit. Nyártól fogom elkezdeni a kick-boxingot. :DD
4.Ha itt lenne most egy időgép, melyik korba mennél vissza legszívesebben?
1700-as évek. :)
5.Hogy képzeled el magad 10 év múlva?
 Huh... Öm Franciaországban élnék, író lennék, lennének cégeim, gazdag lennék. Rengeteg fekete ruhám lenne , lenne ajak és orr karika pircing , tetkóim , piros hajam... Hmmm kb. így . :)
6.Szerinted hol leszel 30 év múlva?
 Indiában. :D Vagy Franciaországban.
7.Ha lenne egy sárkányod, mi lenne a neve?
 Lulu.
8.Mondd el, hogy néz ki az álomházad!
 Hatalmas , gótikus, rengeteg régi és modern bútorral. A falak és a bútorok mind sötétebb szinekben vannak, egy erő közepén lenne, kis patakkal és medencével , mellette egy istállóval , hatalmas vaskeritéssel körbevéve. :) Jah , és egy hatalmas hegy csúcsán lenne , ahol esik az eső és villámlik... xD Jó az utolsó mondat vicc volt.:)
9. Rémkastély, vagy kalózhajó?
Rémkastély. :D
10.Ha a pénz nem lenne lényeg, bejárnád az egész világot? Miért?
 Persze! Azért , mert így megismerhetnék több kultúrát szokást , mindent látnék.:)
11.Ha lenne egy fiú és egy lány gyereked, milyen FANTÁZIANEVET adnál nekik?
 Fiú: Noahha , lány: Essence
 

Nekik küldöm tovább:

1.Deszy
2.MFKata
3. Kellyolvas

4. Greylupus
5. Roni olvas
6.  Moncsycsy
7. lexa24 
8.Jeffi 
9.icekid98
10. VadLALLA
11. szilvibook

Kérdéseim:
1. Miért szeretsz olvasni?
2. Fehér vagy barna csoki?
3. Szoktál éjjel álmodni? Ritkán vagy mindig vagy esetleg soha?
4. Hiszel a természetfelettiben? (pl. tündér, vámpír , vérvalami... stb)
5. Egy könyvben mi nyűgöz le leginkább?
6. Mi vesz rá arra , hogy elolvass egy adott könyvet?
7. Szoktál könyvtárakba járni?  Milyen gyakran?
8. Mennyit molyolsz egy nap? :) Vagyis mennyi időt használod naponta a Moly.hu-t?
9. Napi/ heti hány órát szoktál átlagban olvasni?
10. Mikor szeretsz a legjobban olvasni?
11. Szerinted hasznos a Liebster Award díj? :D

 És még egyszer köszönöm szépen mindenkinek és jó válaszolgatást! :D :D

Liebster Awards (Lala)

Sziasztok! Hogy is mondjam. Meglepődtem, amikor a molyon megláttam, hogy a díjazottak között vagyok. Nagyon megörültem neki! , hiszen ÉN is kaptam díjat. :) Most annyira boldog vagyok! :D A díjat Mrs_Gombóc_Artúrtól kaptam. Ez szerintem egy jó visszajelzés, hogy a blogot jól vezetjük (legalábbis remélem). :D
És most bővítenem kell ezt a bejegyzést, mert időközben az én drága Luneám nekem is idepasszolta a díjat, tehát így már kaptam kettőt is! *ugrál örömében*

Szabályok: - Tedd ki, hogy kitől van a díj! - Írj magadról 11 dolgot! - Válaszolj 11 kérdésre! - Küldd tovább 11 embernek!

Akkor, most írok is magamról 11 dolgot:

1.Az olvasás már nem hobbim, hanem szenvedélyem.

2.Nagyon rendetlen vagyok, de ha a könyvespolcomról van szó, elmúlik ez a tulajdonságom.

3.A Harry Potter a kedvenc sorozatom. Hahahahaha! Avada Kedavra! :)

4.A fekete, a vörös, és a méregzöld a kedvenc színem.

5.Utálom az osztálytársaimat.

6.Könyveket írok. És mily meglepő, még egyiket sem sikerült befejeznem... :) Majd egyszer!

7.Álmaim történelmi kora a 19. század Londonja. (Ugye @Lunea? :))

8.Szeretem az antik dolgokat. Sőt, nagyon szeretem őket!

9.Szeretem a 70-80-as évek ruháit.

10.A legjobb barátnőmet Csengének hívják, és ő a leghumorosabb, legkedvesebb, legtartásosabb lány a világon! :)

11.Életem hercege több ezer kilométerre lakik tőlem. :(

Válaszok Mrs_Gombóc_Artúr 11 kérdésére:

1.Ha bármelyik nyelven beszélhetnél, melyik lenne az?

Norvég <3
2. Hol élnél a világon legszívesebben? (csak egy!)

Hmmm...ez nehéz kérdés.... Londonban (ez egy eshetőség a sok közül), mert akkor özel lennék a 9 és háromnegyedik vágányhoz, és a Mágiaügyi Minisztériumhoz.
3. Milyen NEM háziállatot tartanál?
 Görényt.
4. Melyik íróval találkoznál a legszívesebben?
J.K.Rowlinggal. Ez az egyik legnagyobb álmom!
5. Kinek a bőrébe bújnál 2 óra erejéig?
 A barátnőm, Csenge bőrébe. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ő hogyan is látja a világot. De ipróbálnám még Luneával és Hermione Grangerrel is.
6. Milyen állat lennél egy napig, úgy hogy senki se tudja, hogy te vagy az?
Ez egyértelmű. Sárkány. :)
7. Melyik filmben/sorozatban élnél legszívesebben?
Ez most ugye vicc? Hát persze, hogy a Harry Potterben!
8. Ha írhatnál egy könyvet, és ki is adnák, milyen stílusú lenne?
Disztópia vagy fantasy.
9. Gyerekeid (egy fiú és egy lány) neve?
A fiú: Áron. A lány: Johanna (vagy Ella/Sára) Persze majd ha csak lesznek. Most még túlságosan is fiatal vagyok hozzá.
10. Hogy néz ki az ideális szobád?
Az ideális szobám tele van antik tárgyakkal, és nem egy mai modern házban található. Hanem egy viktoriánus kori kastélyban!
11. És végül ha 10 percig együtt volnánk bezárva egy liftbe, mit mondanál, tennél? :)
 Megölelnélek, és azt mondanám: Köszönöm a díjacskát! :)))

Kérdéseim:

1.Ha egy szóval jellemezned kéne magad, mi lenne az? 2.Mióta írsz blogot? 3.Sportolsz valamit?
4.Ha itt lenne most egy időgép, melyik korba mennél vissza legszívesebben?
5.Hogy képzeled el magad 10 év múlva?
6.Szerinted hol leszel 30 év múlva?
7.Ha lenne egy sárkányod, mi lenne a neve?
8.Mondd el, hogy néz ki az álomházad!
9. Rémkastély, vagy kalózhajó?
10.Ha a pénz nem lenne lényeg, bejárnád az egész világot? Miért?
11.Ha lenne egy fiú és egy lány gyereked, milyen FANTÁZIANEVET adnál nekik?

Válaszok Lunea kérdéseire:
1. Miért szeretsz olvasni?
Mert kikapcsol, és egy teljesen másik világba röpít el. (Néha amúgy tényleg varázslónak hiszem magam, de persze az is vagyok, úgyhogy nem tudom ezt minek írtam le.)
2. Fehér vagy barna csoki?
Fehéééééééééééér!
3. Szoktál éjjel álmodni? Ritkán vagy mindig vagy esetleg soha?
Szoktam. Mostanában például minden este álmodom.
4. Hiszel a természetfelettiben? (pl. tündér, vámpír , vérvalami... stb)
Ez kérdés? Hiszek, hiszek, hiszek a tündérekben! Hiszek, hiszek, hiszek a tündérekben!
 5. Egy könyveb mi nyűgöz le leginkább?
Az, hogy egyedi, és nem tömegcikk. Persze ezt nem lehet mindegyikre elmondani. Meg azt is szeretem bennük, ha minél fantáziadúsabb helyekre röptet el.
 6. Mi vesz rá arra , hogy elolvass egy adott könyvet?
Egyszerűen érdekel. :)
 7. Szoktál könyvtárakba járni?  Milyen gyakran?
Huhh, hát mostanában nagyon ritkán, mert otthon van elég könyv, és kölcsönbe is szoktam kapni.
8. Mennyit molyolsz egy nap? :) Vagyis mennyi időt használod naponta a Moly.hu-t?
Huppsz, mostanában túllőttem egy kicsit a határon. :)
9. Napi/ heti hány órát szoktál átlagban olvasni?
Ez attól függ. 2-3? Asszem.
10. Mikor szeretsz a legjobban olvasni?
Este, délután, de délelőtt is.
11. Szerinted hasznos a Liebster Award díj? :D
Egy nkicsit. Mert így visszajeleznek, hogy nem is vagyok olyan rossz. :)


És végül az én díjazottjaim:
worsi, Mrs_Gombóc_Artúr, H_Anita, anikho, Veroney, dottya, Littlewood, lollippi, yeeeyha és végül, de nem utolsó sorban Lunea_Charlotte! Sajnálom, én csak 10 embernek tudtam kiosztani a díjat. :)

Abigail Gibbs-Vacsora a vámpírral ( Sötét Hősnő 1.)

  Fülszöveg:
Az idei év legérzékibb olvasmánya…Egyetlen pillanat örökre megváltoztathat egy életet… Egy véletlen találkozás a sötét utcán olyan világba sodorja Violet Lee-t, amelyről még csak nem is álmodott soha – egy időtlen, kifinomultan elegáns és mérhetetlenül gazdag világba, ahol szépséges paloták állnak, melyekben fényűző mulatságokat rendeznek, s ahol egy baráti társaság kizárólag az élvezeteknek hódol. Egy olyan helyre, ahonnan nincs menekvés, bármily elszántan próbálkozik is vele Violet. Ám e világ minden kincse sem leplezheti a csillogó felszín alatt megbúvó sötétséget, amelyet a karizmatikus és életveszélyes Kaspar Varn testesít meg. Violet és Kaspar megadják magukat egy olyan szenvedélynek, amely egymástól távol eső világaik felett ível át – csakhogy ennek a szenvedélynek megvan a maga ára…
Véleményem:
A könyvre már a megjelenéstől felfigyeltem és vadásztam rá. Hát , igen, elsők között volt a beszerzendő listáimon, egy vámpírkönyvimádó vagyok ezt nem tudom letagadni. Egy véletlen, vagy éppenséggel a sors által , egy jólelkű angyalka által megkaparintottam ezt a csodálatos művel műalkotásnak is mondhatnám...

Akkor csapjunk is a lovak közé! :D

Most be kell valljam , hogy életem egyik leges legjobban megírt vámpíros története volt! Minden vámpíros könyvben volt egy bibi , pl. csillogó bőr, zölden világító szem,bonyolult kötelékek, jelek, átváltozások , vagy csak egyszerűen az írónő nem tudott velük bánni. Megnéztem és vámpíros történetből olvastam a legtöbbet , de ez a könyv... Mindegyiket túlhaladja! Annyira tökéletesen voltak kidolgozva a vámpírok. Végére az Írónő rátapintott arra , hogy mi az , hogy vámpír ... De inkább kezdeném az elején... A történet már az elején sejteti , hogy nem egy tündérmese, hanem egy igazán vérengző történet. Az első pár oldalon , együtt a hősnővel rázott ki a hideg , borzongtam meg azon a bizonyos téren. Sokszor elgondolkodtam , még az első pár oldalon , hogy akkor most kiről fog szólni a történet, mert be kell valljam , hogy szörnyű lényeknek hittem a vámpírokat ,sáppatt, beesett arcú, karikás szemű,ijesztő figurák. Persze , nekem egyből a szívembe nőttek , mégis elgondolkodtam , hogy netán-tán nem épp a másik csoporthoz fog-e tartozni... De nem csalódtam.... Ritkán fordul elő , de már az 5-6 oldalon felment bennem az adrenalin szint , izgultam és ugráltam a könyvvel a kezemben. Nagyon jó volt olvasni és már ott elkezdődött a történet. Nem totojázz az írónő , egyből belevágott a sűrűjébe , egyből létrehozta és magasan a felhők felé emelte a lényeget , magát a cselekményt , a szálakat, ahol a múlt és a jelen keveredik.

Nagyon tetszett , hogy egy-egy mondat, bekezdés, valakinek a szavai újra le voltak írva, akár 3x-4x is. Ami annyira életre keltette az egészet , pont egy emberi gondolatot mutatott be, mert mi is sokszor újrajátsszuk a történéseket. Ebben is jelen volt , nem úgy tett az írónő mint mások , hogy megemlítik , de nem mondják ki, újból írta a mondatott , a bekezdést megmutat , amivel könnyebben tudtunk hasonulni a szereplővel... Violet és vámpírok fura kapcsolatuk van az elején. Valakit szívéből teljesen gyűlöl , valakit megkedvelt , valakitől fél , valakitől nem , de egyben mind közös , egyikben sem bízik meg. Violet politikai szempontból tartják foglyul, választások elé állítják , de a történet haladtával , annyira mélyre kerül Violet , annyira magába szippantja az a világ , hogy ha akarna se tudna onnan kimászni , az érzelmek körbeveszik a történetet, a szereplők kitöltik a helyeket , az adrenalin már-már fájdalmat okoz olyan mértékben van benn.

 És maga a történet... Teljesen hátborzongató , gyomorforgató , mégis telis-tele van izgalmas és csodálatos részekkel. Már éreztem , hogy szárnyalok olvasás közben. A vámpírok nem álcázzák érzelmeiket , seperc alatt a szemedbe mondják, vérengző állatok, akiknek a rang a legfontosabb, mégis az érzelmeik uralják őket, a kötelességek, igéretek, arisztokrácia... Egyszerűen egy új világ , mitől soha sem tudnál megszabadulni ha akarnád se. Te is oda kerülsz, nem félsz, sőt várod az izgalmat, a cselekményt, ami teljesen kiszámíthatatlan, nyakatekert... Fantasztikus! Violet egy nagyon jó főszereplője volt a történetnek... Kicsit túl sokat sírt szerintem , de erős volt , kitartó, és nem félt soha kinyitni a száját, kinyilvánítania a véleményét. Gyorsan reagált és feldolgozta a dolgokat. Sokszor én magam meghökkentem , hogy most tényleg... De, igen, nagyon erős és egy nagyon kitartó személy. Tele hittel...

 

Kaspar.... OMG! Ő... ő... ohh... Nincs szavam! Rég nem találkoztam , igazából soha. De soha nem találkoztam még egy ilyen eszméletlenül tökéletes szereplővel mint ő , annyira megdobogtatta a szívemet. Kezdjük azzal , hogy hulla-fehér bőr, karikás szem, izmok, veszélyes, annyira ijesztő, hogy becsinálsz, érzelmekkel teli, pimasz, beképzelt, önző, öntelt,bunkó... Írhatok róla kisregényt? :D Jah , igen, Vámpír! :) Összességében egy haláli könyv. És sajnálattal értesültem , hogy nem adják ki a folytatást... Ami szerintem nagy vétek. Mint már fentebb említettem rengeteg vámpíros könyvet olvasok, mindben voltak nevetséges helyzetek vagy formák, de ezt tökéletesnek találtam, mindegyik könyv összességében majdnem elmondja , mi az a vámpír, mind próbálja megérinteni , megadni azt amit az olvasó akar. de sokszor meg se próbálják. Olvassuk , imádjuk az ilyen könyveket , de nem tudjuk , hogy mik ők... Akkor most egy idézet a könyvből , amit muszáj megosztanom: "A vámpírok nem kedves, szeretetteljes lények. Természetükből hiányzik a képesség a megváltozásra, alkalmazkodásra vagy mások elfogadására. Szeretetüket emberi lény nem nevezné szeretetnek, s a kéjvágy oly mértékben emészti őket, hogy mi azt sosem érthetjük meg. Nem úgy öregszenek, mint mi, emberek, hanem inkább úgy, mint egy kőszikla: fokozatosan kopnak, s lassan pusztulnak el, észrevehetetlenül lassan. A kő látszólag örökké fennmaradt, ahogy a vámpírok is."
  Kedvenc szereplő: Kaspar, Viola,
  Nem kedvelt szereplők: Ilta , Lyla, Charity
  Kedvenc rész: Az egész könyv! :)
  Nem kedvelt részek: Nincs olyan... :)
Nálam a könyv 5 csillagra teljesítt és ez egy határozott kedvenc! :DD

Lunea.

Francisco Marins - Az aranybányák titka

Fülszöveg:
Merre vannak a teméntelen aranykincset rejtő Golgota Sziklák? Hova tűnt el a derék Juvenal bácsi? Barátságos vagy ellenséges indiánokkal találkoznak a vadon mélyébe utazók? Vajon kiállja-e a kis Pixuira a főnökké avatás nehéz próbáit? Egyik kérdés a másiknak adja át helyét, ebben a mindvégig izgalmas, fordulatos regényben. Szerzője Francisco Marins, a mai Brazília ismert írója, aki Brazília száz -kétszáz évvel ezelőtti „hősi” korszakának állít emléket: az aranyláznak, a belső vadonság veszéllyel teli felkutatásának, és ami ezzel együtt jár: belső Brazília lassú, szinte akaratlan felfedezésének. Az eredeti háromkötetes ifjúsági regénynek rövidített változatát tartja kezében az olvasó.

Véleményem: Ez a könyv úgy került a kezembe, hogy anyukám átpakolta a könyvespolcát. Még az övé volt ez a regény, amikor gyerek volt, és mi hoztuk el a húgommal a mamámtól egy másik Delfin könyv társaságában. Még nagyon kicsik voltunk, és én úgy éreztem, hogy ezek a régi könyvek biztosan nagyon unalmasak. És a könyv valahogy el is kallódott a házban,, aztán pár hete előkerült. És én a kezembe vettem. ,,Ezt nekem most el kell olvasnom. Biztos izgalmas lesz" És tényleg. Igazam lett.

Az egész könyvet végigizgultam. Mindig vártam a folytatást. Vajon most mi fog történni? A történet is érdekesen volt vezetve. Egy bajom volt  vele. Látszott rajta, hogy rövidített változat. Nagyon fontos részeket például csak pár mondatban foglalt össze. A fordító ott többet is rizsázhatott volna. 

A történet (1820-ban játszódik)azzal kezdődött, hogy a 12 éves Tonihoz (a főszereplő mesélő) elmegy felfedező nagybátyja, Juvenal bácsi. Ez a férfi expedícióra készül Dúvaddal. Meg akarják keresni a Golgota Sziklákat, amiket egy száz évvel ezelőtti felfedezőút óta senki sem látott. Juvenal bácsi el is indul, és Toni elköltözik az édesanyjával egy másik városba. Itt a történet éveket ugrik. Perova is velük tart, aki már szinte már családtagnak számít. Toni és perova Juvenal bácsi keresésére indulnak, amikor találkozna egy indián fiúcskával, Pixuirával. Hármasban barangolnak a ,,sertónban,, mikor egy indián törzsre bukannak. De odavezető útjuk során felbukkan egy jószívű indián öregember, aki segítségükre lesz. Majd hirtelen megtalálják a megtébolyult Juvenal bácsit. De milyen jelentősége lesz az öregember által hurcolt aranyrögökkel teli agyagedénynek? Hová tűnt Dúvad (merthogy Juvenal  bácsival nincs, az szent)?

Kedvenc szereplő: Pixuira

Nem kedvelt szereplő: Dúvad, a mutucák öreg varázslója

  

Laura

Suzanne Collins: Catching Fire- Futótűz (Hunger Games 2.)

Fülszöveg:
  Angol:
Suzanne Collins continues the amazing story of Katniss Everdeen in the phenomenal Hunger Games trilogy. FORMAT: 9 CDs, Unabridged NARRATOR: Carolyn McCormick Against all odds, Katniss Everdeen has won the annual Hunger Games with fellow district tribute Peeta Mellark. But it was a victory won by defiance of the Capitol and their harsh rules. Katniss and Peeta should be happy. After all, they have just won for themselves and their families a life of safety and plenty. But there are rumors of rebellion among the subjects, and Katniss and Peeta, to their horror, are the faces of that rebellion. The Capitol is angry. The Capitol wants revenge.
  Magyar:
A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik. Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.  

 Véleményem:

  Eléggé sokat totojáztam a könyv olvasásával. Itt , bevallóm , hogy az első részt eléggé sokszor láttam , habár tudtam , hogy úgyis jobb a könyv , mégis olvasás közben rájöttem , hogy a könyv is szinte pont olyan, mint a film. Így látványosan untam az első részt. De a második rész más tészta volt. Azt már láttam a mozikban feliratosan, aztán pár hete elkezdtem magyarul megnézni , de csak félig jutottam így már voltak meglepetések a második könyvben. És be kell valljam , hogy a filmet az egekig magasztaltam , de a könyv... Nem tudok mit mondani , mert hihetetlenül jó volt és sokkal jobban eltért mint a film , ami igazán tetszett , mert így telis tele volt meglepetés bombákkal... J

  A könyv kezdete igazán elbűvölt , ahogy bemutatta Katniss mindennapi életét , teljesen lenyűgözött. Sajnos az első részben nem volt alkalmunk részletes leírásokat kapni Katniss környezetéről , de most... Annyira imádtam minden részletet , szó szerint faltam a sorokat. Valahogy megbűvölt. Igazából a dísztópiákat azért szeretem annyira , mert lenyűgöz az a lerombolt környezet , az alternatív jövőkép. Rengeteg részletet kaptunk, szépen leírt mindent, hogy hogy működik ott minden. Sőt , annyira tetszett Katniss hozzá állása is az egészhez , vagyis az a sok ’commentálása’. Ami adott egy kis humort az egésznek.

   A könyv haladtával , ahogy betekintést nyertünk egy-egy Körzetbe érdekes volt. Örültem volna , ha egy kicsit jobban bemutassa a környezetet , de sajna ez nem történt meg. De annál inkább érdekessé vált az egész cselekmény , szerintem ott kezdődtek a bonyolultabb szálak. Ott megindult minden. Sokszor alig hittem a szememnek és az angol tudásomnak , hogy tényleg jól olvasom. Valahogy Katniss a könyv haladtával nagy szarkazmusra tett szert, egyre harciasabb lett, és olyan dolgokra is fényderült , hogy csak ámultam és bámultam. Magamban pedig elképedtem , hogy a filmesek , hogy a fenében tudtak kihagyni ilyen érdekes és felettébb fontos részeket. De ők tudják....

   Maga a 75. Éhezők viadal, nagyon érdekesen indult , és ahogy elindult , na az hozta az igazi áttörést. Onnantól kezdve szó szerint csak faltam a könyvet. Annyira jó volt olvasni , annyi érdekes dolog , annyi vicc elsült és sokszor már egy helyben sem tudtam megülni a kíváncsiság miatt , hogy vajon mi lesz.... Hihetetlen még mindig!

   Katniss nekem mindig szimpatikus volt. Nagyon kedveltem , de sokszor ütközött velem sokszor a véleménye , valamikor szó szerint az agyamra ment. Komolyan mondom , fogtam volna egy nyilat és megcélzom. Pedig soha az életben nem volt még a kezemben nyíl... Peeta , még mindig sok fejfájást okoz , valahogy mindenki az ő pártján van , de szerintem inkább a film miatt , nagyon nem szimpi. Nekem túl érzelgős és önfejű még mindig... Annyira ahh , könyörgöm!! Gale ... Hmm , ő nagy kedvenc! J De tényleg . Vagy csak a film miatt. Most fogalmam sincs , de valahogy az olvasás közben , próbáltam mindkét fiúnak egy másik ’arcot’ kitalálni , ami sikerült is , de akkor is Gale maradt. J A szöszinek nagyon össze kell szednie magát , ha hódítani akar...

    Összességében a többi szereplőt is hihetetlenül megkedveltem , leginkább Katniss öltöztetőjét. Nagyon megkedveltem. De mikor Effie megjelent a színen , sokszor már az asztalba vertem a fejem mérgemben...

   Összességében egy hihetetlenül csodás világ tárult elém és még most is magamban morgolódom , hogy annyit húztam az olvasását. Már rég túl kellet volna lennem az egész trilógián, és hogy most elkezdtem igazából a blogtársnőmnek köszönhető. J Így végre ezzel a sorozattal is haladtam. És  nem kérdéses , hogy a harmadik rész egy nagyon közeli jövőben kell kiolvasnom , mert egy olyan véggel. Komolyan már megfontoltam , hogy tiltakozni fogok az ilyen végek után. Az írók nagyon ki akarnak végezni ezekkel a végekkel....

Kedvenc szereplő: Gale , Cinna

Nem kedvelt szereplők: Effie , Peeta

Kedvenc rész:  Az utolsó 2 oldal ami az arénában játszódik

Nem kedvelt részek: Katniss és a sokszor hülye gondolatmenetei.

A könyv nálam csak 4,5 csillagot ért el. Azért az írónő előtt le a kalappal , hogy egy ilyen csodás művet kitalált! J

Lunea.

Egy ismerős a múltban 3.

{Úgy gondoltam, hogy végre normális címet adok a sorozatomnak. Tehát ezentúl a Csak jött az ihlet bejegyzések új részeinek a fenti címet adtam.}

1984. június 26. 
Egész délután a lépcsőház előtti lépcsőn üldögéltünk az utcán Francival. Olyan megnyugtató volt, hogy végre vége az oskolának, és előttem az egész nyár, nagymama finom főztjeivel, a barátokkal, a könyvekkel, a lakóteleppel, a napsütéssel, és persze Francival.
Ahogy ültünk ott a lépcsőn, és körülöttünk minden néma csendbe burkolózott, és végre egy zakóba öltözött bácsi ment el mellettünk, megszólaltam:
-Láttad azt a bácsit Franci? - kérdeztem.
-Persze, hát itt ment el mellettünk! - háborodott föl a kérdésre.
-Tudod hogy ő hol dolgozik?
-Nem. Hát honnan is tudhatnám - legyintett. - De biztos valami irodában, mert olyan ruhába volt öltözve.
-Igen, az irodát eltaláltad. De azt bizonyára nem tudod, hogy milyen irodában.
-Nem, ezt tényleg nem tudom.
-Az a bácsi, aki elment mellettünk a vágóhíd irodájában dolgozik - mutattam messze a lakópark vége felé, ahol a vágóhíd hatalmas épülete terpeszkedett.
Franci ijedten kapta a kezét a szája elé és kikerekedett szemekkel nézett rám. Aztán eszembe jutott, hogy az sem biztos, hogy a vágóhíd épületében van iroda. És az sem biztos, hogy egyáltalán ott dolgozik.  És az se nagyon biztos, hogy az a vágóhíd. Még nagyon régen mondta nekem a nagypapa, hogy kislányom, ami ott mögöttünk van, az a nagy épület, az bizony a vágóhíd. És én teljesen elhittem neki, hogy az ott tényleg az.
-Az nagyon csúnya hely lehet- ijedt meg Franci. - Ha a bácsi még egyszer erre jön, én lebeszélem róla, hogy odajárjon dolgozni.
 Bárcsak minden olyan könnyen menne, ahogyan azt a kis Franci hiszi. Hogy csak úgy simán lebeszélhetünk valakit arról, hogy ne járjon abba az épületbe dolgozni, mert az nekünk tulajdonképpen nem is szimpatikus.Igen, bárcsak olyan könnyű lenne a világ, mint a Francinak! Hiszen ő még nem tud az élet nagy dolgairól, a felnéz, és borzalmas időszakáról. Igaz, én sem nagyon tudok még róla, de nagymama nagyon sokat mesélt, mert ő már átélte.
Nagymama nagyon bölcs ember. Mindig is fölnéztem rá, és föl is fogok.
 Éppen csönd honolt köztem és Franci között. A túlsó oldali járdán három hippi lány igyekezett sietősen. Éppen moziba mehettek, mert mindegyikük egy apró jegyet szorongatott, és izgatottan sustorogtak. Elnéztem őket derékig érő kifakult hajukban, hajpántjaikban, azokban a lenge virágos szoknyákban, a békejeles ékszerekben, és a szandál térdig kanyargó bőrpántjában. Szépek voltak.

Még üldögéltünk ott a lépcsőn egy fél órácskát. Aztán meg már mentünk volna ki-ki a saját lakásába, amikor messzebbről, egy ismerős férfit pillantottunk meg. Futott. Mikor már ott járt nem messze, Franci fölállt, és elkezdett felé sétálni. Próbáltam neki súgni, hogy ez azért mégiscsak illetlenség. De ő odament, és megfogta a bácsi kezét, hogy álljon meg.
-Kislány, én most nem érek rá, nagyon kell sietnem!-torkolta le a férfi Francit.
-Tessék várni! Csak egy kérdésre!
-De akkor nagyon gyors legyél!
-Miért tetszik a vágóhídnál dolgozni? Az egy olyan gonosz hely! Levágják a szegény állatokat és...
 A férfi játékosan fölnevetett, és leguggolt Franci elé.
-Én nem ott dolgozok picinyem. Újságíró vagyok, de most nagyon sietek, mert éppen most születik a kislányom!
 Franci szeme elkerekedett, és hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Akkor tessék nagyon, de nagyon sietni!
-Sietek kicsi! Örülök, hogy találkoztunk! Viszlát! - emelte búcsúzóra a kezét a férfi, és már futott is tovább. Zakója mögötte lebegett a szélben, majd lefordult a kórház felé, és eltűnt  sarkon. Franci odasietett hozzám, és átölelte a derekamat.
-A bácsinak kisbabája lesz!
-Neki nem, de a feleségének igen! Merész voltál, hogy odamentél hozzá. Bátor vagy. Büszke vagyok rád Franci.
 A kislány mosolyogva nézett föl rám és megfogta a kezemet.
-Gyere, menjünk föl és meséljük el a nagymamádnak, meg az anyukámnak.
 Majd futottunk fölfele a lépcsőházban, és Franci még meg sem említette, hogy becsaptam volna. Mert nem csaptam be, csak viccelődtem egy kicsit, nem tudtam, hogy el is fogja hinni. De a bácsi öröme kárpótolta ezért az aprócska csalódásért.

Lauren Kate - Fallen (Fallen 1.)

                                                    Fülszöveg:

 Éjfél körül végre formát nyert a lány szeme. Macskaszerű, félig leszánt, félig pedig kérdő tekintet – bajt sugallt. Igen, pontosan olyanra sikeredett a szeme, amilyennek lennie kellett. A külső szemzug a finom, elegáns szemöldök felé emelkedik, egész közel a sötét hajzuhataghoz. A fiú kinyújtott karral maga elé tartotta a papírt, s megszemlélte. Nehéz volt így dolgoznia, a lány távollétében, de persze soha nem tudott rajzolni, ha jelen volt. Mióta a lány megérkezett Londonból – nem, mióta a fiú először meglátta –, gondosan ügyelnie kellett arra, hogy távol tartsa magától.
A lány immár naponta próbálkozott közelebb kerülni hozzá, és minden nap nehezebb volt, mint az előző. Ezért távozott a fiú reggelente – Indiába, Amerikába, nem tudta, és nem is érdekelte hová. Akárhol is kötött ki, mindenütt könnyebb volt, mint itt. Ismét a rajz fülé hajolt és felsóhajtott, miközben szenes hüvelykujjával tökéletesre satírozta a lány alsó ajkát. Az élettelen papír, ez a kegyetlen utánzat az egyetlen lehetősége, hogy magával vigye a lányt.Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.

A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézetben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára.         A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet
Vélemény :
  Bevallom őszintén, én csalódtam ebben a könyvben. Már régóta kinéztem, hogy milyen szép a borítója, és a történet is fölcsigázott. Aztán a Molyon megvettem @Anikho-tól. Itthon is tologattam egy kicsit, nem volt kedvem hozzáfogni. Aztán végül már nem maradt semmi, amit olvashatnék, ezért belekezdtem.
Az eleje egész izgalmas ,volt amit hámozni a történetet, ezért érdekelt a folytatás. Utána kezdett unalmas lenni és vontatott. Nagyon nem történt benne semmi. És egy kicsit nyálas is volt... És utána  meg már alig vártam, hogy végre befejezzem, mert nagyon untam, és ahogy már említettem nyálas volt, és nem történt benne nagyon semmi érdekes.
Egyetlen megható pillanata volt. Amikor szegény Penn-t megölte az a gonosz Miss Sophia, akiről egész végig azt hittem, hogy nagyon kedves nőszemély. De aztán kiderült, hogy nem.
Lehet, hogy most nagyon rövidke lett ez az értékelés, de nagyon nem tudok róla még mit mondani. Mindenesetre meg fogom fontolni, hogy elolvasom e a következő részét.
   Csak három csillagot adnék rá:

És azt hallottam, hogy a filmhez már megvan pár szereplő. Megtalálták a Luce-t, Daniel-t, és Cam-et játszó színészeket. Kíváncsi leszek rá, mert a filmet Budapesten fogják forgatni, ugyanis a rendezőnek nagyon tetszik a város gótikus építészete.