Jennifer L. Armentrout : Ónix (Luxen 2.)

  

Fülszöveg:

  Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
  Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
  De nem ez a legnagyobb problémánk.
  A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
  És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
  Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
  Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
  És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

    Vélemény:

  Tűkön ülve vártam , hogy vére megkaparintsam a könyvet , mivel az első rész , Obszidián ( Molyos véleményemet megtalálhatod itt: http://moly.hu/ertekelesek/1287864 ) , amely a kedvenceim közé került Daemon és Katy párosával... Persze , amint a kezembe fogtam egyből el is kezdtem bújni a kis drágaságot. 

   Egy kis félelemmel álltam hozzá , mivel sokszor megjárt , hogy a második rész egy könyvsorozatnak lapos , unalmas , semmi érdekes sem történik benne(tisztelet a kivételnek :D). De ez... mégis nagyon rabul ejtett , persze volt benne egy-egy uncsi pillanat , mégis nagyon élveztem, az egészet majd fel faltam , és alig bírtam rávenni magam , hogy letegyem.  És a vége... Inkább nem szaladok előre. :) Csak haladjunk lépésről lépésre.

   Az 1.-2.  fejezeteket már ismertem , mivel az első rész , megajándékozott bennünket egy kis ízelítővel... Az elején egyből belecsöppenünk oda ahol a történet abba maradt , de mégis onnantól kezdve az egész élete Katy-nek a feje tetejére áll. Habár mikor oda költözött minden megváltozott, de ebben a részben tényleg minden felfordul. Kezdjük Daemon viselkedéseivel.... Sokszor éreztem majd el olvadok tőle , hogy-hogy tud valaki ennyire édes lenni , ennyire bunkó és öntelt. Soha se gondoltam volna , hogy létezik olyan ember akinek ez mind megvan. Persze Daemon kivétel. :) 

      Majd megjelenik az új fiú. Itt azt hiszem Katy-nek kijárt volna egy kiadós pofon , a bunkósága miatt. De ezt most komolyan mondom...  Blake , eleinte egy helyes srácnak tűnt , akit valahogy nem szimpiztem. Habár a feltűnésével sok kérdés tisztázódott , hogy mi történik Katy körül.

   Ésss itt kezdődik az a bizonyos nagy bonyodalom , siralom , nyeszergés , hogy így meg úgy.... persze amik nem voltak vészesek. Mivel Daemon kicsit felpörgette a dolgokat , meg Blake is egyszer-egyszer érdekes volt. Meg nem is alakult  ki egy szerelmi háromszög sem.... nem. Daemont eldobni? Kivágtam volna az ablakon a könyvet ha ezt tenné...

   Ebbe a részbe beleszövődik egy nyomozás is, ami nekem különösen nagyon tetszettek, az egész ahogy össze volt rakva , ahogy ki volt gondolva , azok a helyzetek mikor már  a torkomban dobogott a szívem izgalomtól , hogy vajon mi lesz... Huh, eláll a szavam!  Ahogy halad a történet , ahogy halad a nyomozás , a cselekmény elkezd bonyolódni , elkezdenek felmerülni kérdések , onnantól még egy atombomba se zavarhatna meg az olvasásában , mert oda tapaszt a székedbe , a fotelbe , oda ahova... Ezért volt az , hogy éjjel eléggé későn fejeztem be (suliidőben...).

   A vége , pedig... Juj!  Ilyen véget egy könyvnek?? Soha sem olvastam még ilyen jót! Eszméletlen volta az egész! A könyv közepénél elkezdtem gondolkodni , hogy miért pont ez a címe és.... a végénél mindenre nagyon szépen fény-derült. Akire gyanakodtam , bevalósult amit gondoltam róla, pedig pont mikor meglágyult értük a szívem , hogy 'Óh ez egy rendes szereplő' , nagyon nagyot tévedtem.  És ott a végén szerintem megőszültem volna , annyira , de annyira izgultam , hogy mi lesz. Szerintem az volt a könyv csúcsa , a fénypont ami mindent meghatározott... És az utolsó 1-2 oldal... Szerintem nem mondok semmit... Csak annyit , hogy ilyen függővéggel , jó hogy nem akarnak minket kinyírni. Gyerekek , ez fáj! Miért nincs még a kezemben a következő rész?! Jó, lehet nem olyan vészes , de  nagyon sürgősen be kellesz szereznem a folytatást ,vagy különben le fogom kaparni a falat...

   A végén mindig nagyon szeretem azt a kis ízelittőt Daemon szemszögéből , azok annyira jók , mind olyan Daeomonsok... Azt hiszem meg is van az álompasim... O.o

Szereplők: 5/5- Kedvencem Daemon ,egyszerűen hihetetlen az a pasas! Persze nem tökéletes, dee... :D és Katy-vel nagyon jó párost alkottak. A többi szereplő most egy kicsit háttérbe szorult mint például Dee, de persze meg is lehet érteni... :)

  Cselekmény: 5/5- Nagyon izgalmas volt, habár volt egy-egy unalmasabb rész , de minden be lett pótolva... nagyon is bőven. :)

  Boritó: 5/5-  Katy és Daemon :)

  Helyszin: 5/5- Mindig lenyűgözött az erdő melletti házak és itt meg is volt adva! Meg most sokkal több helyszínt is kaptunk , amikor nagyon jól fel voltak építve. Bár a tó nekem nagyon hiányzott... remélem következőkben többet szerepel. :)

 Olvasási hangulat: 5/5- Hát ide nem nagyon kell hangulat , mert az egész könyv megadja a hangulatot , amiben van bőven nevetés is, persze egyszer-egyszer nagyon elszomorodsz, de az egész magába szippant , csak haladsz az árral...

  Nálam a könyv 5*-re telejésített! :D Kedvenc! :))

 Idézetfalatkák :) :

1.  " Arra vágytam, amiben a szüleimnek lehetett részük: örök szerelem, ami erős és őszinte. Holmi rám tapadt földönkívüli-kötelék nem elég."

2.  "– Miért tapogatsz folyton? – kérdeztem zavaromban.
– Mert jólesik."

3.  " – Ez így nem igaz. A szomszédom, és…
– És mellesleg Katy megszállottságának tárgya."

4.  " Mintha leléptem volna egy szikla széléről , azt se tudva , milyen messze van a föld. Veszedelmes volt. Izgalmas."

5.  " -Ó , még mindig szívesen megfojtanálak. De őrült vagyok. Te pedig bolond. Talán ezért. Az elmebajaink kiegészítik egymást."

Lunea.