Wendy Higgins- Angyali gonosz (Angyali gonosz 1.)

Fülszöveg:
A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba. Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat? A regény a Sweet sorozat nyitókötete.

Véleményem:
  Tűkön ülve vártam, hogy a könyvet végre a kezembe fogjam, és persze, amint a kezeim közé esett és volt időm neki is leselkedtem!:D Nagy gyengéim az angyalos démonos könyvek, úgyhogy jó magasra tettem a mércémet... Nem is kell mondjam, de nagyon túlszárnyalta ez a csodálatos történet!

 Annát nem lehet átlagosnak mondani a képességei miatt, mégis megpróbál minél inkább beleolvadni a környezetébe, tettetve, hogy normális. Senki sem tudja a titkát, de se a nevelőanyja, se a legjobb barátja. Mégis mind a ketten tudják valami nagyon nincs rendben Annával, mégse mondanak semmit, nem kérdeznek semmit... Míg egy sexy idegenről kiderül, hogy hasonlóak... Ha csak félig is...
  A történet pörgős, tele érzelmekkel, titkos kis bűnökkel, vágyakkal, álmokkal, reményekkel.
  Anna a jóság mintapéldája, de sokszor érezte ahogy csábítja a bűn, ahogy hívja, mégse tesz semmit. Mégis megtörténik, hogy egyszer enged a kísértésnek ami egyből rabul ejti, úgy hogy magára sem ismer, de talán épp ez a pillanat mikor rájön nincs egyedül. Hogy a világ sokkal másabb mint gondolta, hogy ő sem az és szinte semmi sem az aminek addig hitte. Hogy a nevelőanyja elhallgatott valamit előle. Titkolt valamit, amiben reménykedett, hogy soha sem kerül napvilágra. Normális életet akartak, de nehezen megy ha körbeveszik az óriások és a szeretet apucik.

 Ha már elindítod a lavinát nem lehet megállni. Mint olvasásban, mint a történetben is, Anna, ahogy több dologra fényderült úgy hogy már nem tud kimászni. Engedelmeskednie kell, hogy életben maradjon, és mégse hunyjon ki a remény szikrája...
   Közbe még belekeveredik egy szerelmi viharba. Talán így tudom a legjobban jellemezni. Mert perzselő, felkavaró egy szerelem, olyan egyszer fenn egyszer lenn. Kétségbeesett. De a szerelemért feláldoznának mindent? Ha elmerülnének benne, lenne visszaút? Túlélnék?
   Annyi kérdést hagyott maga után ez a könyv, hogy meg se lehet számolni... Aki elkezdi olvasni, annak csak akkor lehet kivenni a kezéből ,ha kitépik... Talán én akkor visszaharapnék és visszaszerezném, csak hogy folytassam. És egy ilyen véggel! Ölni tudnék a folytatásért!

Kaidan Rowe *o*

  Anna eléggé érdekes személy, a jó és a gonoszság egyben. Egy mérleg, mely megbillenhet bármelyik oldalra bármikor. Soha sem lehet kiszámítani, hogy mi a következő cselekedete. Jó akar lenni. Ő jó is, mégis ahogy vonzzák azok a kis bűnöcskék, hogy enged-e nekik vagy sem...
 Kaidan! Nagy kedvenc lett! :D Nagyon megkedveltem. Ritka az ilyen szereplő mint Ő. De meg kell mondjam, ha egyszer elkezded olvasni teljesen elkerülhetetlen, hogy bele ne szeress.... Meg kell mondjam, hogy nagyon érti a dolgát. ;)
  A történet elkápráztat, magába szippant és csak visz tovább, és várod mi lesz a szereplők lépése,mi történik. Teljesen kiszámíthatatlan az egész, kicsit felkavaró is, mélybe látó...
Kedvenc szereplők:  Anna, Kaidan, Anna apja
Nem kedvelt szereplők: Kopano
Kedvenc rész: Utazás L. A.-be
Nem kedvelt rész: Anna sok nyávogása és a szerelmi bánat...
Nálam a könyv 5 csillagot ért el! :D Kedvenc!!

C. J. Daugherty- A Cimmeria titka (Night School 1.)

Fülszöveg:
Allie élete darabokra hullott szét. A bátyja eltűnt, utálja a sulit, ahova jár, a szüleitől sem számíthat megértésre… és már megint letartóztatták. Nem csoda, hogy az ősök megint új suliba küldik. De ez egyszer valami teljesen szokatlan helyre. Allie nem érti, hogyan kerülhetett a Cimmeria Akadémiára, oda, ahol a felső tízezer csemetéi tanulnak a patinás kastély festményekkel díszített falai között, vagy éppen a bálon táncolnak gyönyörű estélyi ruhában és szmokingban, kényelmükről pedig személyzet gondoskodik. A legnagyobb rejtély Allie számára mégis az Éjjeli Iskola, amelynek céljáról, működéséről és tagjairól csak a beavatottak tudhatnak.
 Allie érkezését a többiek is értetlenül szemlélik, hiszen a lánynak sem társadalmi rangja, sem családfája, sem különleges képességei nem indokolják a Cimmeria Akadémiára való felvételét. Gyanakvó ellenségei mellett barátai is akadnak, de Allie rajtuk is nehezen igazodik ki. Abban sem biztos, kinek őszintébbek az érzései a két fiú közül: Sylvainnek, a jóképű francia arisztokratának vagy Carternek, a mogorva árva fiúnak. Egymást követik a különös események, melyek következtében a lányt egyre nagyobb veszély fenyegeti.
 DE VAJON KIBEN BÍZHAT MEG ALLIE, HA MINDENKI HAZUDIK?

Román borító

Véleményem:
 Már rég elém jött a könyv, de valahogy a címe és maga a borító sem kápráztatott el, ezért egy olyan majd elolvasom valamikor listára került, ami annyit tesz ki,hogy ha úgy hozza a sors és épp a kezembe akad akkor elolvasom. De máskülönben nem nagyon törtem kezem-lábam , hogy elolvassam... Véletlenül úgy akadt a kezembe, hogy épp vásárolgatunk apuval és persze elmentünk egy  román könyvesbolt előtt, ahova muszáj volt benézni, mert épp terveztem, hogy a román vizsga előtt ráhangolódok a nyelvre egy román könyvvel és nem nagyon akaródzott újraolvasni... De persze amikor megláttam a román címet Night School és milyen gyönyörű, már nem érdekelt semmi, nekem kellet! :D És milyen jól is tettem, hogy megvettem! :D Milyen érdekes a sors... Ha hamarabb elolvasom, akkor most nem díszelegnek egy olyan gyönyörűség a polcon. *-*
  De most térjünk a tartalomra. Olvasás közben vagy 10 , ha nem többször, utánanéztem a könyvnek, hogy nem fantasy-e és nem! Pedig ugyan azokat a varázslatos, mágikus hangulatot éreztem most is.

Ahogy megkezdődik egyből megismerjük a főhőst és rá kell jöjjünk,hogy piskóta a kis csaj! :)) Hogy simán rongál, nem töri magát, mert kirugták a suliból, de mégis fáj a szüleire néznie, hogy mit veszített el... De nem áll meg minden itt, mert most bekerül a Cimmeria suliba, ahova sehogy se illik be  a képbe, pláne a nyári tanításba végkép nem!
  Sikerül barátokat szereznie, elveszítenie, szerelembe esnie, miközben az iskola titkait akarja megfejteni,rá akar jönni, hogy Ő mit is keres ott, mikor ordít róla, hogy nagyon kitűnik a képből. Ezért beépül, ugyan azokat csinálja a többiek, próbál úgy ahogy beilleszkedni megjavulni, megpróbál igazi jókislány lenni... De kit csapunk be? Aki egyszer megkóstolta a bűn ízét már soha sem tud ellen állni ezért valamikor nem törődve a szigorú szabályokkal megszegi őket. Több okból is, aminek sokszor csúcsa vége lesz... És nem csak a szórakozás kedvéért, mindent meg akar tudni az iskoláról, nem hagyja nyugodni a dolog, míg egy éjszaka nem kezd el érte tenni... És onnantól nincs visszaút, akarva akaratlanul elindult a vonat az igazság felé, ami sokszor nem lehet olyan szép mint képzelte, de legalább tudja az igazat...

Allie, egy nagyon meglepetésekkel teli lány , erős,kemény, bátor, kicsit félénk és sokszor könnyen elvakítják pár dolgok. Mégis, ha akar valamit kiáll és foggal körömmel küzd érte,nem törődve a következményekkel, nem érdekli, hogy mi fog kiderülni , de ha Ő tudni akarja, hát... akkor ki is deríti.
 Sylain, itt szögezzük le először, hogy francia, kék szemű és irtó sexy...Csak az írónőnek más elképzelései vannak vele kapcsolatban, mint nekem lennének. De legbelül és is tud érezni...
 Carter, őt képzeletben a tetőről dobdostam lefele. Azért meg kell hagyni, hogy ő sem piskóta! :))
 Hihetetlen egy könyv! Igazán lenyűgözött! Ritka a fantasy nélküli könyv ami nagyon tetszik és nem is beszélve arról, hogy így el tudott varázsolni. De egy titokzatos suli, családi dráma, pár érdekes szereplő, állami cuccok és vollá! Egy totálszórakoztató könyv! :D
Kedvenc szereplő: Sylain:))
Nem kedvelt szereplő: Carter
Kedvenc rész: Mind okés volt, nincs egy különleges se...
Nem kedvelt rész: Hát... nem is tudom...
Nálam a könyv 4 és fél csillagot ért el....Még mindig haragszok az írónőre amiért ezt merte tenni!!

Egy gondolat...

Kiültek a gangra. Nézték a Hold fénybe burkolózott tányérját, ami megvilágította arcukat. A belső udvarra néző ablakok nagyja mind sötét volt. Az emberek nyugovóra tértek, de voltak akik még szobájukban ücsörögve hallgatták a rádió unalmas esti műsorát, nézték az éppen futó filmet, vagy egyszerűen csak egy könyvet tartottak a kezükben, és azt bújták. De az ébren lévő emberek szemében sötét fény ült. Lángoló, ami valami titkot rejtett. Egy nagy titkot. Egy nagy, nyugtalan titkot.

 A tető tetején egy macska mászott. Szeme megvillant a fényben. Továbbment.

A Hold elé egy szürke felhő kúszott, ami eltakarta  a vakító fényt. A gangon ülő két ember egymásra nézett. Bólintottak, majd megfogták egymás kezét. Arcukra kiült az erős koncentrálás grimasza. Aztán elernyedtek és a Holdra néztek. Arra a Holdra ami már nem volt ott. tekintetüket körülhordozták a még lámpafénytől világító ablakokon. Az üveg mögötti fények kialudtak, és velőtrázó sikoly futott végig a hűvös éjszakai levegőben.

Michel Quoist: Önátadás

Fülszöveg:

Michel Quoist világszerte a legolvasottabb egyházi írók közé tartozik. Egyik legismertebb műve, az Önátadás egy serdülő leány vívódásait, a túlzott érzékenység „viharait”, a fiúkkal való találkozás problémáját, a szülőkkel való kapcsolat nehézségeit osztja meg a tizenévesekkel. A mű – fiúknak szóló párjához, a Dani naplójához hasonlóan – a felnőtté válás folyamatát tárja fel keresztény elkötelezettséggel.

Véleményem:

Nem tudom, hogy hogyan is fogja hozzá ennek a könyvnek az értékeléséhez. A naplóregény cselekményét 17 francia, keresztény lány naplójából rakták össze. Ez pontosan négy évet ölel magába. Anne-Marie 14 és fél éves korától 18 és fél éves koráig írja a naplóját.

Nelli és a létfontosságú levelek:

Nelli Anne-Marie barátnője, aki sokkal idősebb nála, és egy másik városban dolgozik és tanul. Időközben karitatív munkát végez. Főhősnőnk tőle tudja meg az élet csodálatos dolgait. Tulajdonképpen tőle kapja meg azt a felvilágosítást, amit Anne-Marie nem kapott meg a felnőttektől. Igen, ebben a korban (1959-1962) a felnőttek nem beszéltek ezekről a dolgokról. Ha egy nő várandós volt, a gyerekeket elkergették onna, hgy vigyázzanak kistestvéreikre, aíg a felnőttek a kisbabát váró hölgy nehézségeiről beszéltek. Ezért kerestek össze mindenfélét erről a témáról, és az információfoszlányokból rakták össze a még akkor sem teljes képet. És Nelli ezért is nagy jelentőséget kapó szereplője a történetnek. Az elején Anne-Marie-val folytatott levelezései nagyon sűrűn jelennek meg a regény oldalain, de a vége felé kezdenek ezek a levelek úgymond: megfogyatkozni. Sőt, van egy olyan hosszabb rész, ahol egy levél sem érkezik Nellitől, vagy legalábbis a főszereplő nem ragasztotta ezt be a naplójába.

Anne-Marie és a fiúk:

Nagyon sokat tanultam ebből a könyvből erről a témáról. Ugye keresztény lánykáról van szó, és Nelli mégjobban gyakorolja a hitet, ezért ilyen felfogású felvilágosítóleveleket kapott. Mindenesetre ennyit tudok tanácsolni a fiús problémákkal küszködőknek: Mindig legyen bennük tartás, és soha ne dőljenek be hirtelen vágyaiknak!

Ez a regény nagyon sépen összefoglalja egy keresztény lány ,,kínszenvedéseit". A könyv végére már szinte olyan volt, mi ntha nem is Anne-Marie naplóját olvastam volna. Annyira megváltozott az alatt a négy év alatt.                                                      

Négy és fél csillagot adnék a könyvre, mert néha voltak olyan magasröptű részek, amiket még nem nagyon tudtam felfogni.

John Green: Csillagainkban a hiba

Fülszöveg:
  A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
  „A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.
  Véleményem: Ezek a saját gondolataim! Nem tagadom őket!
  Kezdjük azzal, hogy nekem nem lett a szívem csücske... Mégis azt éreztem, hogy erről írnom kell. :) Most volt életem második dráma könyve. Persze, az elsőt megimádtam, de totál kiakadtam tőle, és csak a könyv végén jöttem rá, hogy mit is olvasok. Ennél a könyvnél 2 hónapja szépen kijelentettem, hogy én NEM fogom elolvasni, nem marad idegzetem még egy ilyet elszenvedni... De megjelent a mozikban és ha milyen úgy menni, ha fogalmad sincs róla? O.o Meg annyian ajánlották, hogy már kötelességemnek éreztem kézbe vennem. Tévedtem.

Persze, nem bántam meg, de azért nyugodt szívvel meghalhattam volna úgy is, hogy gőzöm sincs a könyvről. :))
   Kezdjük azzal, hogy a könyv a betegek világában játszódik, az a főszereplő, és még jópár szereplő. Talán ez nem is foglalkoztatott annyit, de maga a könyv hangulata nagyon mély volt, lélekbe hatoló és ha nem veszed észre magad, akkor teljesen átveszed a könyv hangulatát, te is egy kisebb depibe esel. Általában van az a szokásom, hogy az elején felveszem a hangulatot, de ha maga a mű nem nagyon fog meg, akkor csak a viccesebb részeknél nevetek, de úgy általában pedig totál faarccal végigolvasom. Mázlimra épp a második kategóriába estem bele. :)
   A könyv első fele igazán nagyszerű! Rengeteget nevettem és teljesen élveztem, mégse éreztem volna, hogy megérintett volna, hogy megragadott volna... Valahogy az egész nekem olyan laposnak tűnt. Pedig voltak benne egyes mondatok, idézetek, melyek megérintettek, de olyan negatívak...

A könyv második felének az eleje lenyűgöző volt, igazán... igazán aranyos. :) De aztán becsapott a villám, és minden romba dőlt. Leesett egy nagyon ragyogó csillag...
  A végét pedig olyan befejezetlennek éreztem, hogy épp a cselekményben vége és ezzel vagy ezer kérdést hagyott maga után. De a könyvben sokszor említik Hazel kedvenc könyvét, amely vége szintén a levegőben maradt, akkor ennek miért ne legyen olyan a vége? :)
  Hazel egy depresszióban szenvedő beteg lány, aki nem olyan fényes múlttal jelentkezik, a jelenjét éldegél és a múltja pedig teljesen reménytelen. Nem remél semmiben, nem hisz szinte semmiben. Épp, hogy nem vár el semmit, csak meghúzza magát, mert neki nincs már esélye. Az utolsó napjait is teljesen megélné remete ként... Idegesítő egy szereplő!

Augustus hozta meg igazán a lendületet a könyvbe, őt még meg is kedveltem a páratlan humorával, amiken még most is elmosolyodom. Olyan volt a könyv számára akár a Nap, körülötte forgott minden, ő a kezdet és a vég. Vele létezik minden, nélküle nincs semmi. Ő volt szerintem az egész mozgatója, ő tartotta fenn azt a színvonalat, hogy ne haljon meg maga a könyv is...  meg az olvasó, író
  Egyszerűen fel nem foghatom, hogy ezért úgy áradoztak! O.o Szerintem nem érdemli meg azt, hogy így felemeljék, a csillagokig dicsérjék. De aki ezt szereti legyen. Megmondom, hogy nem olyan szörnyű, még jó is, mégis a vége valahogy nem jött össze, vagy nem volt semmi ötlete az írónak... xD Az eleje úgy indult, hogy szomorú vonalban, de aztán elkezdett felfele haladni, elkezdett indulni a Happy célba, még azt is feltéteztem, hogy a vége olyan szép lesz, de aztán egyből, megrázóan leesett az a kis vonal és visszatért még mélyebben a drámába, amiből nem volt visszaút...

Most be kell valljam, hogy mindig kerülöm a drámákat, mert fel nem foghatom, hogy ha ott az író kezében egy szép befejezés, még kihozhatja. És mégis elsüllyeszti az egészet, beágyazza könnyekkel... Mintha az élet olyan vattacukor és szivárvány lenne, hogy kell bele egy csöpp szomorúság. De az élet így is kemény, és egy ilyen könyv... Ez aztán kimutatta, hogy a szörnyű életünknél van még szerencsétlenebb, még halálosabb.
  A könyv csak a színtiszta valóságot vázolja, hogy mik történhetnek, hogy mik léteznek. Hogy az életben semmi sem tökéletes, hogy egyszer lehullanak a csillagok az égről, hogy semmi sem örök.
  És idéznék egyet a végére. :) John Green, te egy akkor hülye segg vagy! :D
Kedvenc szereplő: Augustus
Nem kedvelt szereplő: Hazel, Houten
Kedvenc rész: Sajna nem volt egy olyan rész ami igazán megérintett volna....
Nem kedvelt rész: Sok van...
 Nálam a könyv 3 csillagot ért el... Ebből a borító kap egy nagy csillagot mert olyan szép. :D

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya (Love by Numbers 1.)

 Fülszöveg:
  Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
  Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
  De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
  Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk
  Véleményem:

  Engem már maga a cím elcsábított. Meg már alapjában véve is a régies románcok teljesen elvarázsolnak, már éppen gyengéimnek mondhatom ezeket... :)
 Lady Calpurnia élete nagyon unalmas apjában véve, mindig úgy viselkedik ahogy mások elvárják, de legbelül egy igazi lázadó, egy nagyon is botrányosan viselkedő hajadon! Már-már túlcsordul a szenvedély benne, mégse tesz semmit egy jó ideig...
  Talán csak a véletlen, de a húga szerelmi élete indítja el a lavinát. Lady Calprnia megelégeli kis nyomorult, szürke és unalmas életét és létrehoz egy listát, amire leír mindent amit ki akar próbálni, hogy kicsit kiszínesítse mindennapjait, hogy legyen végre egy kicsi folt azon a hófehér becsületén.
  A legelső pontban azt írta le amit még magának is nehezen vallott be, amire oly rég vágyik, egy szenvedélyes csók. De ki lehetne a tökéletes alany? :) Persze, hogy a város legnagyobb nőcsábásza Ralston márki, akibe mellesleg már nagyon rég beleszeretett. És ki gondola volna még, hogy épp az az éjszaka egy olyat fordít mindkettejük életén, hogy már nincs megállás. Csak, hogy idézzek egy kicsit is :A csókok azért vannak, hogy vágyat ébresszenek bennünk.

De milyen is az élet? :D Épp úgy hozza a sors, hogy Lady Carpurnia épp jókor volt jó helyen, így már szinte teljesen elkerülhetetlen, hogy találkozzanak. De itt már nincs megállás... Mert az élet furcsamód Ralston márkit oda viszi, ahol épp szükség van. És bármilyen is legyen a helyzet, valahogy a végén egyességet kötnek.
  Bármi történik, bármilyen is a helyzet, a két szenvedélyes szerető már elválaszthatatlan...
 Lady Calpurnia igazán nagyszerű szereplő! Sokszor azt gondolnánk, hogy csak ölbetett kézzel ül, pedig nem. Csak éppen legbelül elfogadta keserű sorsát, hogy számára már nincs boldogság... Mégis összeszedi a bátorságát és a sarkára áll. Tudja, hogy nem folytathatja így tovább az életét. Meg kell hagyni, hogy eléggé mersz! És semmit se mondjak a bátorságáról, vakmerőségéről! :D
 , ha szerelmes...

Gabriel St. John , vagyis Ralston márki.... Igazán figyelemre méltó és pórbál, de tényleg próbált úriember módjára viselkedni, de senki sem tagadhatja le, ha forr a vére, ha éppen fél, ha a múlt kerget
 A történet összességben egy  igazán figyelemre méltó mű. Nem nagyon sablonos, mégis kicsit hasonlít minden ilyesmi könyvre. :) Aki szereti a múltat, a romantikát, Londont, a kis lázongásokat, akkor nincs értelme tovább keresgélni!
Kedvenc szereplők: Lady Calpurni, St. John testvérek :)
Nem kedvelt szereplők: Calpurnia családja, pénzéhes kérő
Kedvenc rész: Első csók... :))
Nem kedvelt rész: Lánykérések bálja.
 Nálam a könyv 5*-ot ért el! Nagyszerű mű! :)

Susan Ee: Angelfall (Penryn & the End of Days 1.)

Fülszöveg: (angol)
  It's been six weeks since angels of the apocalypse descended to demolish the modern world. Street gangs rule the day while fear and superstition rule the night. When warrior angels fly away with a helpless little girl, her seventeen-year-old sister Penryn will do anything to get her back.
  Anything, including making a deal with an enemy angel.
   Raffe is a warrior who lies broken and wingless on the street. After eons of fighting his own battles, he finds himself being rescued from a desperate situation by a half-starved teenage girl.
 Traveling through a dark and twisted Northern California, they have only each other to rely on for survival. Together, they journey toward the angels' stronghold in San Francisco where she'll risk everything to rescue her sister and he'll put himself at the mercy of his greatest enemies for the chance to be made whole again.
  (magyar)
  Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
 Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.

Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
  Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.
 Véleményem:

A könyvre úgy figyeltem fel, hogy a Könyvmolyképző jelentette meg. És mikor megláttam a borítót egyből beleszerettem és megszereztem angol nyelven. Igazából már megjelenés előtt elolvastam volna, de annyi minden összejött, hogy nem nagyon volt időm rá. És így elhúzódott sajnos...
  Ez a könyv is olyan nem-olvasok-fülszöveget könyv. És nagyon, de nagyon másképp képzeltem el és mikor elkezdtem a könyvet. Az első két oldal olyan félreértésekkel volt tele, hogy még én szégyellem... :) De a lényeg, hogy utána kénytelen voltam nekiesni a fülszövegnek, hogy értsem kb. kinek a szemszöge meg minden... Nem gondoltam, hogy egy szerelmi történet lesz. De mikor elolvastam... Ledöbbentem!
   Az első oldaltól kezdve nagyon, de nagyon megimádtam. Már akkor leszögeztem, hogy ez biza megérdemli az 5 csillagot. Penryn , édesanyja és a húga épp azon vannak, hogy egy új búvóhelyet , egy biztonságosabb helyet keressenek maguknak. De éppen ki gondolta volna, hogy minek lesznek a szemtanúi? Hogy olyasmibe csöppennek, amit nem kellet volna látniuk... Hogy aztán bekövetkezzen az amitől féltek. Penryn húgát elrabolják...

Talán éppen ezért segít Raffe-nak... Talán ő a kulcs mindenhez... Talán.
  Az útjuk váratlan helyekre viszi őket, közben pedig olyan helyzetekbe kerülnek, hogy a barátság, kötődés, ellenség fogalmával játszadoznak. Valamikor megbíznak egymásban, de mégis legbelül mind a ketten tudják, hogy ellenségek.
  Mindenki arra gondol, hogy ennek tuti happy-end lesz a vége... De mégis milyen áron? Mik történnek az utolsó méterekben.... Hát kérem szépen, én nagyon, de nagyon megdöbbentem a végén. Annyira váratlanul ért, hogy még most is csak nézek kifele a fejemből annyira zavaros. Aki egy jó nagy meglepetést akar, akkor mindenképp ki kell olvassa ezt a könyvet, mert itt nem lesz csalódás egy kicsit sem.

A legvégén sok mindenre fényderül, hogy mi történt egyesekkel, mi az a szörnyűség mely pusztít, hogy kik ölnek... Felkavaró. Gyomorforgató. Izgató. Pusztító egy történet!
  És ami a legérdekesebb, hogy betekintést is nyerhetünk az angyalkák mindennapi életébe... Kicsit azért megdöbbentő! :))
 Penryn egy nagyon kemény csajszi. :) Igazán erős, és rendkívül eszes, látszik,hogy talpra esett, képzett,erős kívül és belül. A történet az ő szemszögében van bemutatva, ami által sokkal jobban megkedveltem mindent. Ő egy oszlopos tagja a családjának, nem nagyon áltatja magát semmivel. Mégis, ha a családról van szó számára nincs lehetetlen utolsó lélegzetéig küzd. Egy igazi harcos lélek!
  pasi! :))

Raffe! Oh, ó! Ő valami hihetetlen! De tényleg... Annyira hiteles és élő. Annyira jól ki van alakítva, hogy el sem hiszem! Egy olyan egy
 A könyvet nem vártam romantikusnak, gondoltam csak egy kicsit lesz és ennyi... Mert ha már nem olvastam fülszöveget  Nem is nagyon mondanám nagyon romantikusnak. Talán ezért tetszett meg igazán az egész, mert nem egy csöpögős nyálas valami, hanem itt igazán a történeten van a hangulat... De a vége! Huh, annyi kérdést hagy maga után! Annyira a levegőben van még ... És, és muszáj hamar neki állni a folytatásnak, mert nem fogom sokáig bírni!
 Nagyon ajánlom úgy elkezdeni, hogy valamilyen úton módon közeledben van a folytatás, mert baromira tud fájni, hogy fogalmad sincs a következő részekről... :)
Kedvenc szereplők: Raffe, Penryn
Nem kedvelt szereplők: Penryn anyja, Dee-Dum
Kedvenc rész: Az utolsó fejezet. :))
Nem kedvelt rész: Felkelők táboránál.
 Nálam a könyv 5* ért el. :) Mindenképp kedvenc :D

Lunea.

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…

Fülszöveg:

  Hadd mondjam el… 

  Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni.
  Történhetett valami, de mi és mikor?
  Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
 Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.

 Véleményünk:
 Lala:
Engem ez a könyv megváltoztatott. Bizonyos értelemben másképp látom a világot. Megviselt. Huhh, nem tudom leírni a gondolataimat, pedig itt vannak a nyelvem hegyén. Elgondolkodtam azon, hogy vajon jhány ilyen Melinda élhet ezen a kerekségen, akivel ilyen borzalmas dolog történt. Mert ő tényleg nem tehetett róla. Ott rontott el mindent, hogy becsípett egy kicsit… Az a fickó egy nagyon szemét ember volt, ahogy olvashattuk is, több lánnyal is ezt művelte. Tulajdonképpen ez a könyv lelkileg viselt meg. A lelkemet piszkálgatta egy kicsit, és hálát adta Istennek, hogy nekem nem olyan szülőkkel kell élnem mint Melindának. Mert az is borzalmas, hogy nem vették észre rajta a változást. Most komolyan! Nem látták, hogy a lányuk valamiért megnémult? Hogy érzelmileg valami nincsen rendjén vele? Nem látták, hogy nincsenek barátai? Miért nem beszélgettek el vele? Mert hülyék voltak, és nem látták a fától az erdőt. Azt, hogy a lányukat valaki megsebezte…

Lunea:
  Nagyon nem ilyen könyvre számítottam! Sőt azt se gondoltam volna, hogy ennyire meg fog érinteni, hogy így fogok érezni utána... A legjobban az írási stílus tetszett a legjobban. Valami különles volt, ami olyan üdítően hatot. Soha sem olvastam még ilyen felosztású könyvet... De tetszett! :)
  A könyv üzenete nagyon mély... És csak a könyv végén derül fény a sok miértre, ami megdöbbentő. Hogy csak egy rossz lépés, egy rossz találkozás és szinte vége az életednek... És a végén, akár egy fa elkezd nőni, újjáéled, talán egy ága már nem él, de mégis új erőre kap, erősebb erőre és él tovább… Igazán nagyszerű! :')

 És hogy érdekesebb legyen, csináltunk egymással egy kis interjút a könyvvel, mert egyszerre olvastuk ki. :D
 Lunea kérdezz, Lala válaszol:
1.Miért kezdet el olvasni? 
Anyukámtól kaptam szülinapomra, és így. Egy kicsit féltem tôle, mert elolvastam a végét, de minden félelmem hiábavalónak bizonyult.

2.Mi a véleményed a főhősnőről? 
A fôhôsnô egy nagyon érzékeny lánnyá válik azután az ominózus buli után. Viszont én nemértettem, hogy a barátnôi miért utasították el a barátságát, és miért nem hallgatták meg az igazat. Tulajdonképpen Melinda nekem szimpatikus volt a történet során, kedves lány, igaz egy kicsit visszahúzódó, és egy kicsit megértettem Heather-t, hogy nem akar vele barátkozni amiatt, hogy nincs semmihez sem kedve.
3.Voltak helyzetek mikor egyet értettél a főszereplővel? 
Igen, voltak helyzetek, amikor egyet értettem vele. Például az ô helyében lehet, hogy én is sebeket okoztam volna a kezemen, és ilyen visszahúzódó lettem volna, de buta dolog volt tôle, hogy egy ilyen komoly esetet nem mondott el a szüleinek.

4.Mi a véleményed a könyv befejezéséről? 
Bevallom, én még olvastam volna tovább. Kívámcsi letttem volna a folytatàsra. Amúgy elégedett vagyok a befejezéssel. Végre megtudta mindenki az igazat, a bnös pedig elnyerte méltó büntetését.
5.Számodra mi az üzenete a könyvnek?
Azt, hogy soha ne adjuk fel, bármi történjék is. És ilyen helyzetekben pedig nagyon is elkél a felnôttek nem mindig elfogadott segítségére.

Lala kérdez, Lunea válaszol:
1. Hogyhogy belementél abba, hogy közösen olvastuk el pont ezt a könyvet? Miért nem mondtad, hogy nem szeretnéd elolvasni?
Már régebben is tervezgettem a könyv elolvasást, csak egy kis löket kellet , hogy el is olvassam. Igazából egy nagy drámára számítottam ezért nem is nagyon izgattam magam a könyv miatt… :) De mint kiderült, nem is volt ez akkora jaj de szomorú könyv. :D
2. Mi a véleményed Melinda szüleiről?
Melinda szülei teljesen hülyék! Miért nem látták, hogy mi van a lányukkal? Miért nem próbáltak meg segíteni rajta? És mi az, hogy a munka fontosabb, mint a gyerek? Ilyeneknek még létezni se kellene! Ha van egy gyereke akkor avval kellene a legtöbbet foglalkozni, vesszen a munka, bármi, akkor is vele kellet volna törődni. És komolyan! Nem vették észre, hogy baj van? O.o Vakok…

3. Milyen érzéseket váltott ki belőled olvasás közben?
Az olvasás általában nekem tök faarccal történik, kicsit nagyon érzéstelenül. Kevés pillanat volt mikor éreztem, hogy valami megmozdul a lelkemben. Leginkább a könyv vége felé éreztem a mozgást, hogy Harcolj kicsike! vagy éppen Nyögd ki kérlek!! vagy Kicsit több önbizalmat, te… De el kellet mosolyodnom a Valentin nap-i részen. :))
 4. Te mit tettél volna a fôhôsnô helyében?
A főhősnő helyében, másnak megkeresem azt az elmebeteget és minden egyes csontját darabokra töröm, még a porcogókat is… :)) Meg kezdjük azzal, hogy alapból nem mentem volna bele ilyesmibe.

5. Mire ébresztett rá a regény?
A könyv arra ébresztett rá, hogy ha csinálunk egy hülyeséget, egy semmiséget és ezért a barátok elhagynak, figyelembe sem véve az állapotunkat, akkor azok kétszínű hülyék! De arra is ráébresztett, hogy mennyi  van a világon, akiknek hiányzik egy segberugás és tényleg neki kell majd álljak nyáron a kick-boxngnak. :D Leginkább arra jöttem rá, ha látok valakit egyedül szomorkodni, akkor történt vele valami, csak fél kimondani, ezért bármilyen is legyen az a személy muszáj felvidítani, kimondatni vele, mert anélkül nem szabadul a démonoktól… És én is ki kell mondjam mindig a fájdalmakat, vagy felemészt legbelül… elpusztíthat…

 A könyv mind a kettőnk számára 5 csillag. :D

Balázs Ágnes: Lufi és a párizsi randevú (Lufi 8.)

Fülszöveg:
„Mindannyian fölpillantottunk. Az Eiffel-torony teraszának korlátjára kötözve egy csokor lufi lengedezett a szélben”. Hogyan kerülhettek Párizs leghíresebb építményének tetejére azok a színes léggömbök? A sorozat zárókötetében Lufi fantáziája gyakran forog egy romantikus randevú körül, s ez nem is csoda a szerelmesek városában. Ám hogyan találkozhatnának össze Szamócával, ha Lufi elvesztette a mobilját, ha Teri néni büntetésből szobafogságra ítélte a diákszállón, s ha egy idegesítő, minden lében kanál fiúcsapat társaságában kell bebarangolnia Párizst?
Véleményem:
Hát ez nagyon aranyos volt! (Elnézést, hát-tal nem kezdünk mondatot...) Mindig is bírtam ezt a sorozatot. Balázs Ágnes humorát, Lufit, Szamócát, Takács Tamarát, Mészáros Emőkét, és persze a többieket. A könyv semmit nem veszített az előbbi kötetek színvonalából. És persze humorából, és eseménygazdagságából sem. És Balázs Ágnes a végére hagy egy pár elvarratlan szálat.

Véleményem: A tanulmányi verseny győzteseként, Lufiék egy hét párizsi utat nyernek. Teri nénivel. A kaland ott kezdődik el, hogy a repülőtéren találkoznak Frici bácsival, és csoportjával, akik szintén a verseny győztesei közé tartoznak. És hát Teri néni forró barátságot köt a tanár úrral, így a lányok szájráncigálása ellenére együtt kell az idegesítő fiúkkal bebarangolniuk Párizst. És ha már Párizs, akkor Szamóca is. Ugyanis Lufi barátja épp a szerelmesek városában nyaral az apukájával, és találkozni is szeretnének, ám egy bökkenővel is szembe kell nézniük. Lufi véletlenül otthon felejti a telefonját, és Gombos Zsuzsi készülékének segítségével (hazatelefonálás, hogy adják Szamóca számát Lufi mobiljáról) sem sikerül az akció.
És mi van Gombos Zsuzsi francia szerelmével Pierre-rel? És Halász Beával, akinek az apukája tizennégy éve elhagyta őket, és Párizsba költözött, de egy tragikus baleset miatt szükség lenne a hajdani férfira. El is csatangolnak a kirándulás alatt, és a DALMÉZSUKUKUKALÁTAPÁ HANTAZSIZIRIBEDEKLAMEMŐ Teri nénivel maradt tagjai egy olyan kifogást találnak ki a tanárnőnek, ami akaratlanul is megmosolyogtatja az embert. Ám sikerül e megtalálni Halász Bea apukáját, a lányok túlélik e a keresési akció következményét, Pierre miért nem akar találkozni az imádott ,,Szüzsivel" és persze sikerül e a a randevú Szamócával az Eiffel toron tetején? Mindez ebben a roppant izgalmas, fordulatos és humoros regényből kiderül!

 Mindenképpen ÖT csillag!

Kitűnő befejezése az egyik kedvenc sorozatomnak!