We are the night (Mi vagyunk az éjszaka) - Filmvéleményem

  Imádom a vámpíros sztorikat, és el is terveztem, ha belebotlok egybe meg is nézem. Így találtam rá erre a gyöngyszemre is. Már a címe és a borítója teljesen megnyert.

  Általában azok a filmek lesznek a kedvenceim, amelyekről sokan meghallani sem hallottak vagy éppen nem is kedvelik. Nagy a gyengeségem az olyan történetekre amelyeket elfelejt a társadalom, amelyeknek van egy jelentősége, ami belém markol és nem enged. Hogy azt érzem, hogy akárhányszor megnézem üzen valamit, mond valamit és még mindig imádom...
  A történet egy lányról szól, Lena. Aki azzal tölti az életét, hogy lop. Szegény és pénzre van szüksége, meg már szerintem megszokásból is teszi már. Már a vérébe keveredett az egész. Már-már teljesen profinak mondható. Csak egy valami hiba ütött az egész programba... Megkedvelt egy rendőrt.
   De ez nem csak arról szól. Most nem egy nyálas történetet kell elképzelni. Uhh, soha! Akkor lesz igazán érdekes minden, amikor bejut egy buliba és megtetszik egy vámpírnak.... És vajon mi történik akkor, ha megtetszel egy vámpírnak? Magának akar. Átváltoztat.
    Itt is az történik Lena-val. Ami által belecsöppen egy olyan világba amit eddig még nem ismert... Tetszik neki ez az élet? Bírja ő ezt? Tudja ő mit rejt az a világ? Hogy az nem csak a pompáról és a csillogásról szól? Érző ő annak a hatalmát, annak az erőnek amit a kezébe adtak? És rájött-e már arra, hogy a vámpírok számára az emberek csak játékszerek? Táplálék, mert ők ragadozók.

Az embereket se perc alatt elpusztítják, mert számukra semmit nem ér halandó kis életük. Halandók? Semmik ahol képest amik ők lettek. A táplálék lánc csúcsai ők.
   A történetet már a tavalyi év folyamán láttam angol nyelven. Sajna akkor még nem volt ilyen fejlett a nyelvtudásom, de már akkor teljesen elkábított az egész. Hogy nem volt az egész színes mázos vámpíros cucc, de nem is egy csúnya dögöknek mutatta be őket, hanem a kettő között, amiért le a kalappal. Még nem láttam olyan filmet, ahol így kihangsúlyozta volta számára azt, hogy a vámpírok nagy lábon élnek és nem is szépen. Nincs hierarchia, semmi. Csak ők vannak, szabadok. Oda mennek ahova akarnak és akkor amikor akarják. Nincs etikett, úgy viselkednek ahogy akarnak és az öltözködésük is a sajátjuk, senki sem mondja meg mit vegyenek fel.

 A történet inkább a vámpírok létét mutatja be. És azt, hogy egy lány aki másképp gondolkodik minden megváltozhat. Azt gondolnád, hogy egy tolvaj velejéig gonosz pedig nem. Közel sem. A lelke legbelül tiszta, tisztább bárkinél. Majd épp ebbe az életbe keveredik? Ami magát a Mennyet és a Poklot hozza meg neki. És engedjen a gonosz csábításának? Engedjen annak, ami oly könnyű, vagy harcoljon?
    A film szerintem nagyon remek, csak épp tele van pici durva részekkel...
   A film nekem nagyon könyv szagú volt így utána néztem, hogy nincs-e könyvben. Meg is találtam. Csak éppen tudtom szerint eddig német nyelven van. :P De akinek tetszett a film és tud németül nagyon ajánlom a könyvet is, mert ha ilyen jó a film, akkor milyen jó lehet a könyv? :D
   Csak ajánlani tudom a filmet, ha imádod a vámpíros történeteket! :D

A Mennyország tizennégy darabja- Julie Kagawa: Vastündérek

                                                                 Én és a könyv:
 Ezt a könyvet az elsők között mondhatom amik VP ként a polcomra kerültek. :D Még arra is emlékszem, hogy épp sulikezdéskor kezdtem el olvasni.... Tagadni sem lehet, de első perctől a szívembe zártam az egészet. Annyira lenyűgözött a fülszöveg, annyi varázslatot ígért, hogy amikor megláttam, tudtam nekem kell ez a könyv.
  Mikor két évvel ezelőtt olvastam, amint a kezembe akadt meg se vártam, hogy hazaérjek egyből neki estem. Már a fülszöveg elvarázsolt és amint kinyitottam... Voilá! Egy olyan világba csöppentem, ahol a tündérek uralkodnak, ahol minden napos egy hercegséget vagy egy uralkodót látni, senki sem lepődik meg, ha átváltozol és a legnagyobb ellenségük a csúnya és büdös vas.

Puck

   Ilyennek képzeli el majdnem minden ember a tündéreket. Ravasz lények, melyek Sohaországba élnek. Egy olyan világban, ahol idő és térnek semmi köze a napjaidhoz. Amikor befejeztem, még napokig csak rá gondoltam, annyira aranyos volt és közben nagyon Alice csodaországban filingem volt. Az egész, ahogy ki volt alakítva... Az egész egy nagy mese, amibe tettek bele egy pici modern szerelmi drámát, rengeteg kalandot, akciót, izgalmat.
   Nekem nem volt kérdés, hogy az elsők között szerezzem be a második részt, mert az is ugyan úgy elvarázsolt. Talán nekem kicsit jobban is tetszett a második rész, legfőképpen a vége. Rengeteg olvasó marhatja most kínjában a falat, mert egy olyan véggel simán a kezünkbe adhatná az öngyilkosságra szolgáló kést. A legrosszabb az egészben, hogy még most se jelent meg a harmadik rész. Én nem bírtam kivárni ezért angolul estem neki... És nagyon aranyos és egyszerű a szövege. Meg is mondhatom, hogy eredeti nyelven sokkal jobban élvezhetőbb! :D Tehát nem kell attól majd félni, hogy netán nem kapod meg a folytatást, mert nem is olyan nehéz a nyelvezet. Persze, egy szótárt még én is átlapoztam közben, mert vannak egyes szavak, amikkel még soha sem találkoztam még angol nyelven.
  Annyit mondhatok, ha kinyitod a könyvet, akkor egy olyan kaput nyitsz ki ami elkalauzol mesevilágba... Egy kicsit modernebb világba. :P

Kacor

A történet:
   Mindenki várja a 16. születésnapját. Mindenki képzelget már arról, hogy milyen lesz. Mindenki ismer már olyan történeteket, hogy a 16. születésnapján megváltozik minden. Új ajtók nyílnak ki. Általában a mostani és még sok-sok történet a 16 évesekről szól... Mert azt rebesik, hogy abban a körben születnek meg az igazán nagy szerelmek.
   Meghan Chase is ismerte ezeket a történeteket. De soha sem hittem nagyon ilyesmikben. Már alapból azt hitte, hogy az élete egy nagy csődtömeg... De a 16. szülinapja nem csak erről szólt. Mi lenne, ha a szülinapodkor elkezdenél látni dolgokat. Mint például egy gyönyörű idegent egy fekete lovon, legjobb barátodnak hegyes füle van és a kisöcséd már nem is tűnik olyan aranyosnak. Eltüntetnéd mindezt vagy inkább élnél a látás következményeivel?
   Meghan tudta mit tegyen. Nem volt számára kérdés az, hogy vissza akarja kapni az igazi kisöccsét. Mégse számított arra, hogy be kell lépnie a tündérek birodalmába, és megtapasztalni mindent ami ott van benn. Ha átlépsz a kapun, akkor már nincs visszaút. Ha átlépsz abba a birodalomba az életed már nem csak a te kezedben van, elkezdődik valami, valami megállíthatatlan. Elkezdődik a kaland!
    A történet onnantól kezdve el kezd pörögni. Szerencsére nem olyan követhetetlen tempóban, mégis olyan dús a cselekmény, hogy az már sok egyszerre. Ezért ajánlatos nem egy ültében kiolvasni, mert az a sok információ az rengeteg egyszerre. A történet hol itt, hol ott folytatódik. Birodalmakon át kalauzol, királyságok, labirintusok, bányák, sivatagok. Meg persze rengeteg mitikus élőlényt is megismerhetsz. Egyesek jók, mások kevésbé.

   A történetben inkább a kalandon van a hangsúly. Inkább akciódús. De megtalálható benne az a kis szerelmi szál is ami kezd kialakulni. Sokszor nem vehető mindig észre, sokszor el se hiszed, hogy van egy egyáltalán szerelmi szál... Pedig kötetről kötetre egyre erősebb. Valahol már nem is tagadhatod! :D Ha a szerelmi szálra vagy leginkább kíváncsi akkor olvasd csak nyugodtan, mert egy adott ponton megőrülsz olyan érdekes minden!
   A szereplők rendkívüliek. Részről részre fejlődnek és meg kell mondjam. Hogy a harmadik részre már mindenkit teljesen megszerettem, ami ritka kincs. :D
 A történet mozgalmas, soha sem tudhatod éppen hol csöppennek ki. Hogy épp mire számíts. Lehet jól sül ki, lehet nem. Egyik ajtó ide nyit a másik oda. Pláne, ha egy el-el tünedező macskát kell követned... Te tudnád követni a történetet? Ott lennél Maghen helyében? Lennél a tündérek között, akik csak egy játékbabának tekintenek? Éreznéd azt, hogy kinevetnek? Hogy épp olyanba lettél szerelmes akibe épp nem kellet volna? Hogy bármilyen ígéretet is tettél muszáj teljesítened? Egyességet kötnél az ellenséggel, hogy visszaszerezd a kisöcsédet? De úgy, hogy a tét amit fizetned kell nagyon hatalmas? Választanád a tündéreket? Neked fontosak lennének egy idő után?

A sorozat, kiegészítő kötetek és a másik történet :)

 Te belecsöppennél ebbe a világba? Hiszel a tündérekben? Igen? Akkor ne hezitáljál!

A borítók:
  Pompásak! Tökéletesek! Az eredetit kaptuk meg, ami olyan tündéres, annyira illik az egész hangulathoz! Csak rá kell nézni a borítóra és percekig csak nézed, simogatod, mert egyes helyen kiemelkedik a borító vagy éppen fényes. A hátoldala is valami mese! Szerintem Olyan mesés, mint mag a mese is! :)

  Ettől a történetről nem kell félni! :) Soha nem is szabad. Persze, nem az egész egy happy történet, mint mindenben itt is bekövetkeznek a drámai részek. De felejtsd! Ez olyan, mint egy mese! És mik vannak a mesékben? Hát rengeteg happy end...

  Az Írónőnek vannak még más művei is, mint ez a sorozat és nemsokára meg is fog jelenni egy másik története, amit már várok. És a Vastündérek mellet van egy pont evvel a témával, helyszínnel foglalkozó másik sorozata, éppen Meghan öccséről szól! :D Amiben megtudhatjuk mik történtek szeretett szereplőinkkel, miután befejeződött a sorozat! :D

                 A történet annyira jó, hogy simán megérdemli az 5*-ot.

A Mennyország tizennégy darabja- J. R. Ward: Fekete tőr testvériség (FTT)

                                                               Én és a könyv:
  És elértünk talán a legkedvencebb véleményírásomhoz! :D Ezt viccen kívül. Valahogy erről írni felüdülés... Vagy átok? :)) Mert erről annyi mindent el lehet mondani. Nem is lehet csodálni, mert szép szám oldalakkal és szép darabokkal van megáldva a sorozat! Azt hiszem az Írónő nagyon szeret minket, ha így alkot. Pláne ilyen mennyiségben...

  A könyvről halottam régebben is. De legelőször A vámpír csókját Lara Adrian-tól olvastam. Majd a véleményeknél vettem észre, hogy sokan hasonlítgassák az FTT-hez. Már akkor tovább toltam az olvasási listámon a könyvet egy következő alkalomra... Ebben az évben pedig egy nap annyi jót hallottam róla és azok az idézetek. Már kötelezőnek éreztem, hogy kiolvassam. Mondanom sem kell. Amint kinyitottam lerakni se tudtam. xD Két nap alatt ki is végeztem.
   Egyből elvarázsolt az a különleges világ. És végre egy olyan könyvet találtam, ahol kaptam elég harcot. Itt tudni kell, hogy kedvenc részeim akkor amikor harcolnak, verekednek egy könyvben. Azok olyan izgik. Mindemelé jár egy jó nagy adag romanikkka is. :)))
    Sokakat hallottam, hogy folyt azt rebesgetik, hogy részről részre egyre jobba. Hát egyet kell értenem. Mert ez a könyvsorozat azok közé a ritka példányoké közé tartozik, hogy pár hónapon belül már kiolvastam a 3. részt is. Mert annyira nem bírtam ki. Szerintem nagyon esedékes már a 4. rész is, már érzem az elvonási tüneteket.

    Persze, valakinek nem jött be az ilyesmi... Megtörténik. Igazából nekem is nagyon lehúzta a történetet Mr. Mit-t'om-én-milyen-betűk. Az első részben nem is olvastam teljesen végig azokat, mert úgy lehúzták a történetet. A harmadik részre megembereltem magam és igazán elolvastam őket. :) Tudom, csúnya dolog pláne egy kedvencnél kihagyni dolgokat. De azokat olvasva agysejteket vesztettem el, olyan... Vagy nem is feleslegesek, sok mindenben segítenek megérteni a történetet, mégis szuper idegesítőek. A 3. részben jöttem rá, hogy nem is szörnyűek annyira, csak plusz háttérsztorik.
  Minden könyv egy-egy harcos története. De egyszerre több száll is fut egyszerre. Mondjuk egyik fejezetben erről van szó, a másikban pedig amazról. Nagyon egybetartoznak a sorozatok. Mert valamikor azt veszed észre, hogy az egyik könyv végén már a következő könyv főszereplői találkoztak, de mégsem róluk szól minden. Majd csak a következő könyvben kapják meg a szót... Amivel eddig még nem találkoztam, és talán ezért is oly különleges kicsi kis lelkemnek ez. Mert olyan más minden, soha az életben nem tudnám kiszámolni mi lesz. Sokszor félek elkezdeni a következő részt, mert az előző kötetekben nem kedveltem, és mikor odaért.... BUM! Megimádom! :D
   Bonyolult kis történet ez, de én nem tudom győzni nem imádni! :DD Szerintem beszéltem eleget, itt az idő mesélni is kicsikét! :D

 A történet:
   Hol is kezdődik? Huh, most visszaemlékezni ... Ahhoz jól meg kell mozgassam a kerekeket, pedig eddig még a 3. résznél tartok és mégis rengeteg minden történt.
   Kezdjük azzal, hogy az emberek között él egy kisebb társaság, vagyis inkább kettő. Az egyik a vámpírtársadalom. Régen összetartoztak, mára szétváltak. A Fekete Tőr Testvériség még létezik és továbbra harcolnak, mégis sokan elfelejtették őket, a rangok se nagyon számítanak már... Mindaz a pompa mely oly nagyra emelte őket eltűnt. De nem örökre, mert mi van, ha újra akarják éleszteni a szokásokat? Vajon sikerül nekik? Sikerül nekik ismét egy erősek legyenek?
   A másik faj pedig egy babapor illatú csoport, akik az embereket akiket áttérítettek elveszik tőlük az érzelmeket, a bőrük kifehéredik, a hajuk hófehér lesz, a szemük is kivilágosodik. Próbálnak feltörni, meg akarják ölni azokat akik a Fekete Tör Testvériségbe tartoznak... Vajon sikerülhet hat kidolgozott, okos és erős harcossal szembe nyerniük? Én az FTTseknek szurkolok. Azért ki tudja? :D
   Az első rész talán a kezdetek kezdete, a vámpírtársadalom felélesztésének a kezdete. Mert a vámpíroknak nincs királyuk. Az utolsó tiszta vérű vámpír pedig nem hajlandó elfoglalni a trónt... De mi történik akkor, ha az egyik legjobb barátja megkéri, hogy mentse meg a lányát? Enged ő a szenvedélynek?
  Ha pedig már róla beszélünk, akkor kezdhetünk a többiekről is beszélni... Mindegyik férfi igazán különleges és annyira más! Külsőre és belsőre is ég és föld mind. Talán ezért olyan különlegesek. Mert nincs egy olyan se mint ők, még közelre se...
A történetük is más... Mégis mindben benne van egy kis közös. Túl van fűtve érzelmekkel és harccal! Óh, igen! A kis viták, a reakciók, akadékoskodások... Míg be nem adja valaki a derekát. Ha megtörténik... Szerintem ezek a részek adják igazán a legnagyobb löketett a történetnek. Ezek a részek olyan elevenné teszik őket, hogy azt nem is lehetne jobban. Ők nem emberek... A férfiak... khm. És mégis úgy viselkednek mint egy éretlen férfi, ha eléri őket Ámor nyila. Itt fel van tüntetve minden helyzet, és meg van mutatva, hogy van remény. Ha pár részig el is veszik tőlünk a legvégén mindig van remény. Mert mindenki megérdemel egy boldog befejezést. Bármilyen csúf is a múlt, a jövő mindig szebb lehet! :)
   A szálak csavarosak, egyik pillanatban egy úszol a szerelmi mámorban, a következőben pedig egy véres harc közebén vagy, vagy éppen egy támadási stratégia gondolatok kellős közepére csöppensz. Soha sem tudhatod éppen kinek a szemszögébe kerülsz és mi történik vele. A szálak pedig könyveken keresztül mehetnek. Minden része a történetnek olyan szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy olyat még nem olvastam. Mert ha egymás mellé tesszük őket. Kapunk egy kilóméter hosszú lapokat.  Könnyen lehet szinte ugyan onnan folytatni.
   Ami még döcögősen mehet a történetben az a Mr. valamilyen-betű részei lehetnek. Azokat meg biztos bárki túléli. :D
   Szerintem itt le is állok a meséléssel, mert már túl hosszú lenne... :DD

Borítók:
  Számomra az a ritkák egyike, mikor kijelenthetem, hogy nekem sokkal jobban tetszik mint az eredeti. De csak első részek. A The King, magyar borítója nem lett a szívem csücske. :/ Mindenképp tökéletes az egész hangulata és a színválasztás is kiváló!

   Ha harcra vágysz, rengeteg imádni pasira és végtelen sok érzelmekre, akkor nem kell tovább keresned ebben a sorozatban minden belefér. Jelenleg a sorozata 13. résznél van angolul, magyarul pedig nemsokára várható a 12. rész. A könyvek oldal száma meghaladja az 500-t is a legrövidebb, de a 900-at is meghaladhatja. :) Nem tudhatod, hogy a következő rész milyen bonyolult, de az oldalak elárulják, hogy lehet igazán egy hosszú, gubancos történet is. Ha belecsöppensz ebbe a világba... Akkor nem kell félned, hogy nem tudod mit olvassál. Egy időre táplálja a könyvéhségedet! :DD

   J. R. Ward könyveit sokszor nem vettem figyelembe. Pedig van még sorozata, ami épp a másik kedvenc természetfeletti lényeimről szól. Ezzel a sorozattal pedig végképp kivívta azt, hogy nagyon odafigyeljek rá! Van tehetsége és ügyesen játszik a szereplőkkel. Nagyon jól kialakítja és előtálalja nekünk azt, és a köret! :D Pompás alkotások! Páratlan történetek! Mert az az érzésed, hogy egyszerre több történet is van, és mind egy sorozatba sűrítve.

   Sajna csak 5-ig pontozhatok... De kijár neki még az 5* is! :D

3. fejezet - Mi az ott?

                      Vincent 

   - Te. Jó. Ég!- döbbentem le teljesen.
   - Most mi van?- nézett rám kérdőn Valentin.
   - Hány embert is hívtál meg erre a pici jachtra?- tettem fel a kérdést pislogva a látványra.
   - Csak egy párat.- felelte váll rándítva, majd megindult a jacht fel.
   Ennek ez a legelső bulija, és már most vannak legalább 30-an, ami nagyszámnak számít erre felé. A jachttal pedig csak negyed óra múlva indulunk.

 A nap már súrolta a tengert. Még lassan elbúcsúzott a városkánktól...Gyönyörű látványt nyújtott a naplemente. Amióta az eszemet tudom imádok benne gyönyörködni, soha semmit nem láttam még ami olyan szép lenne, mint a naplemente. Hogy ő simán eltűnhet, és mindenki azzal a tudattal megy tovább, hogy reggel visszajön. Este lemegy, reggel felkel. Soha sem értettem miért van ez így. Miért nincs fordítva, mert akkor reggel egy gyönyörűséges látvánnyal indulna el minden. Jobban telne tovább a napom is. Mert csak a naplemente szép. A napfelkeltében soha sem láttam semmi érdekeset. De a naplemente. Ahányszor észreveszem muszáj, megállnom pár pillanatra. Kitisztul az elmém, nem gondolkodom. Csak vagyok. Létezem, lélegzem. És próbálok minél többet beszívni a narancssárga fényből. Elkápráztat, megbűvöl. Sokan kinevetnek miatta, vagy csak furán néznek rám. Egyedül csak Valentin érti mit jelent nekem a naplemente.  A naplemente varázslatos látványa búcsúztatott, csak Őt láttam...Csak ő figyelt engem...
   Megráztam a fejem, hogy elűzzem a rossz emlékeket. És próbáltam befogadni a látványt. Valentin szüleinek sok kisebb csónakja, jacht-ja van. A környéken mindenki rendelkezik valamilyennel. De Vale szülei megszállott munkája miatt, mindig kell legyen tartalék jacht is. Mint ez is, ami most ki van díszítve lampionokkal, egy asztal ami tele van kajával és egyéb innivalókkal. A jacht nem olyan kicsi, de irdatlan nagynak sem mondanám. Könnyen elfér rajta 30 ember is... Vagy már 35-en vagyunk? Fogalmam sincs, de jó bulinak ígérkezik.
   Valaki elindította a zenelejátszót, ami elkezdte lejátszani Blood on the Dance Floor- Where's My Wonderland számot. Az egyik kedvencem. Mosollyal az arcomon megindultam, hogy végre elinduljunk, mert nem hiszem, hogy lesz még hely pár késve érkező embernek. Ha jobban belegondolok már most sincs túl sok hely... Vagy egyáltalán levegő. Mikor felértem sokaknak köszöntem, üdvözöltem őket, minden arcot ismertem. Ugyan azok amiket egész életemben láttam. Mindenki táncolt a ritmusra, énekelte a szöveget. Most én is köztük lennék, ha nem éppen a legjobb haverom buliján lennék, aki körbe van véve pár csinos lánnyal,  ezáltal nem törődve azzal, hogy épp emberek lepik el a kis helyet. Csak a lányok voltak neki. Mind a hármat ismertem. Lucy, Kléo és Carmel.  A három kiskutya. Így szoktam emlegetni őket. Suli időben le nem tudnak szállni rólam. Csak három házzal arrébb laknak tőlünk, még kicsi koromban igazán jóban voltam az ikrekkel. Mind a három csaj tök egyforma első látásra, ugyan olyan hosszú sötétbarna hajkorona és nagy barna őzikeszemek. Csak éppen Lucy a magasabb, sportosabb, izmosabb. Kléo arca tele van halvány szeplőkkel, tartása büszke, háta egyenes. Carmel... Őt bírtam a legjobban mind közül. Ő a legkedvesebb, de visszahúzódó és a haját a szemébe fésüli, pillantása folyton szomorú. Mind a hárman gyönyörűek. Csak van egy aprócska hibájuk. Ha egyszer érdeklődni kezd az egyikük irántad, persze húzza magával az ikertesót és nem tudod magadról levakarni őket. És, ha elkezdenek beszélni, hát... Olyan a hangjuk, mint a részeg macskáknak. Pedig régen milyen jófejek voltak!
   Ahogy látom Valentin élvezi a helyzetet, hogy ő van a középpontban... Milyen híres lett hirtelen!
   - Nem kellene már végre indulni, Vale?- kérdezem mikor odaérek.
   - Cent!- mondják egyszerre az ikrek.
  Ó, hogy utálom, ha így hívnak. Gyerek koromban ez volt a becenevem, mert mikor itt volt pár rokonunk Amerikából, hoztak egy egy centest. Amit persze folyton magammal hordtam és büszkélkedtem vele, hogy nekem milyen pénzem van... Milyen egy hülye 5 éves voltam! A lányok meg azóta Cent-nek hívnak, folyton emlékeztetve arra a kínos gyermekded viselkedésemre. Pedig annyi év eltel már!
   - Hozhatok valamit inni, Cent? -kérdezte mosolyogva Lucy.
   - Kösz. De tudok magamnak is hozni.- ráztam le, majd Valentin-hez fordultam- Nem kellene már indulni? Eléggé sokan vagyunk már így is, kapitány.- csaptam rá a vállára a végén, amire egy nagy mosoly lett a válasz.
   - Jó, hogy eszembe juttatod, Cent.- vetettem rá egy haragos pillantást.- Jó. Jó. Gyere induljunk, mert a végén megeszel.-indult el végre a kormány felé.
   Utána mentem a kis helyiségbe, hogy lássam mit csinál. Már megszoktam, hogy folyton tele van minden féle mütyürkével a kabin, de nem számítottam volna arra, hogy most is lesz. Képernyő minden hol, pici pityegő gépezetek. Eléggé bizarr látványt nyújtottak. Pláne most, az éj leszálltával és buli kezdetén. Miben mesterkedik már megint? Tudom, hogy a sellőket keresi, de nem gondoltam, hogy komolyan gondol minden szót és meg is teszi a végén. Most tényleg! Ki a csuda foglalkozik velük? És akkor minek rendezett ennyi mindent, ha fel akar minket falatni a sellőkel?
   Sokszor gondolkodtam, hogy a legjobb lenne, ha bele lehetne már végre látni Valentin kobakjába, mert ott milyen gondolatok mennek át... Szerintem ő maga sem tudja követni csavaros és bizarr elméjét. Ott születnek a legőrültebb dolgok amikről valaha is hallottam. Okos ő, csak talán kicsit zakkant is.
   - Pontosan mit is tervezel?- kezdtem el nézni közelebbről is az egyik képernyőt, ami épp valami számokat mutatott. Láttam már ilyet, csak nagyon nem tartom soha eszembe azt, ami nem érdekel. És, hogy mi az isten lehet ez? Annyira érdekelt, mint vajon mit eszik az angol királynő. Majd a pillantásom Valentinre fókuszáltam, a motort indította be. Hála az égnek vége elindulunk.
   - Észrevettél valami különöset a támadások között?- nézet rám azzal a szokásos komoly arccal.
   - Mit is kellet volna észre venni?- kérdeztem vissza felhúzott szemöldökökkel.
   - Minden esetben, a parttól pár száz méterre van egy hely, aminek a környékén történnek a balesetek. De a szüleim napi szinten bejárják azt a helyet és eddig soha semmi sem történt még ott. Még a víz mozgását is figyelték, de semmi az égvilágon nincs ott elméletileg, csak pár apró hall a korallzátony körül.- emelte fel a kezeit teátrálisan, majd egy lépéssel közelebb érve hozzám, mélyen a szemembe nézve folytatta- Ha pedig elgondolkodol azon, hogy milyen hajókkal, jachtokkal. Vagy valami buli volt, vagy épp ünnepeltek, ami hangoskodás. Vagyis ahhoz, hogy előugrassuk a nyuszikat a bokorból... Zaj kell. Ebben a helyzetben a sellőket a vízből.- mosolyodott el a saját szójátékán.- És mi lehetne jobb, mint egy buli? Hangos zene, jó pár hangos fiatal. Tökéletes, csak oda kell érni és pár percen belül reméljük meglátogatnak minket az uszonyos kis barátaink.
   Csak pislogni tudtam rá pár pillanatig. Általában ez szokott történni a kiselőadások után. Próbálom befogadni azt az információhalmazt, amit ennyire kevés időn belül ilyen sokat rám zúdított.
   - Sok sikert, pajtika. - húztam mosolyra a szám- Akkor húzd feljebb a hangerőt, mert szerintem sokan mások sem hallják, hogy van egyáltalán zene.

    Ezzel odasétált a zenelejátszóhoz és elkezdődött Skillet- Rise első szavai. Ezt a számot annyiszor meghallgattam, hogy szerintem nincs annyi hajam szála. Nagyon tetszett a szövege és azt amit jelképezett. Mintha mindenki szívébe látna és arra ösztönözne, hogy küzdjünk azért amit akarunk. Hogy ne féljünk, inkább tegyük azt amivel végre meghozhatjuk azt ami minket boldoggá tesz. Mert a győzelem, mindig boldogságot és magabiztosságot jelent. Kinek nem kellene?
   - Csak nem lázongunk?- vetettem oda nevetne, mikor indultam a kijárat felé.
   - Talán megpróbálok normális korombeliként élni.- válaszolt ő is nevetve.
   - Te normális?- megálltam egy pillanatra.- Hát akkor nagyon rossz úton haladsz, Valentin.- tettem a kezem a kilincsre.- Először is, hagyd azokat a nyamvadt uszonyosokat és inkább gyere, érezd jól magad.- azzal ki is léptem.
   A nap már teljesen eltűnt, csak feketeséget hagyott maga után, meg egy hatalmas teljesen kerek holdat, meg millió csillagot, ami gyönyörűen díszítette, pompába öltöztette az eget.
   Az asztalhoz mentem és elővettem egy piros poharat, majd megtöltöttem a punccsal, amiben fogalmam sincs mi volt. A színe eléggé érdekes volt. Olyan rózsaszín és karamell szín között mondanám. Az illata minden esetre édes volt, talán egy cseppet olyan kesernyés. Vállvonogatva megfordultam. Gondoltam megkeresem a srácokat, de észrevettem Carmel-t egyedül, a vizet figyelve.
   Mindig volt egy gyengém a magányos emberke nézve. Minden bizonnyal azért lettem olyan jóban Valentinnal is, a magányosaggá hozott minket össze. Talán az, hogy nem volt társaságuk és legbelül unatkoztak elindított bennem valamit, valami sajnálat félét vagy inkább szánalmat. Ezt az érzést pedig nagyon utáltam. Ezért inkább minidig odamentem beszélgetni ezzel szándékoztam mindig feldobni a hangulatot. Csak...
    Csak Carmel-nél nehezen lehetett elérni egy kicsi mosolyt. Ő különbözött a testvéreitől egy keveset. Ki akart közülük tűnni, de a félénksége visszafogta, azt ami ő lenne igazából. Mindig próbálok neki segíteni picit, hátha sikerül elindítani a fejlődést, hogy az legyen aki akar lenni. De most? Örülök, hogy legalább kimozdult minden után.
    Carmel haját lágyan fújta a szellő a vállán. Egy aranyos nyári szürke ruhácska volt rajta, ami teljesen a földig ért. Mindig is szerette a hosszú ruhákat. Bármilyen alkalom volt, vagy éppen bármilyen is volt az idő, mindig felvett egyet, azzal akarta megkülönböztetni magát az ikertestvéreitől, akik folyton miniben parádéztak.
   - Egyedül?- kérdeztem mikor mellé értem. Ugyan úgy a korlátra támaszkodtam kifelé nézve az égre és a vízre.
   - Mint általában.- válaszolta.
   - Hogy, hogy kijöttél erre a hajóútra?- néztem rá egy gyenge mosolyféle kíséretében.
   - Lucy és Kléo elcipelt azzal a mondattal, hogy "Túl kell végre esnem rajta.".- még mindig a vizet bámulta meredten.- Tudom, hogy ezt kell tennem. Talán végre továbbléphetek.- nézet a végén a szemembe könnyes őzike szemeivel.
   Az ikrek közül egyedül csak Carmel-nek volt barátja. Olyan akiért csak Carmel volt oda. Pierre Vloit-nak hívták. Dúlt közöttük a szerelem. Akkor is legelőször egy hajón ismerkedtek meg, amikor itt nyaralt. Pierr szüleinek itt volt egy nyaralójuk, de miután összeismerkedtek, Pierre átiratkozott ide, a szülei a munkájuk miatt Franciaországban maradtak. De minden ünnepekkor eljöttek, mert ők is imádták a helyet. A környéken mindenki tudta, hogy ők együtt vannak. Mindenki szíve megtelt melegséggel csak, ha rájuk nézett, mert igazán különleges párost alkottak... Mára már múlt időben.
    Fél évvel ezelőtt tartottak utoljára egy ilyen partit, talán kicsit kisebbet. Pierre és Carmel is elmentek arra. A jacht egyszer csak felborult, ahogy mesélték és a 25 emberből csak 20 lett meg. 5 fiatal, gyerek, teljesen eltűnt. Pierre is közöttük volt. Rengeteg búvárt leküldtek, hogy megkeressék őket, repülővel figyelték a víz felszínét, hátha találnak valami jelet, a partokat járták, de semmi nyomuk nem maradt. Csak pár ruhacafat maradt belőlük, emlékek és rengeteg fájdalmas lélek.
   Carmel mindig csendes volt, de az eset után szinte összeroppant, a testvérei tartották benne az életet, meg olykor-olykor átmentem hozzájuk, hogy megforgassam arra az unott levegőt abban a reményben, hogy sikerül egy pici örömöt okoznom neki. Senki sem érdemli meg a fájdalmat. Bármit tett is.
   - Soha se hagyd, hogy a múltad irányítson, szívecském.- néztem rá mosolyogva, azzal a ragadós mosollyal, amivel általában mosolyra csalom a legörbülő ajkakat. De most ez nem ment.
   - Valamikor azt kívánom, bár én is oda lettem volna, mint ők.-fordult vissza a vízhez. Nem mehet tovább ez a téma, mert a végén engem is beleránt ebbe a melankolikus hangulatba.
   - Hát először találd fel az időgépet.- löktem meg a vállát. - Önkéntesen felajánlom szerény segítségemet, tehetségemet és a ritka társaságom. Persze azzal a feltétellel, ha én próbálhatom ki először.
   - Szerény?- kérdezte mosolyogva. Végre haladunk.- Ritka az mindenképp, mert nincs még egy olyan lény aki egy ilyen helyen pont a legnyomibbal tölti az idejét.- Vagy mégse.
  Nagy sóhaj kíséretében felegyenesedtem. - Ha a nyomi élvezi a magányt akkor el is mehetek...- kezdtem el, ami közben tartottam egy kis hatásszünetet. Komolyan megfertőz az a kölyök.-gondolkodtam magamban.- Ha Vale nem fejezi be a színészkedést, én magam fojtom meg.
   - Vagy?- vetett rám egy pillantást.
   - Vagy megmozgatja azt a csinos kis seggét végre és táncol egy jót velem, jól érzi magát. - fejeztem be egy ravasz mosollyal.
   Már épp válaszolni akart, mikor kidülledt szemekkel a vizet kémlelte. Majd előrehajolva mutogatott.

  - Mi az ott? Az az érdekes fény?- fogta a karom és mellé rántott.
    - Mi?- kérdeztem.
    A víz mintha erősebben csapkodta volna a jacht oldalát, azon kívül nem történt semmi. A víz ugyan olyan feketének tűnt az éjszaka miatt, amiben mintha szikrák lettek volna, a csillagok visszatükrözése, és a hold is csodálatos látványt mutatott a vízben. Felnéztem egy pillanatra az égre is... Az ég tiszta... Nem értettem, hogy lehet, hogy a víz olyan, mintha vihar lenne.
   A hullámok egyre nagyobbak lettek és sűrűbbek, ha kinyújtom a kezem akkor lehet el is érem a csúcsokat... És ott! A távolban mintha valami kékes ragyogás lenne, meg valami barnás színű valamit vettem volna észre. Talán egy nagy hal? De pont itt?
   Ez nagyon nem normális dolog... Nagyon nem. Ahogy körbenéztem, senki sem vett észre semmit, mindenki nyugodtan szórakozott tovább, mintha mi sem történne éppen. Senki a figyelte a vizet, senki sem szentelt egy kicsi figyelmet se arra, hogy mi van a jachton kívül, még ránk se figyelt senki.
   - Ugyanígy kezdődött akkor is.- mondta Carmel a kezembe kapaszkodva, közben egy könnycsepp lehullott az arcán.- Akkor is az ég tiszta volt. Gyönyörű, mint most is. A víz pedig mintha egy vihar közepén lenne... Itt van!- kiáltotta el magát a végén és elszaladt a tömegbe, a testvéreihez, mielőtt még megállíthattam volna.
    Tehát elkezdődött. Gondoltam magamban. Folyton tudtam, hogy erre a nyílt tengerben van egy hely, ahol elméletileg a víz változása után 20 perc és már a habok között van a testem... Bármi is okozza ezt a felettébb furcsa jelenséget, aminek a vége katasztrófa lesz. Már nem tagadhatom azt a tényt, hogy ez a rész maga a Pokol kapuja.
   Hamar elsiettem a kabinba. Az emberek között nehéz volt átverekedni magam, mindenki egymáshoz lapult szinte. Erős parfüm, kölni, alkohol, izzadság és dohány szag terjengett. Ez már sok így egyszerre. Nem olyan rég vagyunk kinn, máris kész vannak... Végre elértem a kis kabint ahol elméletileg Valentin-nek kellet lennie. Helyette csak egy párocskát találtam, akiket egyből ki is zavartam. Ahogy kiiszkoltak lettem figyelmes a pityegésekre, amelyeket a kis műszerek adtak ki magukból, csak most épp másképp.
    Hol van? Kérdeztem magamban, miközben  nézelődtem. Egyből ki is szúrtam a kis vörös srácot. Épp Marissa-val beszélgetett. Csak egy évvel kisebb nálunk. Szőke haja van és hatalmas kék szemei. És szerintem említenem sem kell, de rózsaszínben pompázik.
   - Vale!- kiáltottam mikor már félig ott voltam, hogy magamra vonjam a figyelmét.- Mi a franc történik a vízzel? És minek szólnak oly keservesen azok az átkozott műszerek?!- néztem rá mérgesen, mert már elegem volt ebből a hülye hajóból és a furcsa dolgokból. Miért nem lehetett volna ez egy jó kis esti hajókázás?! Miért nem jött holnap este az az átkozott lény?!
   Egy pillanatig döbbenten nézett rám, majd egyből kihajolt a korláton és elkezdte nézni a vizet.
   - Hogy az a...- kezdett bele, mikor visszafordult, de nem tudta befejezni, mert a jacht jobbra dőlt. Nehezen a korlátba kapaszkodtam míg minden vissza nem állt a normális kerékvágásba. Mintha valami nagynak ütköztünk volna oldalról.
   Valentin hamar a kis kabin felé szalad, siettem utána én is.
   A zene még mindig szólt. De mindenki megállt. Ijedten néztek körül, egyes lány aktuális párjába kapaszkodott, a padlón már állt a víz és külön féle ital, amiken a piros pohárkák úszkáltak, vagy egy-egy féle étel darabka. Pár lány sipákolva kérdezte, hogy mi történt. Pár korombeli fiú röhögve viccelődtek a helyzeten, de ha a mélyen a szemeikbe néztél, akkor láthattad, hogy ők is félnek. Mind tudtuk, hogy mi ez. Annyiszor hallottuk a történeteket és nem hittük el. Mind tudtuk, hogy nem biztos, hogy épségben térünk haza...
   - Most már elégedett vagy, Valentin? - kérdeztem mikor beértünk, majd magunkra csuktam az ajtót, amikor ismét megbillent a jacht.- Most már szerintem mehetünk.
   - É-é-épp azon va-vv-vagyok, de n-n-nem ind-d-dul el!- kiabált rám idegesen.
   - Hogy, hogy nem indul el?- kérdeztem döbbent szemekkel. Mert ez lehetetlen, semmi baja a hajónak, ilyen nem történhet!
   - Egysz-ssz-szerűe-e-en n-nem ind-dul el!- kezdett el nyomkodni valami gombokat, majd rám nézett.- Menj ki!-mutatott az ajtó felé- Próbáld megnyugtatni őket és mond meg, hogy vége a bulinak, maradjanak csendben. Amint elindul ez a tragacs, már itt se vagyunk.

  Nem akartam otthagyni egyedül a legjobb barátomat, de tennem kellet azt, amit tennem kellet. Mintha a csendben lét, segíteni tudna valamit rajtunk... Amint kiértem ismét megrázkódott minden. Majd...
   Minden lelassult. Mindenki és minden lefagyott. Már a zenét se halottam, se a lányok sírását és sikításait. Megállt körülöttem a világ. Talán a szívem is megállt volna, ha nem lett volna ő is olyan makacs természet, mint amilyen jómagam is vagyok. De ott, abban a pillanatban, minden lehetetlen dogot megkérdőjeleztem, mert a vízből egy sellő... Egy igazi, hús vér sellő ugrott ki! Közel a jachthoz ugrott ki. Az uszonya és a felső része barna színű volt, amiken mintha valamilyen zöldes pöttyök lettek volna, nem láttam olyan tisztán a sötétben. A bőre szinte világítóan hófehér, a haja pedig vörös.
     Egy hangot se hallatott, a szemeit a vízre függesztette, majd mikor a vízbe ugrott volna, megfogta az egyik fiú karját, aki a korlátnál állt és a vízbe húzta...
     Már valaki kikapcsolta a zenét és síri csend honolt. Hamar és könnyen ment a csend csinálás. Moccanni sem mert senki pár pillanatig, aztán egyből. Pár lány hangosan felsírt vagy éppen torka szakadtából sikított. A fiúk kiabáltak, ordibáltak. Páran tervezték, hogy a vízbe ugranak, de megállították őket.
      Bekövetkezett a tragédia.
      Az első áldozat el is úszott. Lucas-nak hívták. Vagyis úgy ahogy hallottam a kiáltásokból. Nem nagyon volt időm megfigyelni, hogy ki az. Csak 2 évvel volt tőlem idősebb, azt tervezte, hogy a barátnőjével Angliába költöznek... Most már tuti nem fognak soha oda eljutni, vagyis Lucas már nem fog.
      Pár fiú ismét felordított és pár lány hamar elfutott arról a helyről öklendezve, ahol Lucas-t elkapta az a szörny. Odaszaladtam megnézni mi történik. Vér... A víz felszíne vörös lett. Majd ismét kiugrott a vízből a bestia. Ahogy velem egy magasságba ért, még összenéztünk. A szemei kéken világítottak, félélmésztő látvány volt. Majd elkapott.
   A vízbe zuhantam...

A Mennyország tizennégy darabja- Rachel Vincent: Shifters

                                                                   Én és a könyv:
   Ezt a sorozatot az elsők között kezdtem el... Körülbelül 2 évvel ezelőtt, talán több ideje. Először olvastam az SzJG-t, aztán valami okkultikus izét, Alkonyat, Helena ... Aztán Ez! Még mindig emlékszem, hogy már az első oldaltól kezdve teljesen elkápráztatott az egész. Szerelem volt első olvasásra! Még éjszaka is fenn maradtam, annyira megszerettem az egészet... Csak akkoriban még eléggé sok volt nekem úgy egyszerre. Mert azért, még most is elismerem, hogy a sorozat első része aztán nem piskóta. Vagy csak még mindig bennem vannak ugyan azok az érzések?

  Az első rész újraolvasási listámon van, mert akarom tudni, hogy ugyan úgy érintene, mint akkor. Szerintem nem... Miután befejeztem, még hónapokig áradozni tudtam róla, hogy milyen fantasztikus, magamban pedig megfogadtam, hogy csak 2 év után fogom folytatni. Aham... Persze!
   Már a következő nyáron nekileselkedtem a folytatásnak, mert már nem bírtam tovább magammal. Nekem szükségem volt erre a fantasztikus világra. És rájöttem, hogy talán az első rész ér egy nagyobb ütés ként, aztán minden simán megy... Ahogy ez a sorozat tud simán menni. Mert adrenalin, izgalom van bőven! Ilyen szereplők és helyzetek mellett, nincs egy perc nyugtod se , mert magával ragad a sodrással és csak mész vele. Nem tudsz az árral szemben úszni. Képtelenség!

   Sokaknak nem jött be ez a sorozat sajna... De voltak jó páran, akik teljesen beleszerettek ebbe a világba. Köztük mondhatom jómagam is, aki épp rágja lefele a körmét, hogy végre a karmaim között tarthassam az 5. részt, ami nemrég jelent meg a Könyvmolyképzőnél. Tehát aki belevág a sorozatban, eléggé szép szám részekkel nézhet szembe, amik szerintem nem elégek... Több kell! És több! A sorozat pedig csak 6 részből áll. Nemsokára befejeződik...  Attól még mindenki reménykedik benne, hogy az Írónő fogja magát és annyi idő után elkezd kitalálni még kis érdekes folytatást! Én csak szurkolni tudok neki! :D
   Most be kell valljak valamit, amit eddig még soha sem mondtam ki... Igazából csak a 3. rész elolvasása után jöttem rá, hogy számomra ez a sorozat fontos, hogy nekem ez a sorozat egy kedvenc! Igen, tudom. Kicsit vicces. De így van. xD Imádtam az első két részt, mégse gondoltam még bele, hogy én imádom ezt a sorozatot... Mikor rájöttem, hamar a Moly-on be is jelöltem kedvencnek. Mert ezt nem imádni képtelen vagyok! Szerintem leginkább a főhősnő játszik szerepet abban, hogy élvezni lehet az egészet, akkor most el is kezdeném bemutatni! :)

A történet:
   Faythe egy egyetemre menekült a kötelezettségek elől. Főhősünk soha sem volt nagyon oda, ha meg volt kötve, meg volt szabva mit tegyen. Szabad akar lenni, független. Csak hát... Ez eléggé nehéz munka egy Alfa lányának. Mivel a vérmacska nők, eléggé kevés születik. Csak az két vérmacska között születik, és akkor is csak a 4.-5. gyerek lány. Ezért a lányok férje örökli az Alfa címet... Igen. De mi van akkor, ha éppen az a vérmacska, nem akar megházasodni?
    És itt kezdődik minden. Faythe. A legjobban imádott főhősöm. Azért ment el az egyetemre, hogy minden elől elmeneküljön. Hogy legyen egy normális élete, amennyire csak megteheti. Mivel nem hagyhatja el az apja terültét és folyton vigyáz rá egy kandúr. Mert nagyon értékesnek számít....

De mi van akkor, ha baj történik? Mi van akkor, ha érte jöttek, hogy haza vigyék, a biztonságos helyre? Mi van akkor, ha valaki a vérmacska nőkre vadászik, és már nincs biztonságban? És tegyük a cseresznyét a jéghegy csúcsára! Vajon mi történik akkor, ha éppen az a kandúrt küldik, aki pár évvel ezelőtt oly sokat jelentett Faythe életében... Lehet, hogy még mindig?
  De álljunk meg csak itt! Mert Faythe-ről beszélünk, aki igen is kiáll magáért, harcolni akar! Mindent meg is tesz azért, hogy segítsen... Mégse gondolta volna, hogy ennyire bele fog merülni a dologba és naggyon közeli szemlélője lesz a történteknek...
    A sorozat folyton pörög, az egyik pillanatban egy kandúr orrát töri be, a másikban pedig egy házassági ajánlatot von vissza, vagy épp olyankor jártatja a száját amikor nem kell, vagy szenvedélyes játékba kezd... Ez a csaj megállíthatatlan!

  A könyveket kinyitva olyan csavarokat találsz, amik még az utolsó sejteket is az elmédben nagyon megmozgat. Valamikor annyi szál fut, hogy csak kapkodod a fejed jobbra balra. Igazán kis zűrzavaros kis sorozat azt meg kell mondjam előre, ha belekezdel a sorozatba és igazán megkedveled, akkor a folytatásokat addig nem tudja még egy drága kis UFO-ka se kicibálni a kezedből egy lézerrel sem... Áh! Ha nagyon benne vagy a történetben akkor csak az létezik. Csak te és vérmacskák csavaros és politikával teli világa.... Jaj, azok a sok szabályok! Azok már a fülemen jönnek ki. Komolyan, simán lehetne pályázni egy helyre, mert már mindent megtudsz róla és a szabályokról. Bármilyen furák is egyes szabályok, ha megszeged akkor megjárhatja a kis macskapopsid!
  Az akciókon kívül lehet számítani egy szintén ugyan olyan csavaros szerelmi szálra, vagy már háromszög? O.o Itt bármit kinézek a történetből. De visszatérve... Te! Jó! Ég! Ennyire csavaros, bonyolult szerelmi szálat még nem olvastam! Annyira csavaros, furfangos, hogy még jobban összekavarni azt már nem lehet, vagy már a lehetetlent is elköveti... Mindenesetre Team Marc vagyok! :)))
   A történet igazán rendkívüli és különleges, maga az , hogy vérmacskákról szól, egyedivé teszi az egészet. Az egészhez hozzájárul érdekes és tökéletes szereplők, veszélyes és döbbentő helyzetek, rengeteg bunyó, beszólás, érzelmek és megkapjuk ezt a remekművet! :D

A borítók:
  Milyen szerencse, hogy pont az eredeti borírókat kaptuk, mert attól tökéletesebbet találni? Hát szerintem felér a lehetetlennel. Igazán szemet gyönyörködtetőek, és olyan jól tükrözi a hangulatot! Az, hogy mindegyiken rajta van Faythe , akit pont úgy képzelek el xD , és azok a kis karmolások még szebbé, még élethűbbé, hangulatosabbá varázsolják az egészet! :) Ezek a borítók a kedvenceim között vannak, mert annyi ideig tudnám nézegetni...

   Összességében ez a sorozat, szerintem különleges. Persze mindegyik az, de ez nagyon más. Ilyet százas, hogy még nem olvastál. Mert vérmacskás könyvekről, ezen kívül még nem hallottam! És valljuk be, ennél jobban ezt nekünk leírni képtelenség!  Az egész tökéletes úgy ahogy van. Van egy halvány meseszerű benne, mégis ott az a csúnya és gonosz valóság ami folyton mindenbe beleszól és álmokat tör szét... Ezt olvasva, már sokszor reálisan látom, a szereplők annyira, de annyira emberiek. Folyton mondják, hogy ők mások... Mégis, pont olyanok minden szempontból. :D Kivételes sorozat! *-*

   Rachel Vincent ezzel a sorozattal vívta ki magának a figyelmemet és sok-sok rajongóét. Le a kalappal előtte, mert ezt kitalálni.... OMG! Sokszor nekem fájdult meg a fejem olvasás közben a csavarok miatt. Nem lennék az Írónő fejében, az már szent! :)

   Ez az egész nagyon megérdemli az 5*-ot! Kivételes történet, kivételes szereplőkkel, egy érdekes Írónőtől!

A Mennyország tizennégy darabja- Jeaniene Frost- Cat és Bones

                                                         Én és a könyv:
  Mikor eszembe jut ez a sorozat... Csak mosolyogni tudok, hogy mennyire imádni tudom én ezt! :D Eleinte ettől is gondolkodtam, mert a borító nem nagyon nyert meg, vagyis közel állnak a förtelmeshez. De annyian mondták, hogy milyen szuper jó vámpíros, hogy talán a legjobb... Kezdjük azzal, hogy imádom a vámpíros történeteket és mikor már a vámpír és a szuper, meg a jó szókat egy mondatban emlegetik, akkor azt már nekem ki kell olvasni.

   Mikor elkezdtem az egészet, szerintem már a második oldalon megnyert és olyan nagy élvezettel belemerültem ebbe az álomvilágba, hogy egyhuzamban olvastam ki az első 3 részt. Ami nálam nagy szónak számít, mert a sorozatokkal lassan haladok, mindig elég egy könyv egy időre. De ezek olyan kis véznák, hogy kénytelen voltam 3-at egymás után elolvasni, hogy úgy érezzem, ennyi nekem elég is egy időre.
   És hogy igazából mi fogott meg benne? Fogalmam sincs, csak egyszerűen olyan nagyszerű! Megvan benne minden ami kell egy jó könyvben. Kezdjük azzal, hogy ha nagyon jó könyv kell, akkor mindig a vámpírral kezdjük ;). Tehát hozzávalók: vámpír, romantika, harc, titkok, merész csaj, dögösbeképzelt pasi, beszólások, vicces helyzetek, egy csipetnyi dráma, csipetnyi halál, meg sok-sok kieresztett érzelmek, elszabadult elmék, hülye szereplők és voilá egy igazán élvezetes történet, amit nehezen lehet letenni.
   A sorozatot még a tavaly kezdtem el csak, mikor Ausztriába utaztam és a visszafelé vezető úton is csak ezt bírtam olvasni... Csak azért nem folytattam akkor, mert nem volt meg a következő érsz. Amit jól is tettem, hogy marasztaltam egy kicsit még a polcon, mert ahhoz össze kellet szednem magam.

  De szerintem itt is az idő mesélni... Pedig, ritka az aki még nem olvasta és ha még nem olvastad... Hát itt az idő! :) Ne késlekedj, ez minden percet megér, szerintem! :))  Lala, neked ez házi olvasmány, szeretett Lunea-tól ! xD

 A történet:
  Minden egy kis eldugott kis városban kezdődik, ahol éldegél egy félvér lány, Cat, akit az anyja arra buzdít, hogy minél több vérszopót gyilkolásszon... Szeretem Cat anyját, mert a sorozat során mellette unatkozni nem lehet, és talán a legjobb részekben az a kedves hölgy is benne van! Tehát mindig legyél résen, ha az az asszonyság színre kerül, és te a földre a nevetéstől. ;)
  Visszatérve Cat épp következő áldozatot keres, mikor szembetalálja magát egy magas, izmos tejföl-szőke férfival, aki természetesen vámpír és Bones a neve. Ajánlatot ad neki, amit el is fogad, csak Cat még nem találkozott ilyen erős vámpírral és Bones se ilyen teremtéssel. Amiből kialakul egy egyezmény... Együtt folytatják a vadászatot, csak éppen Cat is át kell essen pár változáson, mint külsőleg, mint erőleg és valamit kell tenni azokkal a rengeteg pirulással is... xD

  A történet során minden bizonnyal beleszeretsz Bones-ba, mert őt nem szeretni képtelenség! Szerintem. :) A viccei, szarkazmusa páratlanok és a legjobb az egészben, hogy Cat-et is imádni lehet, mert a gondolatain keresztül van bemutatva minden és neki is eléggé érdekes elméje van, amin át egy olyan képet kapunk mindenről, hogy fergeteges!
   Nem lehet azért minden egy álom, pláne, ha beleszól a titkosszolgálat... És csak ez még a kezdete mindennek. Mert Cat olyan döntések elé van állítva, amelyeket nehezen tesz meg, mert idő közben mindenbe beleszól a kicsi, kis szerelem... Vagy inkább perzselő? Egymásra találnak álomszereplőink, akik... WOW! Imádni valóak, tökéletesek. Ha kicsit morgósak is.
   De nem ide akartam kilyukadni. A történet halad és már az összes körmöd lerágtad ha műkörmöd van vagy gél, akkor vigyázz a fogaidra! jönnek az igazán érdekes dolgok.Mert rájössz, hogy vannak véletlenek és mi az hogy! Már szinte nevetel annyira meg tudsz lepődni, hogy egy ilyet össze tud hozni a drága Írónő! Megdöbbensz, sokkot kapsz egy pillanatra és olvasol is tovább, mert tuti nem tudod letenni!
   Mindenképp lesznek részek, minden könyvben, amikor elkeseredsz egy kicsit, elgondolkodol, hogy ez nem igaz, vagy mondjuk elkezdel bőgni. Én nem vagyok az a bőgős fajta. Áhh, még egy nagyon drámán se tudok, ha szeretem, ha nem. De itt kijött egy-két könnycsepp egy-egy részen. Mert a vámpíros történetekben, szinte minden szereplő meghal, valamilyen módon. :P Természetfeletti , szóval.... nem mondom ki, de minden lehetséges... akiket szeret az Írónő feltámad! :DD

   Szokták emlegetni, hogy az Alkonyat a legjobb vámpíros könyv... Pfú! Egy nagy csucsu! Azt! Aki azt mondja, szerintem nem olvasta még ezt a gyöngyszemet. :P Olvastam az Alkonyatot és olvastam ezt is. És szerintem Cat és Bones sorozat a megkoronázatlan valaha létező legjobb vámpíros sorozat. Sokak mondták, hogy ez a legjobb vámpíros történet és a legjobb páros! Egyet kell értenem velük, mert ez nagyon igaz. Igazán különlegesek. Tökéletesen összeillőek. Őket még a sors is egymásnak találta ki, majd az Írónő fülébe suttogta az egészet, hogy mindenki megismerje e tökéletesség létezését.
    És miért olyan jók? Hát lapozd fel a könyvet és egyből megtudod! :D De, ha nincs hozzá elég bátorságod, akkor elmesélem én miért ők a legjobbak. Cat nem nyámnyila, nem riad meg szinte semmitől. Bátran harcol, kivívja azt amit akar, merész. Mindenbe belevág, pláne, ha Bones tanácsolja, akkor már kötelezőnek érzi. Simán beszól bárkinek, tud viselkedni, csak sajna, azt folyton otthon felejti... Ő egy olyan nő, akinek a helyébe rengetegen lépnének, szeretnének annyira erősnek lenni mint ő. Mert ő... Hát Ő az az igazi belevaló NŐ! Bones pedig, Ő olyan Bones. :D  Kívülről erős, hatalmas, izmos, egója a csillagokat is túlszárnyalja, a mosolya és pillantása bármely nőt leveszi a lábáról. A szövege pedig... Felejthetetlen! Nem szeretem se a szőkéket , se a barna szeműeket, de miatta simán megtudnám imádni! :))
  fura. Vannak egyes szavak, melyeket örök időkre az emlékezetembe véstem, és ha meghallom őket egyből ez jut eszembe. xD

 Az egész történet páratlan, különleges, amit nem lehet nem élvezni. Sajna a magyar fordítás... őőmmm
   Csak fogd az első részt és olvasd! :D Nevetésből, izgalmakból sosincs elég és itt van aztán bőven!

A borítók:
 Mint már fentebb is említettem, kicsit ... említésre se méltóak. Olyan borzalmasak, szerintem, ha szebb lenne a borítója az egész sorozatban és egyforma, akkor egyből többen jönnének rá, hogy eme gyöngyszemek kincset érnek! Szerencsére a 4. és az 5. rész már eléggé szépre sikeredett, amivel átvette az angol borítókat is! :D És azok már említésre méltóak szerintem... :D Igazán szépek és tökéletesen visszaadják azt a hangulatot ami a könyvé. Talán a könyv nem ilyen sötét, mégis tökéletes!

  Ez a sorozat mélyen beásta magát a szívembe. Első oldaltól imádtam, mert már ott benne volt a varázs, ami annyira elcsábított és elkábított. Azért van sokszor Cat-és-Bones-elvonási-tünetek, amik eléggé furán jelentkeznek és ha nem orvosolom... Nem tudom mi lesz, mert folyton orvosolom ezeket! :D

   Jeaniene Frost-tól eddig csak ezt a sorozatot olvastam, amivel igazán felküzdötte magát a kedvencek közé, mert írási stílusa páratlan, mint a humora is. A szereplői kidolgozottak és nagyon élethűek. Már mesebelien tökéletesek és imádni valóak!

A történet nagyon megérdemli az 5*-ot! Ha tudnék, adnék neki sokkal többet, de jelenleg ez a maximum... 

A Mennyország tizennégy darabja- Colleen Houck: Tiger saga

Én és a történet:

  Mikor szóba került ez az egész, hogy a hét kedvencemet bemutatom... Gondolkodás nélkül tudtam, hogy ez lesz a legelső amiről mesélni fogok. Mert szerintem nem titok, hogy ez a sorozat az igazi nekem. Rengeteg könyvet olvastam ezen a pár év alatt, lettek kedvenceim is. Mégis ez a sorozat, valahogy mindig közelebb állt hozzám. Ha csak egy kedvencet kellet mondjak, ezt említettem meg. Ha pedig kedvencekre gondolok... egyből ez a legelső ami beugrik. :)

  Amíg a Könyvmolyképző meg nem említette a megjelenését a könyvnek, ami a Vörös Pöttyös kategóriában pontosabban, nem nagyon keltette fel az érdeklődésemet és még soha sem hallottam még róla. Megjelenés után is hónapokig halogattam. Valahogy nem tudtam elképzelni egy érdekes történetet alakváltó hercegekkel, meg Indiával...
   Sok időt töltök nagyimnál nyaranta, mert ott tudok igazán olvasási maratonokat tölteni, épp ott vagyok már egy hete és már nem maradt egy könyv se mit olvasni. Úgyhogy neki kezdtem az egésznek. Ma már szégyellem, hogy úgy álltam neki. És nem szívesen mesélek róla, hogy közel voltam a könyv letörlésére az e-book listámról. De ilyenek történnek.

Dhiren és Kelsey

  Még az elején nem fogott meg. Gondolkodtam is, hogy hol a csudában van India benne, mert még szó sincs róla, aztán ott volt, hogy cirkuszban játszódik. Itt tudni kell, hogy nemrég hagytam félbe akkor egy cirkuszos könyvet, mert nem vagyok nagy rajongója az egésznek... Olyan közel voltam, hogy letegyem és hagyjam a csudába az egészet. Mégis valami arra késztetett, hogy lapozzak és lapozzak és mégis olvassak, mert nekem az olvasnom kell. Ne ijedjek meg. A végén és még most se győzök hálát mondani annak a pici belső hangnak, ami épp, hogy nem rugdosta a popsim, hogy olvassak.
   Amikor az első részt befejeztem... Gondolatban adtam magamnak egy pofont, mert végtelenül beleszerettem az egészbe. A következő részt első dolgom volt megszerezni a megjelenés után. És hát a 3. és 4. részt már nem is bírtam kivárni...
   Szívem mélyén egy nagy és pompás helye van ennek a könyvnek, és bátran ajánlom, mert amit ez az Írónő művel benne... Felejthetetlen élmény. Egy kalandos, romantikus, alakváltós történet. Tele mozgással, szerelemmel, kalandokkal, mítoszokkal, istenségekkel, utazás, múlt, mitikus élőlények. Ebben igazán minden van. Leginkább azért nőtt a szívemhez, mert indiai mítoszok körül forog minden, meg persze rengeteg mindent megtudhatunk az indiai kultúráról, istenségekről.
  E mellet a történet mellet unatkozni... Szerintem minden egyes körmöd lerágod a végére, mert igazán izgalmas!

Durga temploma

A történt:
   Minden sok-sok évvel ezelőtt kezdődött, pár száz éve, amikor még India területén Uralkodók voltak, véres harcok, lovak hátán küzdöttek és létezett még a rendezett házasság is, amivel szövetségeket kötöttek egy életre... Ez a történet két hercegről szól, Dihren (Ren) és Kishan akiket elátkoztak, hogy az életüket tigrisbőrben töltsék le, de nem akármilyen életet. Halhatatlan életet... De ez a történet nem csak róluk szól... Neeem! Az egészet már a jelenben olvashatod, ahol az ő szemszögéből, az ő érzései által láthatunk mindent, Kelsey Hayes (Kells).
   Minden csak egy egyszerű nyári munkával kezdődött, egy cirkuszban. Ahol volt egy fehér tigris, Ren. Már az első pillanatoktól kezdve összebarátkoztak. A tigris furcsán nyugodt és nagyon kedveli Kells társaságát. Minden jól megy, csak megjelenik egy férfi, aki meg akarja venni a tigrist, meg megkéri Kells-t, hogy kísérje el a fehér tigrist, míg elér az indiai vadrezervátumba. Persze, csak ott a bökkenő, hogy az út felénél a kocsi eltűnik, a tigris magában, szabadon sétál. Mi mást lehetne tenni, mint követni őt, nem hagyhatja egyedül a dzsungel közepén... És itt kezdődik a varázs! A tigrisről kiderül, hogy egy jóképű pasas, hogy Kells az egyetlen aki megtörheti az átkot. Amit el is vállal... Mégse gondolta volna, hogy ilyen kockázatos, izgalmas, veszélyes, varázslatos lesz minden.

   A kalandok és az átok is mind Durgához kapcsolódnak, tőle kérnek segítséget az utukon. Aki folyton segít valamivel, bármivel is forduljanak hozzá ő ott van és meghallgatja imáikat, amire azonnal választ is ad.
   Az átok 4 részből áll. Ami a föld, levegő, víz és tűzhöz lehet kötni, meg persze egy-egy mitikus élőlényhez is egyben. A történetek legendák csavaros állaga. Ahol mindig elkalandoz egy mitikus világba, egy másik dimenzióba. Ahol nincs idő, tér, vagy egyszerű átlag fogalmak, ott minden megváltozik. Még a lehetetlen is gyerekjátéknak tűnik. Lehet egy hatalmas fában van egy új világ, az óceán mélyén egy folyócska csordogál, egy fa melynek aranytermése van, vagy éppen egy hely ahol a víz és a tűz felcseréli egymás fogalmát, ahol senki se lepődik meg, hogy egy fiatal lány villámokat lő ki, vagy az átlagos tigrisek hercegekké változhatnak. Ez egyben egy mese is, de mégse mondhatod annak, mert a kalandok nem éppen mesések. Sokszor halálosak, véresek, félélmésztóék, vagy éppen viccesek. Soha sem tudhatod mi történik éppen, a szereplők reakcióit se tudod kiszámolni... Szinte képtelenség rájönni, hogy mi fog történni.

  De ez nem csak erről szól. Van egy erős szerelmi szál is, vagy inkább szerelmi háromszög, ami mostanság minden sarkon találni egyet. Csak itt sokkal másabb. Nem követni az átlagos sablonos szerelmi-háromszög-szerkezetet , ahogy szoktam emlegetni. Itt még a negyedik rész végén is csak kapkodod a fejed, hogy melyiket válasszad, mert képtelenség, még az utolsó fejezeteknél is még mindig kétségbe vagy esve. Ha elkezded olvasni a történetet, neked egyből sikerülhet választani. Én nagyon Ren párti vagyok, az igazat megvallva ő a legnagyobb kedvencem minden egyes sorozatból, amiket olvastam. A szerelmi szál igazán csavaros. És rendkívüli. Most így visszatekintve, igazán egyet tudok érteni Kells döntésképtelenségében. Mert ez a két vadállat igazán a szívedhez nöl. Ren és Kishan igazán rendkívüliek és olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amiért rengeteg nő/lány/hölgy ölni lenne képes. Igazán aranyos, felkavaró, szenvedélyes és csodálatos ez a szerelmi bonyodalom!

  Mint mindig, itt is van egy gonosz, Loki, aki nagyon fel tudja forgatni az egész történetet, olyan csavarokat hoz, hogy csak mereszted a szemed a betűkön és tátott szájjal bámulod, hogy ilyen okos kis gonosz ritkán fordul elő!
   A történet jelenleg 4 részből áll. A tigris átka (Tiger's Curse), A tigris küldetése (Tiger's Quest), A tigris utazása (Tiger's Voyage), Tiger's Destiny , ami még nem jelent meg magyarul. Az 5. rész , Tiger's Dream és egyben a befejező köttet igazán meglepetésként ért engem és sokan másokat is, mert senki sem számított rá. :D Mégis aki elolvasta ezeket a részeket tűkön ül.  Megjelent még egy 0.5-ös rész is, Tiger's Promise, ami tartalmazza még Tiger's Dream első fejezetét... Ez a kis kiegészítő novellát inkább akkor ajánlom, ha elolvastad a 4. részt is, mert vannak pici spoilerek, amik eléggé nagyok is lehetnek, pláne a 4. részre nézve. De persze azok előtt is el lehet olvasni, mert érdekes kis háttértörténet, sok mindent elmagyaráz láthatatlanul is, egyes dolgokban.
   Ha egyszer is a kezedbe veszed és megszereted, akkor meg ne állj a folytatással, mert részről részre izgalmasabb, hihetetlenebb és részről részre beleszeretel ebbe a világba és annyira nem akarod abba hagyni... Minden rész olyan 550-600 oldal körül van, de azok is olyan, de olyan kevésnek tűnnek!

Angol borítok! *-*

  Egy olyan kulcs ez a sorozat, amely egy olyan világot nyit meg, ahonnan már soha sem akarsz kikerülni. Magadra zárnád az ajtót és ott töltenéd a végtelenséget, mert ha abbahagyod az olvasását sóvárgás marad utána, kell az a hely, kell az a történet, kell minden ami India és tigrisek... Egy olyan világba csöppensz, ahol úszol a mámorban, a szemeidet köd fedi, elméd csak a könyv körül forog. Nincs megállás. Ha elkezded és megszereted, függő is lehetsz... :))

 A borítók:
  Sokakkal egyet kell értenem, hogy az angol borítók sokkal szebbek. Az angol borító csodálatos, varázslatos és tökéletesen tükrözi a történetet, megadja azt a hangulatot ami a könyvhöz kell. A magyar borító is szép, de az angol borítónak megvan az az indiai hangulata és a kis kép, ami elárul egy-egy kis jelenetet.

  A történet mára már nagyon a szívemben van. Azóta imádom a fehér tigriseket, miattuk mentem el az állatkertbe, hogy legalább 1 teljes órát bámuljam őket. Varázslatosak... Meg picit abban is reménykedtem, hogy az egyikük titokban indiai herceg. :P Azóta élek-halok Indiáért és a kultuszáért. Az egyik álmom az lett, hogy bejárom minden egyes pontját Indiának! :)

Colleen Houck ezzel a sorozattal kivívta magának, hogy a kedvenceim közé tartozik az írónő! :D Kedves drága Írónőm, találjál még ki sok-sok folytatást! :)))

Kedvenc szereplőim: Kelsey, Dihren, Kishan, Mr. Kadam

Nem kérdéses, hogy 5***-ot érdemel... Talán sokkal többet is! :)

 

Mennyország tizennégy darabja - J.K. Rowling: Harry Potter

Harry, Hermione, és Ron

Harry Potter... Még nagyon kicsi voltam, amikor a DVD-s polcon kiszúrtam az első rész filmverzióját, és megakartam nézni, de anyáék nem engedték, mert még ,,túl pici" voltam hozzá. Vágyakozva nézegettem a filmtokot, de hiába, mert nem nézhettem meg. Az a DVD volt z elérhetetlen. Bár egy idő múlva el is felejtettem. Aztán tavaly április környékén, a barátnőm el kezdte elolvasni az első részt, és az unokatestvérével (aki sosem mondja el az izgalmas részek kimenetelét, hanem nevet rajtunk, ahogyan próbáljuk kitalálni, persze sikertelenül, vagy egy-egy fantasztikus szó jelentéséért kuncsorgunk) eléggé izgalmas beszélgetést folytattak. ,,De Mógus az jó! Ugye Marci?"- kérdezte a barátnőm, és nevezett Marci, megint azt a vigyorát vette elő. ,,És Piton is jó! De akkor ki a kétarcú ember?" És drága barátnőm erre nem kapott választ. Csak a könyv  végén. Aztán szinte folyamatosan azt mondogatta, hogy: ,.Hermi-jóne Gréndzsör". Aztán én is elkezdtem vele mondogatni, és nagyon fölturbózta az érdeklődésemet a sorozattal kapcsolatban. Anya többször is     mondta, mikor könyvesboltban jártunk, hogy vegyük meg, de én azt mondtam, hogy nem szeretném elolvasni, de nekem nem volt kedvem hozzá, nem éreztem magam ,,felkészültnek" rá. De aztán megláttam az unokatesóm polcán az első négy rést, és hát, engedtem a csábításnak.És az első ész elolvasása után rájöttem. Rowling tényleg addig csigáz, míg a végére nem érsz, és persze csak ott derül ki az igazság, mint a legjobb könyvek többségében.

A történet: 

Nem hiába, hogy Jo, több évig írta a hét kötet cselekményvázlatát. mert tökéletesre sikeredett! A Bölcsek köve, egy olyan kis bevezető rész, ahol még nem annyira horror, sőt még barátságos a cselekmény. Kibontakozik benne egy életre szóló barátság, ami először csak Ronból és Harryből áll, de később magukhoz veszik az elején még minden lében kanál Hermionét, aki hiába mugli származású, évfolyamelső lesz. Rosszindulatú vetélytársakból sincs hiány. Ide sorolhatjuk a Mardekáros Draco Malfoyt és két csatlósát, Crakot, és Monstrot. Malfoy a varázslóvilág legundokabb teremtményei közé sorolható. Az első nap, Ronra azt mondja, hogy ,,vörös haj, mások levetett talárja, ez csakis egy Weasley lehet, akiknek több a gyerekük, mint a pénzük". De Harry kiáll barátja mellett, és elutasítja Malfoy barátságát. És a nyomozás, Harry sajgó sebhelye, amit Tudjukki ejtett rajta még kisbaba korában, és ez az egyetlen jele annak, hogy Harry túlélte azt az átkot, amit még senki varázsló/emberfiának nem sikerült, a halálos, legnagyobb főbenjáróátkot (amiért mellesleg Azkaban-i fogság jár, de persze Tudjukki az más tészta), az Avada Kedavra!-t! Miért nem lehet fölmenni egy bizonyos emelet bizonyos folyosójára? Mi van ott? Ki/mi az a Bolyhoska? És mit őriz? Hagrid segítségével és a három jóbarát furfangos eszével természetesen mindent meg lehet oldani és kideríteni. De még két nagy kérdés: Hová tűnt az, Kit Nem Nevezünk Nevén a Harry szülei ellen elkövetett gyilkosság után? És még valami: Miért hord Mógus professzor turbánt a fején?

Dobby, a házimanó

 A második kötet, a Titkok kamrája, egy újabb, de már megismert, izgalmakkal teli világot varázsol elénk. Mardekár Malazár utódja föltárta a Titkok kamráját, amit több tíz éve nyitottak meg utoljára. Ki volt az, aki régen bejutott oda, és miért? A hirtelen fölbukkant manó - Dobby - miért nem akarja, hogy Potter visszamenjen a Roxfortba? Kinek a szolgálatában áll, ez a házimanó? Mi lakozik a Roxfort falai közt, és olyan hangokat suttog, amiket csak Harry hall? Ki ír a folyosó falára szövegeket vérrel? Miért dermedt kővé pár diák, és mire szolgáltak azok a tárgyak, amiket a kezükben találtak? És a pókok! Kövessétek a pókokat! Hisztis Mirtyll is tud valamit! De mit?
 A harmadik részben megismerhetjük Hagrid egyik házi kedvencét, Csikócsőrt, akinek életének szomorú vége szakadna, ha Hermione nem birtokolna egy furcsa és titokzatos tárgyat, amivel egyszerre két órán is ott tud lenni. Ez pedig nem más, mint az..., na jó, nem mondom el. Kicsoda Sirius Black és mi köze van Peter Pettigrewnak Harry szüleinek halálához? Milyen titkot hordoz Makesz, Ron patkánya, aki pont annyi éve van a Weasley családnál, ahány éve Harry a villám alakú sebhelyét szerezte? És végül kicsoda Tapmancs, Holdsáp, Ágas és Féregfark?
 Nem mutatom be mindegyik kötetet, csak egy kis kedvcsinálót készítettem az első három részből, és próbáltam megragadni a lényeget, és úgy fogalmazni, hogy fölkeltsem a molyok és nem molyok érdeklődését a sorozat iránt. :)

  És a cselekmény az elkövetkezendő kötetekben egyre csak izgalmasodik, titkok derülnek ki, fantasztikus lények tűnnek fel, amiket nem is gondolnánk, hogy léteznek, újabb barátságok és szerelmek szövődnek és még a horcruxokat is meg kell találniuk és el kell pusztítaniuk Harryéknek. De a kviddics sem szorul háttérbe. A Griffendél ellenfelét, följebb már nevezett Mardekárt mindenáron le kell győzni, és Griffendél Godrik háza az év végén kiosztanó házkupát is meg akarja szerezni. És közben Harryéknek embert próbáló próbákat kell kiállniuk és meg kell küzdeni a halálfalókkal, és egy olyan - mára már nem is emberi formát viselő varázslóval-, akit egykor Tom Rowle Denem névre kereszteltek, de mostanra teljesen más néven ismeri a világ, és egyetlen varázsló van, akitől ez a rettegett személy tart, méghozzá a Roxfort igazgatója, Dumbledore. De a rettegett személy nevét még mindig nem árultam el. Nevem Tom Rowle Denem. E mondat betűit kell csak egy kissé átvariálnunk, és megkapjuk azt a szót, amit ha kimondunk, mindenkinek görcsbe rándul a teste  s betapasztja a fülét. A név pedig: Voldemort.

Az összes borító egybedolgozva

Küzdelem a gonosz ellen. E köré épül a hét kötet cselekménye. Sok varázslat, izgalmak, fantasztikus világ és persze hűséges és igaz barátok mellett minden sikerülhet.
Barátságról, kitartásról,  a jó és a rossz összecsapásáról, félelemről, bátorságról és szeretetről szól e mese, amelynek hatalmas rajongója lettem.

A borítók:
A magyar könyvborítókat (és egy angol kiadásét is, de ott sok kiadás van) Mary GrandPré tervezte, és azt kell mondanom, hogy ezek is tökéletesek lettek. Mint maga a történet. Ahogy a színekkel játszik, a rajzstílus, és maga az elképzelés, egyszerűen csodálatos! Minden kötetnek egy vagy több lényeges részletét ragadta meg, és azt alkotta rá a mű külsejére.

A sorozat elolvasása óta sok Harry Potteres cuccot szereztem, be,  vagy csináltam, és ezekre úgy vigyázok, mint a szemem fényére. Van már horgolt cikeszem, időnyerőm, poszterem, képeslapom, irattartóm, Luna Lovegoodos virághagymám, amit a kertben találtam, egy Halál ereklyéis vésett linóleumom, varázspálcám (amit a nyaralónk kertjében találtam) és patrónus bűbájt imitáló kék és ezüst porral töltött üvegcsém.

Meg kell hogy hagyjam, ez minden idők legjobb sorozata. J.K.R egy boszorkány és egyben egy zseni!

Kedvenc szereplők: Hermione Granger, Harry Potter, Ron Weasley <3, Luna Lovegood
Nem kedvelt szereplők: Perselus Piton, Gilderoy Lockhart, Voldemort, Lucius Malfoy, Dolores Umbridge ...

Egyértelműen 5*-ot ért el nálam!

A Trimágus Tusa egyik próbája

Lala