Laini Taylor: Füst és csont leánya ( Füst és csont leánya 1.)

Fülszöveg:
   Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. Nem lett jó vége. Így kezdődik a 17 Karou története. A valódi kék hajú lány Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet a fogakért. Egy ilyen küldetésen méri össze Karou először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal. Az első találkozást azonban több is követi a mai Prágában és más korokban, más világokban, mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének. Hogy kik a kimérák, és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a jó? No és kicsoda valójában Karou, akinek a neve egy bizonyos nyelven azt jelenti, „Remény”? Lainie Taylor fantáziában, egészen eredeti ötletekben, kiszámíthatatlan fordulatokban és érzelmekben gazdag regényéből kiderül.

 Véleményem:
     Mikor először hallottam/olvastam a könyvről , egy ideig nagyon sokat keresgéltem. Persze nem mániákusan , de vártam , hogy elém kerüljön , akkor majd elolvasom. És mikor végre-valahára beszereztem , rengeteget tologattam. Valahogy mikor már a kezem között volt elolvasni. Tán féltem, hogy nem fog olyan jól teljesíteni? Vagy... Nem is értem még most sem mi volt velem akkor...
    Mikor végre kinyitottam és elkezdtem. Már az első oldalon fülig ért a szám. :) Valahogy volt az írónő stílusában valami különös, ami annyira magával ragadja az olvasót. Szinte a könyvhöz szögezi.  De igazából engem a történet fogott meg. Maga , az hogy Prága , maga az , hogy annyira más volt , mint amit eddig olvastam. A főszereplő nő személye , nagyon más volt, maga a viselkedése. Az elején kicsit homályos volt minden , hogy mi is van ott. De minden idővel kiderül , lassacskán bontakozik ki , az egész könyv során ad-ad egy-egy megfejtett titkot.
     

   Az eleje egy egyszerű reggellel kezdődik , ahol Karou le akarja rázni az idegesítő ex-pasiját. Nekem inkább viccesnek tűnk az ipse. De ez van. Valahogy Zuzanával való viccelődése , pletykálkodása vele , annyira mássá tette a történetet , egy   egyszerű hétköznapi világot alakított ki. Könnyed volt. Az egész történet olyan emberinek indult. Talán még egy fura ember életének is be lehetne tudni. csak akkor megjelent Kénkő kis élőlénye , mely üzenetet hozott Karou-nak.
     És itt kezdődik az a pont , mikor belépsz mesevilágba. Engem egyből megfogott , a kitalált szereplők , egyből a szívembe zártam őket , ha morcosak is voltak egy kicsit. Az egész olyan mese volt. De tényleg. :) Olyan igaz mese. A küldetések eléggé furák voltak. Fogak és kívánságteljesítő bigyusszok. Fura , de mégis érdekes. Magával ragad a történet.  És a  a szép bűbájos történet , szinte egyik pillanatról a másikra átcsap valami mássá. Felerősödnek a bensőbb érzések. Szikrázik a levegő a könyvben. Annyi érzelmi keveredés , egyik a másik hátán.
    Akiva feltűnése engem elejétől kezdve megragadott. Ritkán mondok ilyet, mikor a főszereplő nő szemszögét átveszik. De nekem kifejezetten tetszett maga , ahogy látta a történetet. talán jobban, mint Karou.
  

 Az eleje egy lágy és kicsit merész történetnek indult. Tele hihetetlen dolgokkal , egy olyan fura mesének. Megmosolyogtatónak. De egy idő után átcsap valami mássá , egy kemény harcba , egy perzselő szerembe , egy fájdalommal és ürességgel teli mesébe. Lehet már ilyet erre mondani? Nem hiszem. Az egész , ahogy az irónő kialakította a szálakat , ahogy fonta a szereplők életét. hihetetlen és még most se tudom elhinni , hogy ez ... ez a remekmű. Valakinek a fejéből pottyant ki. Eddig nem fordult velem elő , hogy a könyv elolvasása után arra vágyom , hogy ismét elolvassam , hogy egyből az elejére menjek és olvassam , mert nekem nem volt elég. Túl hirtelen lett vége. És még nem jelent meg a második rész magyarul... Mennyire kínzó ez a világ....
    Azt kell mondjam. Ha ezt valaki tervezte olvasni , egyből olvassa el. Mert hihetetlen élményben lehet része , persze inkább annak aki hisz is a mesékben. :) Mert minden mese valóság... Szerintem.
  Laini Taylor! Egy hihetetlen és csodálatos világot alkottál és még varázslatosabb szereplőkkel. Annyira könnyen mentél , sodort a történet. Észre se vettem , de szinte egy teljes napot töltöttem olvasással. Észre se vettem , de elkezdtem kopogtatni minden hülye ajtón. Elkezdtem Prágáról álmodozni. És átéltem Karou gyönyörű és fájdalmas érzelmeit. Annyira könnyű volt vele hasonulni , annyira könnyű… 
   Az a világ , az a harc és a történetetek , a szálak , melyeket össze-vissza fűztél. Hihetetlen volt! Egy nagy élmény! :) Köszönöm , te , drága írónő , hogy megalkottál egy ilyen letehetetlen könyvet! :D Köszönöm! 

 Kedvenc szereplő: Karou , Akiva , Kénkő , Zuzana
Nem kedvelt szereplők: Chiro

Kedvenc rész:  Karou és Akiva a közös reggelinél.... :)

Nem kedvelt rész: Az a bizonyos kőasztalos rész. 

 A könyv 5 csillagból teljesített:                                        

 Lunea.

Gimesi Dóra - Jeli Viktória - Tasnádi István: Időfutár

Fülszöveg: ,, Hanna nemrég költözött Budapestre, minden szokatlan: új lakás (egy hetedik kerületi gangos bérház), új iskola (a Sigray), új tanárok, és persze új osztálytársak.

  Ha ez még nem lenne elég: úton-útfélen egy fura öregemberbe ütközik, megbolondul a számítógépe… és az egésznek valahogy köze van ahhoz a rozsdás körzőhöz, amit az utcán talált.
Vajon miért kell mindenkinek ez a körző? Mit akar vele kezdeni Sándor, a vén ócskás, és miért nem tud Hanna sem megválni tőle? És mi köze mindennek Bécshez, a Sakkozó törökhöz és Bujdosónéhez, a töritanárhoz?
A rejtélyek kinyomozásában segít Hannának Zsófi, a szuperokos szegedi barátnő, és Tibi, a kicsit lassabb eszű, de hűséges osztálytárs. A kalandok szüneteiben pedig arra is van idő, hogy barátságok szakadjanak meg és szülessenek újjá, no és persze szerelmek is szövődnek…
A Gimesi-Jeli-Tasnádi-trió rádiójátéka végre regényformában is!
Letehetetlen, izgalmas, vicces, mai!"

Már találkoztam ezzel a könyvvel életemben. Nyáron a táborban olvasta a barátnőm, és anyukám egy másik barátomnak ezt vette karácsonyra. Mondhatom, nagyon elszontyolodtam. Biztos voltam benne, hogy én is megkapom. És igen, ott várt rám a fa alatt. Húzogattam a szám. Nem akartam elolvasni. Csupa előítélet voltam, mikor belekezdtem. Kellemesen csalódtam....

Egyszerűen  fantasztikus volt! Ehhez hasonló időutazós könyvet még soha nem olvastam! Már az első oldaltól kezdve izgalmas volt. Végig drukkoltam Hannáéknak, hogy sikerüljön nekik megszerezni a körzőt. Voltak dolgok, amik nem úgy alakultak, ahogy én azt előre gondoltam, de nem nagyon bántott, mert ez csak csavart az eseményeken. Alig bírtam letenni a könyvet. Még órákon is olvastam.

Mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki szereti a kalandokat, és a letehetetlen könyveket!

Pár gondolat a pár szereplőről:

Hanna: Talpraesett egy személyiség, mindig lehet rá számítani.  Kalandvágya szemérmetlenül mutatkozik meg a könyv lapjain.

Zsófi: Ahogy a fülszöveg is írja: ,,szuperokos". Mindenre van valami ötlete. Segít, ha tud. Úgy ismeri a számítógépet, mint a saját tenyerét. Szívesen lennék Hanna helyében.

Tibi: Az elején alig szól valamit, így nem nagyon jöttem rá, hogy ő egy oszlopos karakter lesz a történetben. ha ő nem lenne, ezek az oszlopok beszakadnának.

Sándor: Már az első lapoknál volt egy halvány sejtésem, hogy ő egy időutazó. A levélben található ts-vel kezdődő szóból és a régies nyelvhasználatából gondoltam.

Felemásszemű: Mérhetetlenül gonosz és ,,kincséhes".

Jus Accardo Touch – Érintés

 Fülszöveg:
Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.
  Véleményem:
 Vártam is meg nem  . Nagyon semlegesek voltak az érzéseim a könyvel kapcsolatban , leginkább az keltette fel a figyelmem , hogy régebben (1-2 éve) olvastam egy véleményt róla és volt mellé idézet (az a csókos 2. Idézet :$) az annyira megfogott , hogy muszáj volt beszereznem. :D Persze , mikor meg is kaptam halogattam egy picit , mivel a fülszövegből nekem az jött le , hogy van egy adrenalin függő csaj és egy rossz menő pasi , aki sok mindenen ment keresztül... Aztán jönek azok a részek 'nem szerethetlek mert...' blablabla , aközben szakítanak és össze is jönnek a végén. Jah , igen . Közben meg kikészitik apucit és azt a fura válalkozását.
  Ahamm, persze. Egy csudát szól erről!  Dez igazán egy belevaló csaj , és az igazat bevalva az első oldalon komolyan , hogy azt hittem , hogy fiú... Mivel éppen 5 méter magasról akart leugrani egy gördeszkával. Persze evvel egyből elnyerte a tetszésemet és mikor haza felé indult és 'az égből elé pottyant' egy pasi. Komolyan sírtam a már a nevetéstől a főhősnő stílusán , pláne mikor a cipőét annyira védte... Ez a könyv teljesen felkészületlenül ért  és az egész így egyben.
   Miután haza vitte a fiút mint egy kicsi ártatlan kiskutyát Kale nagyon furán és viccesen viselkedett. Az elején nekem teljesen érthetetlen volt Kale viselkedése , de egy idő után megszoktam és leesett a atantusz.
   A menekülés után mind a ketten elkezdenek kutakodni , a bizonyos Kaszás után. Sok helyre küldik őket , innen oda és aztán vissza. Míg végül Dezéket el nem küldik egy olyan személyhez , akit régebben ismert és fájdalmas emlékei vannak vele kapcsolatban... És itt kezd igazán bonyolódni és csavarodni a történet , mind a szerelmi szál , mind maga az ügy. Sok kérdés merül fel , titkok követnek titkokat. A végén ahoz jutnak , hogy onnan kell kezdjenek mindent , amitől a legjobban akartak távol maradni. Vissza kellet menjen Dez a Denazenbe , mivel már több oka volt oda beszivárogni. Az elején azt gondolnánk , fog neki sikerülni ... Minden kezd happy lenni , ismét rengeteget nevetsz , aztán Bumm! vissza a kétségbeesésbe... Ami ad egy kis löketet az egész történetnek. Felgyorsít mindnet. És a végső cselekmény. te jó és! Annyi titok szabadult fel , annyi kérdés... Huh , nagyon kell az a második rész!  A francba!
     Dez-t az első sortól meg lehet szeretni , én kifejezett kedvencemnek tartom most már. A talpraesetsége , a pofázása , a merészsége , és úgy mindenben. Szerintem nagyon jól volt kialakítva. És annyira kislánynak tünt egyszer-egyszer. És a kis maszkja mögött , igazán egy nagyon is érző lény lakozik. :) Kale. Juj! Rá lehet mondani minden , pl. sexy , irtó sexy ,  ami a szívén az a száján és most szó szerint kell érteni, ami nagyon különlegessé tett , kicsit kisfiús , de egyben ott volt benne az a veszélyes pasas, kicsit félénk és hamar felkapta a vizet, nagyon -de nagyon 'területvédő'. De mindent félre téve , Kale-re szerintem a legjobb szó IRTÓ ÉDIIIII ÉS RETTENTŐEN ARANYOS! :) Igen, szerintem így egyszerűbb jelemezni. :D
     Csak annak ajánlom , aki több órára le tud ülni (10 óra minimum) és olvasni , mert én alig bírtam leteni , már záródott lefele a szemem , már a betűket is kevertem fáratságomban , de egyszerűen a kezembe ragadt. Nem volt erőm letenni. Minden oldalon egy izgalmasabb cselekmény , minden oldalon felnevettem egy bizarr és vicces helyzeten , minden sor lenyűgözött és minden szavát faltam , nyeltem. Mintha az egész az életerőmet adná. Általában , mások mondták , olvasás közben van egy olyan pókerarcom. Ritkán elmosolyodom vigyorgok mint a vadalma és valamikor felkuncogok. Ezt az egész sztorit totál boldogan és rettentően idegesitően hangosan nevetve olvastam , egyes helyen felvettem a pókerarcot ,de nem ment sokáig. Egyszerűen ez , nem egy könnyed olvasmány... Ez egy izgaom bomba. Isteni! :) És nagyon kell a kövi rész... Hogy az már fáááj!
Kedvenc szereplő: Kale könyvesálompasim... , Deznee
Nem kedvelt szereplők: Alex , nagyon az agyamra ment az ipse , Dez apja , ő egy akkora p*cs

Kedvenc rész:  Az első csók. :) Ezt mindig szeretem és folyton elfog a borzongás , jó értelemben, de ez... Inkább sírtam a nevetéstől... :'D 

Nem kedvelt rész:  Dez majdnem félrelépése Alex-el.

 A könyv teljesítése 5 csillagból :

       

 Határozotten ez egy Kedvenc könyv. :)

  Idézetfalatkák:

1. " – Neki miért ilyen a haja?

A lány, aki sejtésem szerint úgy húszas évei végén járhatott, megfordult, és középső ujjával bemutatott nekünk.
Kale karjára csaptam, és odasúgtam neki.
– Ezt rasztának hívják. Egyfajta hajviselet.
– Elég fura szaga van – felelte Kale ugyanolyan hangosan."

 2. "– Te jó ember vagy.

– És te is – suttogtam, majd a pillanat hatása alatt a lehető legkönnyebb csókot leheltem az arcára.
Kale kiegyenesedett, szeme kikerekedett, és az ujja hegyével megérintette az arcát.
– Ez meg mi volt?
Elpirultam.
– Egy csók.
– Ilyen érzés csókot kapni?
– Hát, tulajdonképpen igen. De rengeteg különböző létezik…
– Mutasd meg!
– Mit mutassak meg?
– Mutass meg néhány másmilyen csókot!
– Azt kéred, hogy csókoljalak meg?
Bólintott, kezét az ágyra fektette.
– Ez nem helyes?
– Én… – Nem tudtam, mit válaszoljak. Képzeljétek csak: én, amint teljesen megkukulok! Ez kábé olyan, mintha a pokol tüze hirtelen gleccserré változna."

3. "Az emberiességükért cserébe a szabadság látszatát kapták."

4."-(…) Azt hiszem , szeretlek."

 5.   "Kitér a hitéből, ha egy idegent talál a házban. Sőt, lehet, hogy áttér egy másik hitre."

Lunea. :)

 

Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat

 Nos, bátor vagy-e kicsi lány? – kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet.  

 Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és   Annemarienak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mit a testvérei.
  A könyv olvasói -a főhős kislány nézőpontjából- megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot -mintegy 7000 embert- csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba.
  Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.
  Bevallom, bár ezen lehet, hogy nincs is mit bevallani, szeretem az ilyen témájú könyveket. Nem, ha valaki azt hinné, nem vagyok zsidógyűlölő. Dehogy is! Soha! Csak sajnálom őket, hogy mit tett velük Hitler. Olyat, amihez abszolút nem volt joga. Na mindegy, nem fogok most itt erről rizsázni, hanem a könyvről szeretnék mondani pár szót.
  Mivel szeretem az ilyen könyveket (ez már fentebb kiderült, de sebaj), eléggé elfogultan indultam neki. Joggal. Mert ehhez hasonlót még nem olvastam. Gyerekek történetén keresztül mutatja be a náci megszállás borzalmas időit. A félelmet, a zsidók elhurcolását. Bár itt erről nem ír olyan keményen, mint például Helga Weiss a naplójában, azért érezni lehet. Lenyűgöző még a dánok eszessége, amivel kitalálják. hogy a zsidókat hogyan vigyék át Svédországba anélkül, hogy lebuknának a nácik kifejezetten erre kiképzett kutyáiktól.
  Mikor  a háború végezte után a több mint 7000 fős teljes dán zsidó lakosság még nem tért vissza Svédországból, a szomszédjaik gondozták az ő házukat, kertjüket. Az emberek egymás iránti szeretete. És ilyenkor nem számít, hogy ki milyen származású...

 Két idézet a könyvből:
,,Annamarie odahajolt, és megölelte Ellent.
– Nem fognak elvinni – mondta. – Sem téged, sem a szüleidet. Apa megmondta, hogy biztonságban vannak, és ő mindig igazat mond. Te is biztonságban vagy itt velünk."

"Megfordult, és bement a szobájába, ahol a sarokban még mindig ott állt a kék láda. Annamarie felnyitotta. A sárga ruha már fakulni kezdett, a szélein elszíntelenedett. Óvatosan szétterítette a szoknyát, és benyúlt a zsebébe, ahol Ellen nyaklánca pihent. A kis Dávid-csillag aranyosan fénylett.
– Apa! – szaladt vissza a többiekhez az erkélyre. – Meg tudod ezt javítani? Ellené volt.
Édesapja megvizsgálta a kapcsot.
– Igen, meglehet javítani. Ha Rosenék hazajöttek, visszaadhatod Ellennek.
– Addig – mondta Annamarie – majd én viselem."

Colleen Houck A tigris küldetése (Tigris 2.)

 Fülszöveg:
        Hazatérve Oregonba Kelsey megpróbálja újra összeszedni széthullott élete darabjait, és elfojtani Ren iránti érzelmeit. Ám a veszély ott leselkedik a sarkon túl, arra kényszerítve a lányt, hogy visszatérjen Indiába, ahol útra kel, hogy teljesítse a második küldetést ezúttal Ren fekete, rosszfiú öccsével, Kishannal, akit szintén sújt a tigrisátok.
Telis-tele halálos veszedelmekkel, mágikus álmokkal és a szív választásaival, A tigris küldetése a triót még egy lépéssel közelebb juttatja annak az átoknak a megtöréséhez, amely hármójukat összeköti.
    Véleményem:
         A legelső résztől még nagyon huzótszkottam, folyton tologattam az e-book-jaim között jobbra balra. De egyszer bátorságot merítettem és elkezdtem. Igazából azért tartottam tőle , mivel egy kaland regényre számítottam , amiben minimális a szerelmi szál... És meg is kaptam az elvárásaimnak megfelelően , csak éppen nagyon megimádtam! :) így már nem volt kérdéses , hogy a második rész a polcomra kell és nagyon rövid időn belül kell megszereznem. :D
    Alig vártam végre leüljek és olvassak a könyvből, mint sok nagy kedvencnek ennek is volt egy különleges szám ami nagyon megadta a könyv hangulatát (Selena Gomez: Come and Get it gyülölöm a pop zenét , de ez nagyon kivétel , mivel olyan Indiai hangulatú). Sokat hallgattam , és mikor oda kerültem , hogy olvassam...
     Az első két fejezetett , ismerhetjük az elsőző kötetből , mivel kaptunk ismét egy kis iezlitőt a következő részből... Habár szinte nem mondott el semmit... Mégis fontos szerepe volt. A könyv eleje , eléggé érdekes volt. Nagyon átlagos hangulatú , kicsit nagyon szomorú és vicces egyben , ahogy Kells próbál barátot szerezni... Talán a fiúk közül Li-nek lett volna esélye... És itt jön képbe az a bizonyos , DE eljön a karácsony és Indiából egy nagyon érdekes ajándék ... Hmmm.
   A történet itt kezd el igazán ismét bonyolódni , Kells próbál dönteni , ki mellet kössön ki , mint barátnő. De szerintem ez nem kérdéses. :) Azok a csábítós-randizgatós-üzenetecskés , részek talán a könyv egyik legjobb részei. Annyira viccesek és jók voltak olvasni. Sokszor elgondolkodtam , hogy ez nem egy kaland regény kellene legyen? , mert nekem  egy kicsit talán túl nyálasra sikerült... Hát tévedtem , mert ahogy az idő telik , úgy jönnek az új fonalak , melyek még jobban összegabaítják a történtet. Végül Kelsey visszamegy Kishannal Indiába , megmenekülve egy támadás elől , ahol hátra kellet hagynia élete szerelmét...  Itt az időt egy kicsit felpörgették , pár hónappal , azalatt Kells megtanul harcolni egy mértékig és képpeségével is elgyakorolgat... De ott van még az az átok , amit meg kell trönie, hogy kiszabadítsa végül a fiúkat a tigrisbőrből.
    Kelsey ezt az utat Kishannal teszi meg. Ez a kaland kicsit sokkal másabb volt. Azt gondolnánk , hogy az elején szörnyüség történik és ismét jön az unalmas , várás a kalandig. Ehelyet , az út folytatódik. :D Egy csodálatos helyre érnek , ahol minden békés , minden állat , tényleg minden állat növényekett eszik és békében él , mindenkivel.  Sajnáltam , hogy csak felületes leírásokat kaptunk a helyről... Én örültem volna , ha kicsit jobban , mélyebben mutatja be a helyeket az utazás során... Valahogy mindig a szerelmi szálon volt a legnagyobb hangsúly, ami a könyv utolsó lapjáig eltartott.
    A küldetés teljesítése , eléggé hamar befejeződött  és érdekes próbákon mentek keresztül , amiken sokszor én magam , nem bírtam megülni , hogy nah mi lesz. :)
     A végefelé , jön egy kis harc , ami felpörgette az egész könyv hangulatát. Habár sokszor kupánütöttem volna Kelsey-t , hogy annyit tötyöm-pötyizett , de azért jól tartotta magát. A történet itt szinte felpezsdül, ezt a rész biztos egyhuzamban olvasod ki , mivel annyira leköti a figyelmedett és miután megtörtént a megmentés , már tűkön ülsz , hogy mi van. Elkezded sejteni halványan , az igazi helyzetet , de mindig próbálod tagadni , hogy nem-nem. Ren , biztos nem.... De.Mégis. Az utolsó két fejezet ütős volt... És nagyon , hogy már nekem szakadt meg a szívem... Szerencsére vagy szerencsétlenségre kaptunk egy pici morzsácskát a következő részből... ami nagyon nagy spoiler volt , olyan fokpontott árult el , hogy az már hihetetlen , igy kénytelen voltam angolul beszerezni a kis drágaságot , mert máskülömben a körmeimmel kaparnám a falat kiváncsiságomban. Hiába több mint 600 oldalas a könyv... Nem elég! Csak egy ajánlat: Akkor kezd el , ha már a kezedben van a harmadik rész is , máskülönben csak magadnak okozol hatalmas nagy kínokat. :)
     Fura volt ebben a részben elképzelni a szereplőket , mivel az első részben , külsőre talán 16-17 évesnek képzeltem el őket , ebben pedig... huh nagyon sokat fejlőttek. Kelseyt nőiesebbnek és magasabbnak , mig a fiúkat izmos pasiknak. :) Kelsey észrevehetően egy picikét fejlődött, sajna nem vevődött annyira észre a sok rinya miatt... Ren abszolút kedvenc , habár a végénél nálam nagyon kihúzta a dugót és mérges vagyok rá, hiába. Szerintem nem tudok rá haragudni , hábár már összeraktam , hogy kb. mi van, akkor is , annyira imádom az ő kék szemeivel és fekete hajával mégegy könyves álompasi... . Kishan pedig egy olyan , szeretem is , meg nem is. Idegesített , meg el is tűrtem. Nekem nagyon semleges volt , pedig mindig mindenhol ott volt... Valahogy engem nemfogott meg az ő jelleme...
     Egy dologban csalódtam csak a könyvvel kapcsolatban , az pedig az , hogy kevés volt India leírása. Szó szerint átugrotta őket. Pedig ez volt az egyik nagy ok , hogy annyira szerettem. Szerncsére a mítoszok és legendákból nem fogytunk ki és szerintem ebben a részben többet is kaptunk , amiért kivételesen örülök és egyben kicsit ki is lettem engesztelve a gyönyörű tájleírással kapcsolatban.
    Azt kell mondjam Colleen Houck ismét megcsináltad! Ismét elraboltad a szívem Indiával! :D
Kedvenc szereplők:  Mr. Kadam , Ren
 Nem kedvelt szereplők:: Kishan( de ő csak félig meddig van itt)
 Kedvenc rész: Minden bizonnyal a végén az az akció a tigris kiszabadítása! :)
Nem kedvelt rész:  Medencézés Kishannal.
  Nálam a könyv 5*-ra teljesittett , egy nagy *-al mellettte. Abszolút kedvenc! :D

Lunea.