Szűcs Vanda - Egy ikerpár titkos naplója (Kezdetek)

Fülszöveg:
Vajon ki állítja azt, hogy az egypetéjű ikreknek belülről is hasonlítaniuk kellene? Hát, nem! Ott van például Feltser Luca, aki színötös tanuló, cserkészetre jár, és sohasem hazudik. És Feltser Zita, akit leginkább csak a csinos ruhák és Nagy Marci smaragdzöld tekintete érdekel. Ez a könyv az ő titkos, párhuzamos naplójuk, melyet a hetedikes tanév kezdete óta vezetnek: Luca dátumozva és az élményeket pontozva, ahogy kell; Zita pedig csak úgy, ahogy érzi... Ha hiányzott már, hogy első kézből értesülj a tinik életéről, a suliban és azon túl, akkor neked találták ki ezt a könyvet, amelynek szerzője ugyanúgy tizenhárom éves, mint főhősei, és akikkel együtt fog felnőni a titkos napló további fejezeteiben.

Vélemény:
A testvérem kapta meg a születésnapjára ajándékba az egyik barátnőmtől. Aztán úgy gondoltom, elolvasom, mert nagyon kíváncsi voltam arra, hogy egy tizenhárom éves lány, mit tudott összefirkantani. Így került hát kezembe a könyv...

A történet:
Tulajdonképpen a történet nem valami nagy kunszt. Két lányról szól, akik ikrek, és a párhuzamosan vezetett naplójuk van beleírva a könyvbe. Én ismerek egy ikerpárt, akik különböznek ugyan, de azért ennyire nem. Olyan, minthogyha nem is ikrekről olvasnánk, hanem két különböző lányról. Amúgy részben igaz is, de olyan minthogyha nem is egy családból származnának, a neveltetésüknek pedig ugyanolyannak kellene lenni, mert egyazon szüleik vannak. De nem. Mind  két lány más értékrend birtokosai.
 Nagyon az egész regény alatt nem történik semmi, leszámítva egy két kéztörést, vagy ,,érdekes,,  facebook-üzenetet. De ahhoz képest, amilyen véleményeket olvastam róla a Moly.hu-n, egész jóra sikeredett. Igazi nyári olvasmány.

A cím: 
Én, ha magam írtam volna, tuti, hogy valami fantáziadúsabb címet találtam volna ki neki. Az alcím  meg egyszerűen megütköztetett (ha lehet ilyen kifejezéssel élni), hiszen a Kezdet az már a SzJG-nél foglalt. Tehát szerintem az alcím, csupán másolás, egy apró kibővítéssel.

A kiadvány:

A borító véleményem szerint jó. Olyan könnyed, fiatalos. A betűtípus viszont nagyon nem tetszett. Szerintem többet értek volna vele, ha kisebb, és nem ilyen kacskaringós, hányatott-vetett betűtípussal gépelnek.Van olyan oldal, ahol csak három sor foglal helyet a papíron. Kész papírpazarlás! Ha a betűtípus is normális, és lekicsinyítik a méretét, biztos, hogy nem ennyi oldallal büszélkedhetne a könyv. Hanem jóval kevesebbel.

A szerző:
Nem ismerem a kisasszonyt, de kíváncsiságból megnéztem azt a két interjút a neten, amit készítettek róla - és találtam. A véleményem az róla, hogy spontán kérdésekre nem nagy szókinccsel, és szóismétlésekkel tud válaszolni. Az igazat megvallva nekem nem olyan szimpi, de ez persze szubjektív vélemény, és lehet, hogyha személyesen megismerném, mást gondolnék róla, mint amit most.