Swati Avasthi: Ököl/Jog

Fülszöveg:
 A tizenhat éves Jace Witherspoon apja keze által átrendezett arccal régen látott testvére küszöbéhez ér 3,84 dollárral és egy titokkal. Megpróbál tovább lépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, ha nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig markában tartja az apja. És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig. Kiderül, hogy vannak dolgok, amiktől nem lehet csak úgy elsétálni. – Swathi Awasthi lebilincselő képet fest arról, hogy mi történik utána. Miután, azt mondod, elég, miután lelépsz hogyan kezdj el ismét élni? Az olvasó egész biztosan nem tudja abbahagyni ezt a letehetetlen könyvet.

 Véleményem:
  A könyvre megjelenés óta vártam. Szó szerint mindenhol kerestem, hogy végre megkaparintsam a könyvet... De sikertelenül jártam. Idővel pedig elfelejtődött a könyv, mintha nem is lenne. Mindég akadt más mit olvassak, mikor pedig a tulajdonomba került... Kicsit tologattam. Féltem, hogy csalódni  fogok a könyvben, hogy csalódnom kell benne. Hogy nem fogja elérni azt a magas szintet, amit vártam tőle... És csalódtam...
   és nem ragadhatsz le egy könyvnél...

A könyvet egyszerűen csak a kezembe vettem, szinte nem is fogtam fel, hogy olvasom. És csak pörögtek a lapok... Igazából, a könyv nem is nagyon kötött le. Olyan , hogy mikor olvasom akkor jól haladsz vele, de mikor leteszed órák telnek el, úgy hogy rá se hederítesz, de mégis felveszed, mert érdekel
  A könyv kezdete a cselekmények közepén kezdődik. Nem érted eleinte mi van, mi történt, hogy is van az egész. Egy olyan történt valami és lesz valami között. Egy fontos rész után egy pár döntő pillanatban kezdi meg az írónő az egészet. Mégis sejted, hogy mi is történt azért, mert épp össze van verve szegény főszereplő és menekül.

A könyv haladtával, lassan rájövünk a sok miértre. Egyszerű vissza emlékezésekben válaszokat kapunk sok mindenre. Az egész történetet szépen bemutatja és kikerekíti, mintha a főszereplő nem tudna tőlük menekülni, az emlékek mindég megmaradnak és sokszor előtörnek, hiába meg akarjuk őket állítani. Az emlékek mégis ismét lejátszódnak a szemünk előtt. Nincs megállás, nincs határuk. Ismét átéled velük a múltat...
   Jace épp a múlta miatt menekült a testvéréhez.Ő az egyetlen esélye és él avval az eséllyel, hogy új életet kezdjen. Eleinte a kapcsolatuk nem alakul valami fényesen. Hosszú ideje nem látták egymást, úgy viselkednek, mint két idegen. Még megvan az összhang, a testvéri törődés. Boldogok együtt, ha a titkok még mindég mélyen el vannak rejtve....
  A könyv haladtával átmegyünk Jace mindennapjain, problémáin, emlékein, érzésein. Mindenen. Változni akar, tesz is érte, ha nem is sikerül mindég úgy ahogy akar. Olyan akár egy átlagos tinégyer. Ugyan azokkal a problémákkal, csak éppen neki több jutt, mint bárki másnak. Amikkel sokat küszködik, de ahogy mindég is történik. Ha teszünk érte, csak akkor várható a várva várt változás.

A könyvben idővel minden kis titokra fény derül, ami nagyon megbonyolítja az egész történetet. Az érzelmek túlfűtöttek, a harag, az idegesség, csalódás és mind ezek egyszerre szabadulnak rá az olvasóra, a szereplők próbálják helyrehozni magukat, de nehezen megy. Félnek. Szinte nem is lehet tudni igazán mi a félelmük oka. Egy családtagjuk? A barátjuk? Önmaguk?
  Jace, mint már fennebb említettem, egy teljesen átlagos fiú. Átlagos szerelmi élete, akarat, vágyak, sport stb. Mégis más, mert őt a múltja beszennyezi. Az érzelmei zavarosak. Fura hobbija volt. Mégis tud teljesen normális lenni, tud úgy élni, hogy nem tekint folyton vissza a múltba, hogy a mának él.
  A könyv egy teljesen átlagos könyv, semmi mesei elem, semmi szépítés csak a nyers valóság.
Kedvenc szereplő: Christian barátnője
Nem kedvelt szereplő: Jace szülei, Lauren
Kedvenc rész: Nincs...
Nem kedvel rész: Királynőlopás...
A könyv nálam 4 csillagra teljesített, az 5-ből.

Lunea.